Mondanom sem kell a folyosói incidens miatt sem úsztam meg, hogy Ararantal az igazgatóhoz menjek és elvállaljuk a jótékonysági bál szervezését. Eléggé csúnyán nézett rám, gyanakodva méregetett, és persze egyből meggyanúsított, hogy csupán a bajkeverés miatt akarok benne részt venni. Persze én mást se tudok, máshoz se értek. Ez persze nem igaz, de tény, hogy ebben vagyok a legjobb.

Drága angyaltársam biztosította, hogy erről szó sincs, csupán neki szeretnék segíteni, egyfajta kiengesztelésképp, amiért múltkor miattam kapott ő is büntetést.  Mikor meghallottam a dumáját legszívesebben a szemem forgatom, ha nem lett volna feltűnő. Mégis melyik igazgató veszi be ezt a maszlagot? Nem kell mondanom ugye? Bevette és egyből bájosabbra vette a figurát és a kezünkbe nyomta a tevékenység listát.

Aztán közénk állva, kezét a vállunkra téve kísért ki minket, és azt mondta ez remek alkalom, hogy az osztályon kívül is ismerkedjünk, hisz újak vagyunk. Ja, már két hónapja idejárunk, betéve tudom az összes csaj nevét, mert mind odajött bemutatkozni. Lepacsiztam már a futball csapat tagjaival is. Mégis hova kéne még bővítenem az ismeretségi körömet?

Alig csukta be mögöttünk az ajtót, kényszert éreztem, hogy leporoljam a vállam ott ahol hozzámért. Eddig ötletem sem volt miért utálják a diákok az igazgatókat, most már tudtam. Tisztára olyan érzésem volt, hogy ragacsos lettem, mintha megjelölt volna. Áh... még a hideg is kirázott tőle, pedig ördögként már sok mindennel találkoztam, de eddig ő viszi a prímet. Ha netán pokolra jut a diákok indokolatlan büntetése miatt, majd akkor bemutatkozom neki és én ítélkezek felette. Azt hiszem Kerberosz kölykeinek lábkörmét fogom levágatni vele. Igen, ez megfelelő büntetés lesz neki.

- Lucifer! - szólt rám Ararant erélyesebben, mire összerezzentem.

- Mi van? - morogtam neki oda dühösen, hisz a frászt hozta rám.

- Oké, szóval nem figyelsz rám. Röviden, szétosztottam a teendőket, ezeket intézd te. Talán nem fogod tudni elszúrni - azzal az egyik listát a kezembe nyomta, amin alá volt húzva néhány pont.

- Na ne szórakozz velem. Egy dolog, hogy belerángattál, de ugye nem gondoltad komolyan, hogy segíteni is fogok? - és visszanyomtam a mellkasához a papírt, mire elmosolyodott, ami semmi jót nem sejtetett.

- De fogsz - és ezt olyan nyugalommal jelentette ki, hogy kezdtem tőle megijedni. - Ezzel Mayánál jó pontot szerezhetsz, Zeda számára viszont kiábrándító lesz, hogy jótékonysági bál szervezésben veszel részt.

Hogy én hogy utálom ezt az angyalt. De csak, azért mert igaza van. Húztam a szám, de végül visszavettem a papírt, mire elégedetten elmosolyodott. Na jó, talán mégis a barátom, ha nem is közvetlenül, de közvetetten segít nekem. Bár valószínű csak azért, mert kedveli Mayát, és tudja szenvedne nélkülem. Jut is eszembe, arról, amit mondott beszélgetnünk kell. Még, hogy csak úgy lemond rólam! Mégis mi ütött belé?

Alig vártam, hogy vége legyen az utolsó órának is és Mayával kettesben maradhassak. Már a hazaúton is gyanúsan szótlan volt, ami sejtette, hogy tényleg komolyan gondolta.  Aztán leszálltunk, de nem indult meg a ház felé, hanem szembefordult velem.

- Igen? - kérdeztem óvatosan.

- Miért szakítottál vele? - nézett rám.

- Megszegett egy szabályt, és büntetésből bezárták száz évre. Én meg közöltem vele, hogy nem várok rá - lapos pillantást küldött felém, állítom ezt tükör előtt gyakorolják a nők. - Most mi van? Szerinted melyik pasi vár száz évet egy nőre?

- Szóval vele szakítottál, de hogy ne érezd magad egyedül, utána megkörnyékeztél engem? - és most vádlón nézett rám.

- Mi? Nem! Annak már harmincegynéhány éve, hogy őt bezárták - meglepetten nézett rám. - Közte és közted nem volt senkim. Na jó, volt néhány futó kapcsolat, de azok csak a...

- Inkább nem akarom tudni miről szóltak - emelte fel a kezét, majd körbenézett és átment az úton én meg ballagtam utána.

- Maya, tudod mit érzek irántad és ez nem változott meg, csak mert felbukkant. Őszintén szólva levert a víz, mikor megláttam és biztosra vettem, ha tudomást szerez rólad, akkor megöl. Azon agyaltam hogyan védjelek meg tőle - megállt és rám nézett és sokmindent megadtam volna azért, hogy mindig így nézzen rám. - Szerintem Michael változtatta meg a büntetését, és küldte ide szigorú feltételekkel, hogy a kapcsolatunkat tönkre tegye, de én nem hagyom.

- És meddig leszel velem? Harminc éves koromig? Negyven? És, ha nekiállok ráncosodni, akkor hagysz ott? Te nem öregszel, de én igen. Ráadásul szeretnék legalább egy gyereket. Meg tudod adni nekem?

