Nem volt könnyű átjutni a tömegen, de láttam Olíviát kimenni az ajtón, és jobbnak láttam sietni, mert lehet nincs egyedül és az angyal amúgy is le van amortizálva. Maya fogta a kezem, de bölcsen a takarásomba maradt.

Zeda és Ararant jóval arrébb álltak meg a folyosón, Olívia pedig egyből megindult  feléjük. Vártam mielőtt mi is ki nem léptünk az ajtón. Gondoskodtam róla, hogy senki más ne tudjon kijönni.

A fúriára emlékeztető Olívia kezében szikrák kezdtek pattogni, valószínű tűzgömböt akart idézni, de még nem uralta teljesen az erejét, vagy pedig a dühe nem hagyta, hogy rendesen koncentráljon.

- A-a-a! - szólt rá Zeda. - Még a végén tönkreteszed a ruhádat, ha beindítod a tűzzel a csapokat.

Ez megtette a hatását, mert Olívia felhagyott a próbálkozással és még fel is nézett. Aztán újra az exemre. Egyelőre minket nem vett észre.

- Anélkül is meg tudlak ölni, és itt senki nem fog megvédeni. Még az angyal se, aki eddig tette, mert úgy tudom legutóbb súlyosan megsérült és még nem jöhetett rendbe.

Ez az infó meglepett, mert nem mondtam volna meg Ararantról, hogy sérült és úgy csinálja végig az egész műsort. De jó tudni, mert ez azt jelenti, hogy harc esetén leginkább én fogok csak számítani.

- Ugyan már! - és ha Zeda ideges is volt, nagyon jól elrejtette. - A pasidat nem tudtad megtartani, sem az enyémet megszerezni, hogyan tudnál akkor megölni?

Olívia megtorpant a szavak hallatán. Talán most kezdte kapiskálni, hogy az előbb történtek nem a véletlen műve. Visszanézett és ekkor vett észre minket. Maya még olyan kislányosan integetett is neki a takarásomból.

- Igen, csapdába csaltunk - közölte vele Zeda, mire Olívia döbbent arcot vágott. - És, ha jól hallottam, még a pasid is dobott. Milyen szomorú és megalázó.

- Nem! Nem! NEM! - tiltakozott egyre hangosabban Olívia.

Tudtam mit jelent, rájött, hogy vesztett és az erő, amit váratlan megszerzett, most szertefoszlik. És igen, visszatért Zedához, mert az exem arcán mosoly villant és olyan fény csillant a szemébe, amit nagyon jól ismertem.

- Jó éjt! - közölte Zeda, aztán Olívia már repült is neki a falnak, ahol hangosan csattant, majd eszméletlenül csúszott le a földre.

Ararant arcára pedig kiült a fájdalom és összehúzta magát, majd megfogta az oldalát. Zeda felé fordult és tényleg aggódás ült ki az arcára? Megindultam feléjük, de Maya megfogta a kezem.

- Lucifer, én olyan furcsán érzem magam - közölte velem, ő nem, de én tudtam mitől van.

- LUCIFER! -  dörrent egy hang és a semmiből megjelent Michael.

Na remek, már csak ő hiányzott. Bár miért is lepődöm meg a megjelenésén, tuti azért jött, mert alkalmat látott a balhéra velem. De, ha azt akar megkapja, és most lenyomom a torkán a kardját.

- Többszörösen is szabályt szegtél! Ha azt hiszed megúszhatod mindezt büntetés nélkül, akkor tévedsz - indult meg felém.

- Ó kérlek, sorold a bűneimet Michael - játszottam meg magam és látványosan körbefogattam a szemem.

- Ne játszd meg az ártatlant, mert nem vagy az. Ráadásul a legutóbbi bűnödhöz még egy angyalt is felhasználtál! Ez megbocsáthatatlan!

- Ha te mondod - hagytam rá.

- Miről beszél Lucifer? - ráncolta a homlokát Ararant.

- Kezdjük azzal, hogy halandónak mondott olyan dolgokat, amit nem lett volna szabad. De a legfőbb bűne most az, hogy hagyta ezt a halandót egyezséget kötni egy démonnal, az ereje visszaszerzése céljából, pedig pontosan tudta mi lesz a következménye, ha sikerrel jártok.

