A szüleimmel tervezett karácsonyi vacsorát megelőző napon randizni mentünk. Csodálatosan sikerült. Sőt talán még azt is ki merem jelenteni, hogy minden perce tökéletes volt. Ahogy megígértem, elvittelek a montbéliard-i karácsonyi vásárra, amit abban az évben is az ország legszebbjének, leghangulatosabbjának szavaztak meg. Kéz a kézben andalogtunk a hömpölygő tömegben, nem törődtünk senkivel, ahogy velünk sem törődött senki aznap este. Mindenkit jobban érdekeltek a portékák, a bódék között szálló ünnepi melódiák, a különböző standokon kínált, gőzölögve illatozó, minden bizonnyal ínycsiklandozó ételek, vagy a széles téren felállított színpadon gyerekek által elődadott ünnepi történetek.

Hogy távol tartsuk tagjainkból a kérlelhetetlen hideget, forralt bort kortyolgattunk a míves bögrékből, amikben kínálták őket. Ezek falán fagytól elgémberedett ujjainkat is meg tudtuk melengetni. Amikor megéheztünk, hagyományos karácsonyi süteményeket vettünk, mert az volt a véleményed, hogy ennek az estének az édességekről kell szólnia, máskor úgyis odafigyelünk arra, mit eszünk. Az összes létező süteményt, ami csak fellelhető volt a standokon ki akartad próbálni. Én pedig nem akartalak semmiben sem visszatartani, de az este végére már mozdulni is alig bírtam, annyi édességet ettünk.

Végül nem találtunk olyan filmet a moziban, ami bármelyikünket igazán érdekelt volna, ezért úgy döntöttünk, hogy a szüleim házában töltjük az este hátralevő részét. Szerencsére aznap színházba mentek, és így kisajátíthattuk a nappalit. Kiválasztottunk egy kifejezetten rózsaszín és szirupos karácsonyi romantikus filmet, és mivel lehetett rajta nyelvet választani, valami olyan mellett állapodtunk meg, amit mind a ketten értettünk.

Szorosan összebújtunk a kanapén, annyira tele voltunk a karácsonyi vásár portékáinak letesztelése után, hogy popcorn sem fért már belénk, így nem nassoltunk a film alatt. Amíg te csillogó szemmel nézted azt a rettenetes valamit, ami téged teljesen elvarázsolt, én, hogy ne szenvedjek annyira, inkább téged figyeltelek. Jóképű voltál, mint minden életünkben, bár azon sokszor elgondolkoztam, hogy tudnálak-e szépen kívül másnak is látni. Kicsit talán el is bóbiskoltam, mert arra riadtam fel, hogy megállítottad a filmet, és megráztad kissé a vállad, hogy lecsússzon róla a fejem.

– Tudom, hogy utálod ezt a filmet – szólaltál meg óvatosan.

– Nem utálom, csak unalmas, és elaludtam rajta – kezdtem azonnal megtegetőzésbe, de nem értem el a tervezett hatást.

– Épp ez a baj – csóváltad a fejed.

– Mert? – kúszott csodálkozás a hangomba. – Engem nem zavar, ha neked tetszik. Egyébként is kényelmes a vállad.

– Én ezt értem, de pont az lenne a lényeg, hogy mind a kettőnket szórakoztasson – védted meg az álláspontod, majd felcsillant a szemed. – Tudom már! Nézzük meg a Reszkessetek betörőket! Tudom, hogy az a kedvenc karácsonyi filmed.

Ez tényleg így volt, legalábbis Théo imádta ezt a filmet, és miatta én is bármikor, bármennyiszer meg tudtam volna nézni. Te pedig nem is vesztegetted az esténket, hanem azonnal elindítottad a szóban forgó filmtörténeti remekművet. Bármikor elejétől a végéig fel tudnám mondani, és ez sem tartott vissza, hogy ne akarjam most újra nézni.

Egyszóval minden tökéletes volt, ami kellett is, hiszen minden lehetséges boldog pillanat hozzájárult ahhoz, hogy kellő erőt tudjak gyűjteni a Théo szüleivel töltendő másnapi vacsorához. Azt a fiuk sem értette soha, és valószínűleg én sem fogom soha megfejteni, miért várták el a jelenlétét a vacsoraasztalnál, hiszen minden jel arra mutatott, hogy ők ketten tökéletesen megvannak a saját társaságukban. Talán gyereket is csak azért vállaltak, mert  „a gyerek az kell, anélkül nem lesz házasságból család".  Mindezek ellenére az én véleményem az volt, hogy minden hűvös távolságtartásuk ellenére szerették a fiukat, és a saját kereteik között mindent igyekeztek megadni neki, amit csak ki tudtak gondolni, hogy szüksége lehet rá.

Talán a saját családi hátterük hibája, hogy pont az nem fordult meg a fejükben, amire Théo a legjobban vágyott: kicsit kevesebb, fojtogató, minden lépését leső szigorra és több melegségre ölelő szülői karok között.