Lágyan ringó kerti fáknak
Lombjain állnak a levelek,
Alatta sötét-szürkés alaknak
Tűnnek a mohás sírkövek.

Halott testem ott pihen
Földnek súlya alatt.
Nem enged át bűneimen,
Nem omlanak a falak.

Életemben nem ismertek,
Holtomban is marad így,
Mert ha vígan nem kellettem
Ridegen se kelljek én.