17. rész


    A szoba közepén volt egy TV.Mindenki azt nézte.A hírek mentek benne.Teljesen átlagos unalmas szokványos hírek.Egészen a műsor végén lévő utolsó hírig.

-Felhívjuk kedves nézőink figyelmét,hogy a következő hír sokak számára kifogásolható és kiborító lehet.Tegnap reggel olyan öt óra körül sokakat megbotránkoztatott az a látvány ami város közkedvelt játszó terén történt.Egy gyerek hulláját találtak feltűzve egy táblára kezében egy üzenettel "Ki a következő?".Mivel ez a fiú is az eltűnt huszonöt személy egyike így a keresésüket felgyorsították,remélve,hogy elejét vehetik a további gyilkosságokat....

  Ahogy néztem az adást megdöbbentem...Nem hittem el,hogy a kegyetlenségnek ilyen fokai is létezhetnek..Aztán beugrott,hogy a huszonöt embert mondtak miközben csak huszonnégyen vagyunk itt.

-Rose hallottad?

-Ha a huszonötösre gondolsz igen....

-Szerintem mindenki hallotta.-Jött oda Joshua.-Dave szeretnék tőled elnézést kérni....Nagyon leszóltalak,de nem egy gyilkosnak ismertelek meg...

-Semmi gond...az ilyen helyeken az ember elveszíti néha a fejét...

-Igen...És Rose tőled is...

-Semmi baj,nem haragszom...

-De mond Joshua mi volt veled?Hova vittek?-Kérdeztem.-

-Hát igazából magam sem tudom...Emlékszek Rose és te elaludtatok. Én is így tettem és itt ébredtem...

-Áh értem és azóta mi történt itt?

-Semmi ide hoztak mindenkit gondolom egy nagy mészárláshoz.

-De nem értem...-Szól közbe Rose.-Minek buktatnák le magukat?Minek jó az nekik?

-Nem tudom...

-Szerintem Unatkoznak...vagy csak több áldozat.. ki tudja...

-Igen ez benne lehet...mindkettő benne lehet.-Nézek kicsit aggódva Joshuára. Mi van,ha ő az?Nem kizárt...,hiszen eléggé szalmaláng  típus....Nem minek ölné meg az unokáját valaki...Azt tény viszont,hogy eltűnt és Connor is elég hamar azután halt mikor ők összevesztek...-

-Mi a baj Dave?Mintha szellemet látnál.-Nevet kicsit.-Jól érzed magad?

-Nem tudom...eléggé fura érzésem támadt.-Megböki Rose a karomat.-

-Nekem is...-Suttogta.-

-Kicsit nyugtalannak tűntök...Mi a baj áruljátok el.

-Hát..nem tudom...furcsa ez a hirtelen eltűnésed...

-Ezt ne mondod komolyan Dave?Ugye nem?!

-Ho-ho-ho-ho Álljanak le.-Jött egy srác.-Nem egymással kéne vitatkoznunk,hanem igyekezni,hogy ezt a szart túl éljük ahányan csak tudjuk.Jussunk ki és felőlem utána haragba lehetnek jó?!

-Nem nem vagyunk haragban csak egy félre értés...Ugye Dave?-Mosolyog.-

-Igen csakis az...

-Remek akkor gyertek oda hozzánk és beszélgessünk kicsit.-Odavisz a többiekhez.-Szóval az én nevem Matt.

-Én Dave vagyok.-Mutatkozok be.-

-Rose..-Mondta mellettem.-

-Szólítsatok Joshuának.

-Én Gordon vagyok.-Szólalt fel egy férfia.-

-Én Robert,de Dave már ismerhet.-Lép hozzám és megölel.-Azt hittem meghaltál haver...-Suttogta.-

-Kemény vagyok,mint a beton tudod.-Öklözünk le.-

-Tudom,de azért mégis csak.-Közben folytatódtak a bemutatkozás.-

-Sally vagyok.

-Gregory vagyok sziasztok

-Hívjatok csak Jamesnek.

-A nevem  Lola örülök a találkozásnak...

-Sok lesz az új név..-Suttogtam Rosenak.-

-Velük együtt a sok új társ is....-Suttogta vissza.-

-A nevem Katy sziasztok

-Az enyém pedig Brenda...

