Még mindig nem kapott válasz tőlem. Salvio a világ legtürelmesebb embere. Sokakat ismertem, megszámlálhatatlan életet láttam, így biztosan állíthatom ezt. És a barátom mindig jól tolerálta a szűkszavúságomat. Sosem én voltam a társaságok középpontja, hanem te, Alex. Ezt csak a vak nem látja. Salvio pedig általában beszél helyettem éppen eleget. De most mindenképp engem akar megszólalásra bírni.

– Nem. Nincs nem. Nincs nem jön ti – imitálta azt, ahogy közvetlenül az Államokba érkezése után beszélt. – Rosalia szeret ti.

– Ha megígérem, hogy benézünk a vacsorára, abba hagyod ezt az egészet? –tettem egy széles mozdulatot, és a körbe igyekeztem belefoglalni az egész lényét, de a feltörő nevetésnek nem parancsolhattam. – Csak könyörülj végre rajtam, és beszélj úgy, ahogy egy civilizált ember beszélne!

– Lehet, hogy átgondolom a kérésed, fiam. De akkor nincs visszamondás az utolsó pillanatban – fenyített meg a mutatóujjával Salvio, akkor már majdnem tökéletes angolsággal fogalmazva a megrovást.

Ezer dolgot tudtam volna a fejéhez vágni erre, – főleg inzultusokat, természetesen mindet felebaráti szeretetből –, először is azért, mert kikértem magnak ezt az atyáskodó hangnemet. Csak tizenöt évvel idősebb nálam – legalábbis mindenki így tudja –, ennek nem kéne feljogosítania arra, hogy a fiának tituláljon. Meg az utolsó pillanatos lemondások... volt ugyan korábban ilyen, de egyszer sem úri kényeskedés miatt. Hanem mindig azért, mert te nem voltál jól.

Sóhajtottam, és az udvariasabb problémakezelést választottam:

– Ha Alex rendben lesz annyira, örömmel költenénk el veletek a karácsonyi vacsorát.

– Látod, fiam? Ilyen kijáró tisztelettel is lehet ám beszélni az idősebbekkel – Salvio még attól sem riadt vissza, hogy megveregesse a vállam, természetesen egy kisebb tornádó lendületével, majdnem fel is borultam tőle – ami nem kissé veszélyes ilyen magasságban egy építkezésen –, de szerencsére még időben visszanyertem az egyensúlyomat. Abban viszont biztos vagyok, hogy még a csontjaimat is hallottam összeütődni a bőröm alatt a hatalmas tenyere nyomán.