Nyugodtan fúj a szél az erdőszéli tisztás felett
Éppen akkora erővel, hogy kicsit megrázza a leveleket,
Melyek zölden lógnak fáknak vékony ágairól,
Egyik magasan tetőzik, másik alacsonyan lapul.

Madaraknak ékes éneke éppen hallatszik,
A fák között terjedve lassan elcsendesedik,
Addig a Nap fénylő sugarai táncot lejtenek,
Átszűrődve lombkoronákon árnyékot ejtenek.

Földből nőve gyönge gombák védelemre szorulnak,
Vastag-öreg fáknak a kérgére rámásznak,
Segítve egymást élelemmel jó társ lesz a kettő,
Ilyen önzetlenül segítőkész tud lenni egy erdő.

A tisztásnak másik felén lágyan lejtő hegyoldal,
S terápia e kilátás, ha küzdesz bármi gonddal.
Távoli fáknak lombkoronája magaslik a zöldből,
Heves folyó képe látszik ki a messzi völgyből.

Más hegycsúcsok tornyosulnak fel a kékes égbe,
Az is be van lepve zölddel, erdő annak egésze.
Ám távol innen tűnik vihar közeledni tisztásra,
Még egy mocsár felett dühöng, kimossa azt tisztára.