Szürkés ég alatt pihenget a rét,
A fagy már álomba altatta rég,
S a szél akadálytalanul süvíthet.
Távolabb látni paraszt házakat
S kéményükből füstöt ontanak,
Űzik elfele a fagyoskodó telet.

Ám van egy fácska a határban,
Sőt kettő, állnak azok párban,
Küzdenek egymásnak életéért.
Régebben voltak azok többen,
De a téli fejvesztett készülődésben
Kivágták legtöbbjüket a melegért.

Mostmár csak ketten őrizhetik
Őseiknek régmúltba zárt titkait,
El nem árulják azt soha senkinek.
Ha eljön télen talált csúf végük,
Hullajts pár együttérző könnyet értük,
S adj hálát a mindentadó anyaföldnek.