Nem tudtam ránézni. A legutolsó dolgot semmiképp sem, tiltott volt, bár akadtak példák a történelemben, amikor mégis szabályszegés történt. Egy halandó ember, egy halhatatlan erejével, még ha csak korlátozottan is.

Elég csúnya vége lett a legtöbbnek, háború. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül. Római birodalom terjeszkedése. Nagy Sándor hódításai, de mondhatnám Napóleont is. De talán a legdurvább eddig mind közül,  az a személy, aki kirobbantotta a második világháborút. Nem kell bemutatnom nektek ugye? Mindegyikük ott csücsül a pokolban és törlesztik, amit kell. Jah és nekik nincs második esély.

Egy dolog viszont biztos, én Mayát akkor is szeretni fogom, ha öreg és ráncos lesz, nem lát és nagyot hall majd. Egészen elkísérem az utolsó útjáig. Hogy felkerül az angyalokhoz, vagy hozzám le a pokolba? Nem tudom.

- Figyelj! - fordultam felé, de addigra otthagyott és bement a házba.

Fájt, hiába tudtam, hogy minden szava igaz és jogos. Sose számoltam előre, mindig a mának éltem és most először éreztem úgy, hogy hiba volt részemről. Mégis hogyan győzhetném meg arról, hogy tartson ki mellettem?

- Majd én beszélek vele - szólalt meg mellettem Ararant, mire megint frászt kaptam. 

Komolyan ez az angyal ki akar nyírni engem, hogy megpróbál szívinfarktust okozni nekem? Különben is mi a fene van velem, hogy képes a közelembe jönni észrevétlenül? Össze kell szednem magam, mert ennek így nem lesz jó vége. Vagy magamat, vagy Mayát nem fogom tudni megvédeni.

Követtem és Maya szobája előtt álltunk mind a ketten. A szülei már megszokták, hogy jövünk-megyünk a házukba, bár most nem voltak itthon. Ararant kopogott, de nem kapott választ, így finoman benyitott.

- Beszélhetünk? - kérdezte óvatosan az angyal, miközben behajtotta maga mögött az ajtót, de nem teljesen.

- Ha Luciferről akarsz, akkor nem - és az ágyán feküdt, a telefonját nyomkodta.

- Rendben. Akkor beszéljünk rólad - ült le mellé az angyal.

- Rólam? - és éreztem a csodálkozást a hangjában.

- Miért adod fel ilyen könnyen? Nem ilyennek ismertelek meg.

- Ararant, mégis hogyan küzdhetnék? Én egy halandó ember vagyok, ő meg egy démon, gondolom erős is - eléggé, mikor megismertem ez imponált benne.

- Halandó vagy, pont ez az előnyöd. Csak az tud a végsőkig küzdeni, reménykedni és nem feladni, akinek veszíteni valója van. Emlékszel, ott a házban? Csak egy fénygömböt tartottál a kezedben, miközben ott feküdtem a lábadnál haldokolva. De nem estél kétségbe, vagy adtad fel, hanem felhasználtad a saját erőmet, hogy meggyógyíts és még ideiglenesen át is léptem miatta egy másik szintre.

- Mégis mit számít? Láttad a csajt? Hogyan csillog az ébenfekete haja? Az enyém hozzá képest, fakó és színtelen. Ráadásul ekkorák a mellei - és láttam magam előtt, ahogy mutatja, mire elmosolyodtam. - Ekkora dereka és formás csípője. A lábairól pedig ne is beszéljünk! Hogyan versenyezzek ezzel? Ráadásul ő örökké ilyen, én pedig idővel megcsúnyulok.

- Lucifer nem a külsőd miatt szeret, hanem azért, aki vagy. És, ha te is szereted, akkor küzdesz érte.  Ő is bármikor, bárkivel harcba szállna érted. Szerintem még az ördög is megérdemel ennyit. Nem így gondolod?

Szerettem volna látni Maya arcát, hogy milyen érzelmek suhannak át rajta. Ráadásul ez az angyal meglepett a szavaival. Ha ez kiderül, még bajba is kerülhet miatta. Talán tényleg a barátom, hogy ezt kockáztatja. És úgy tűnik, én tényleg vonzom a bajt, és belekeverek másokat is.

- Figyelj Maya! A boldogság pillanatnyi, addig kell élvezni, míg megadatik. Hogy utána mi lesz, ki fog derülni idővel. Azt hiszem most az egyszer Lucifer, élj a mának és ne foglalkozz a következményekkel életfelfogása helytálló. Holnapig van időd meggondolni, addig meg pátyolgatom Lucifer lelkét - Maya ezt hallva felnevetett.

Szinte láttam magam előtt Ararant vigyorát. Még, hogy az én lelkemet pátyolgatni kell? Inkább majd őt, mikor jó alaposan ellátom a baját. Komolyan utálom ezt az angyalt! Mintha szándékosan játszana velem. Ja, a barátod vagyok, ja, bocs, mégsem. De majd megtapasztalhatja, hogy az ördöggel nem jó játszadozni.

Eltűntem, nem akartam megvárni az angyalt. Különben is most magányra vágytam, erre a legjobb hely pedig a Pokol volt. Elterültem a hatalmas, faragott trónusomon és morcosan néztem magam elé. Hangulatom kihatott a helyre, mert itt-ott tűzcsóvák törtek fel. 

Kiesett egy papír a pulcsim zsebéből. Ararant listája. Legszívesebben lángra lobbantom, de helyette inkább felvettem és végignéztem, hogy vajon mit sózott rám az angyal. Műanyag poharak, tányérok, szalvéta beszerzése. Dekoráció. Hmm... Vigyorra húzódott a szám. Pokolian jó lesz, és hogy ihletet nyerjek nekiálltam körbenézni az én kis birodalmamban.