Szárnyalj madárka a hosszú éjszakába,
S ne zavarjon embereknek világító fényárja.
Lebegj havas téli erdőn keresztűl a tisztásra,
Ott találj majd békére ez elkorcsosult világba'.

Káprázzon a szemed, hol a tónak tükre csillan,
Tükörjáték alatt ékes vízi élet itt
van.
Kortyolnak ám a jószágok a hűs
patak folyásból,
Mely a tóba szalad szépen hegyi csoda forrásból.

Itt, te madár találj hazát, érezd magadat otthon,
Szakadj ki a mindennapból, mely mindig oly monoton.
Menekülj elj Szenvedéstől, sanyargató tömlőcből,
Megnyugvást itt lelhetsz, hóval fedett nagyerdőn.

Holdnak lágy és melengető fénye vetül majd reád,
Így könnyebben tájékozódsz, ha nem lesz majd fényvilág.
Csöndessége szívdermesztő, áthatol a fákon,
Semmi hang, semmi kósza ember sincs a határon.

Itt válhatsz majd önmagaddá, érzéseid leírva,
Kollektívan összeszedve, egy szépversbe foglalva.
Tollad a tintába mártva papírra róni lelkedet,
Majd a világ megtanulja, ilyen éned is lehet.