Gyere velem egy hosszú utazásra

Messze van még a vége

Még itt vagyunk egy szellemvárosba'

Kiürült, puszta lélekbe'.

Csodás születés, szívek dobbantója

Csendes a sírás mely hallik.

A Gyökér, világunk egybefogólya,

Követ engem, meg nem törik.

Fátyladat öltsd magadra újra,

Megyünk mi folyónak is.

A Fénylő Tulipán megszilárdulva

Emberek közé nem megy, nem is.

Reménytelenség, életem éltetője,

Segíts engem előre.

A Költemény vonz engem ide,

S az Édent feladtam én érte.

Mit ér a Költő rímek nélkül?

Csupán fájdalma leírója.

Mint Lucifer fosztva szárnyaitól,

S jóból gonosz átfordula.

Szárnyalj Madárka, el a távolba,

Nem érdemes visssza tekinteni,

Maradt itt a Reménytelenség,

Reményfények tudnak táplálni.

Te költők Költője, áldj meg engem,

Add hogy mit írnom mindig legyen!

Én addig dicsőítelek sírodnál állva,

Melynél dacos lelked lett elhantolva.

Kérem Odint, áldassék belém bátorság,

Nem lehetek így a Valhallában!

Adj erőt leírni mi az igazság,

S legyek említve Költők Csarnokában!