Változás / változtatás

"Sziasztok! Én Chris vagyok, és nem én szeretnék először beszélni. Egyenlőre inkább csak hallgatnék, ha nem baj." "Persze, ahogy érzed. Nem erőltetünk senkit. Rendben akkor Elissa, ahol múlthéten abbahagytuk." "Kezdem megszokni, hogy nincs itt, de tudat még nem az elfogadás. Olyan nehéz." "Mind megértjük." Most biztos kérdezitek, hogy ez mi. A helyzet az, hogy beiratkoztam egy ilyen kisegítő csoportba, ahol gyászoló emberek beszélik ki magukból a gyászt lényegében. Ez általában segít az embereknek. Most lehet kérdezni, hogy én hogy kerültem ide. Gondolom, hogy nem lehet nehéz kitalálni, hogy valószínűleg én magam is gyászolok. Csak egy kicsit másképp. "Chris? Ha gondolja." "Rendben. Öhm... Az átlag ember legtöbbször magát okolja egy ilyen tragédia után gyakran ok nélkül. Velem ez nem teljesen így történt... Én is magamat okolom, de nekem okom is van rá. Zack, az öcsém kicsit több mint egy éve halt meg... Az én hibámból... Akkoriban sokat ittam, és néha elvetettem a súlykot. Aztán egyik este, amikor nem voltam éppen józan állapotban, segíteni próbált, és............ az események csak megtörténtek. Nem figyeltem. Ő elesett. Hívtam a mentőket, de elkéstek... Engem pedig bezártak. Két hete kiengedtek egy egy hónapos próbaidőre. Beiratkoztam ebbe a csoportba, hátha segít, de életem végéig ezzel kell együtt élnem... Megpróbálok továbblépni, mint mindenki más. De ez a rossz a gyászban. Kísért. Főleg, ha hibás vagy." Mondtam a végén már majdnem sírva, a földet bámulva. "Átérezzük, és részt veszünk a gyászban az öcséd iránt. Mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk." A lényeg az lenne, hogy igyekszek változni, hogy sose fordulhasson elő hasonló.

Nem nagyon értek az ilyenek írásához, de ez jutott eszembe, és azért remélem türhető lett.

Majd még valamikor hallotok felőlem.

Sziasztok!