-Most,hogy megvolt a bemutatkozás,szerintem akkor kezdjünk el kitalálni egy tervet.-Mondta Matt.-Szerintem együtt ki tudnánk törni bármelyik ajtón,ha akarunk.

-Vas ajtók elég nehéz lenne átmenni rajtuk.-Mondta Gregory.-

-Inkább az egyik gyilkost próbáljuk meg leteríteni vagy elkapni akkor már jól állnánk.-Mondta James.-

-Hiába gondolkodtok ezeken előbb-utóbb mind meghalunk...-Vág közbe Katy.-

-De legalább ne adjuk fel!.-Vág vissza James.-

-Dave félre jönnél velem kicsit.-Suttogta Rose.-

-Persze menjünk.-Mondtam és a szoba végébe somfordáltunk. Csak Robbert és Joshua jött utánunk.-

-Dave nem mész te mellőlem sehova,együtt kerültünk ide együtt jutunk ki.

-Igazad van Robert veled vagyok.Ahogy Joshua is a csapatunk tagja.Meg Rose is.

-Egyetértek veletek jó csapatnak néz ki.-Mondta Joshua.-

-Igen szerintem is erős négyes.-Válaszolta Rose.-

-A legjobb!-Kiabál közbe Robert.-Közben egy lány is odajött hozzánk.-

-Bocsánat én...nem akarok zavarni csak az itteni emberek értelmesebbnek tűnnek. Nem lehetnék én is a csapat tagja?-Kérdezte az a Lola nevű lány.-

-De persze nyugodtan.-Mondta Joshua.-Örülünk,ha vagyunk páran.

-Nos igen öt ember mindig jobb,mint a négy.-Mondta Robert.-

-Rendben nos örülök,hogy itt lehetek akkor.Köszönöm.

-Szerintem akkor itt az idő beszélnünk arról,mihez kezdjünk.-Veti fel Joshua és rám néz.-

    Egyre gyanúsabb kezd lenni...Eddig nem volt ennyire fura...Nem tudtam válaszolni sem. Először a meglepettségtől a másik ok pedig a hirtelen megszólalt mikrofon:

-Felhívjuk kedves játékaink figyelmét,hogy az örült hajsza nemsokára kezdetét veszi.Sok balszerencsét és vérvesztést kívánok.Szabályokért mindenki nézzen a zsebébe!.-Örült kacaj,majd levágja a mikrofont.-

   Előhúzott mindenki a zsebéből egy papírt rajta ezzel:"Egy kijárt van az utolsó a szobában marad remek társasággal.A játék végén pedig az utolsó élve maradt kijut innen."

-Ezt csak én nem hiszem el?-Kérdeztem ferde szemmel.-

-Eléggé hihetetlen volna ez az egész...Hogy csak úgy elengednek..-Mereszti le a fejét Rose.-

-Igen szerintem mindenkivel végezni fognak a végén,hogy legyen hely a következőknek...-Mondta Lola.-

-Szerintem nincs is értelme annyira küzdeni akkor...Mondta Robert.-

-Én nem adom fel.Biztos,hogy ezeknek van valami gyenge pontjuk vagy valami amivel túl járunk az eszükön...-Mondta Joshua.-

-Dave.-Suttogta nekem.-Lehet,hogy a huszonöt csak átverés,de lehet,hogy egy ember aki eltűnt rajtunk kívül,ha ez igaz akkor a huszonötödik eltűnt ember lesz a gyilkosunk...

-Igen biztosan,de ki lehet az semmi támaszunk nincs egy huszonötödik emberre.-Sugóm vissza.-

-Igen,de lehet nem is kell,mert így akkor legalább senki sem lehet gyilkos.

-Ez mondjuk egy igazán jó hír...

    Kissé megnyugodtam,hogy senki sem lehet a gyilkos közöttünk.Remélhetőleg....Félek a következő játéktól.Félek attól,mi jöhet még.Félek amit eddig láttam. Félek,hogy a gyilkos én vagyok.Ahogy ezeket elmélkedtem a szoba végén lévő ajtó kinyílni látszót.Mindenki látta és mindenki készült a futásra....



Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top