- Maya tudta mivel jár, ha egyezséget köt egy démonnal és önként tette meg, nem Lucifer kényszerítette rá - vett az angyal a védelmébe.

- Az már mellékes, ezt a lányt már rég megrontotta - morogta a főangyal.

- Hé! Nem beszélhetsz ilyen hangnemmel Mayáról - figyelmeztettem, mert kezdett betelni a pohár.

- Mond csak Luci - húzta el az i-t. - Elmondtad a kislánynak azt is, ha segít egy démonnak visszaszerezni az erejét, akkor abból ő is részesül és megszűnik embernek lenni?

- Mi? - kerekedett el Ararant szeme és Zeda is meglepett arcot vágott.

- Most, hogy mondod tényleg mintha megcsappant volna az erőm - szólalt meg az exem.

- Lucifer? - nézett fel rám Maya.

- Aha, szóval nem - és gúnyosan mosolygott rám. - Egykoron főangyal voltál, szóval pontosan tudtad a következményét.

Nem szóltam semmit, hanem álltam a tekintetét. Igen, egykoron tényleg az voltam, de aztán történtek dolgok, amiből én jöttem ki rosszabbul. Büntetésből száműztek a Mennyből, és megfosztottak az angyali alakomtól, cserébe kaptam a mostanit.

Dühömben úgy döntöttem, ha már démonokra kell hasonlítanom, akkor én leszek a Pokol ura, és aki volt kiütöttem a helyéről és én lettem az ördög. Csakhogy ezzel a saját nyakamba varrtam egy csomó új feladatot. És ez miatt engedelmeskednem kellett és megcsinálni dolgokat, ha arra utasítást kaptam fentről.

- Úgy tűnik a múltkori büntetés nem volt elég neked, és most, hogy megszegeted az egyik legdurvább szabályt, újabbra számíthatsz. Pontosan tudod, hogy halandóból nem csinálhatsz kényed-kedved szerint halhatatlant.

- Öööö... én most kaptam Zeda erejéből és félig-meddig démon lettem? - kotyogott közbe Maya.

- Valami olyasmi - válaszoltam neki.

Igen, valahol önös érdekből nem mondtam erről a dologról semmit. Igaz, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy sikerrel jár a terve, ugyanakkor bíztam benne, hogy igen és valóban megosztásra kerül és így velem lehet örökké.

- A büntetésed... - kezdte Michael.

- Állj! - szólt közbe Maya.

Mire az arkangyal döbbenten nézett rá, hisz nem volt hozzászokva, hogy a szavába vágnak. Aztán kilépett mögülem és pontosan úgy nézett ki, mint aki valami miatt mérges. Óvatosan úgy álltam, hogyha kell meg tudjam védeni, vagy megakadályozni, ha hülyeséget akar csinálni.

- Meg akarja büntetni Lucifert, mert ezt nem mondta és hagyta, hogy félig démonná váltam? - vonta kérdőre.

- Igen - válaszolta Michael, mintha ez nem lenne egyértelmű.

- Akkor magát is sújtsa ugyan azzal a büntetéssel - közölte vele mire döbbenten néztünk rá.

- Ez nevetséges! - horkant fel a főangyal.

- Nevetséges? Komolyan? Nem válok mittudom én mivé, ha maga nem dönt úgy, hogy kiszúr Luciferrel és Zedát idő előtt kiengedi, majd ideküldi. Ha nem jön ide Zeda, nem balhézik össze Olíviával, aki aztán megalázza és veszti el ez miatt az erejét. Ha nem történik meg, nem kell kitalálnom, hogyan szerezzük vissza és kötök alkut vele, hogy cserébe békén hagyja Lucifert. Szóval valójában nem Lucifer itt, aki bűnös és mindenért felelős, hanem maga. Úgyhogy, ha valakit itt meg kell büntetni a felelőtlensége miatt, az maga!

- Maya - szóltam közbe óvatosan, azért nem jó ötlet egy főangyalt megvádolni, netán feldühíteni.

- Ne csitítgass! Rád akarja húzni a vizes lepedőt, mert utál téged, de én nem fogom hagyni! Ő legalább annyira sáros a dologban, mint te. Ráadásul Ararant megsérülése is az ő lelkén szárad, mert ha nem kell Zedát védenie, akkor most nem lenne semmi baja. És még ő jön azzal, hogy te a tudtán kívül kevertél bele egy angyalt ebbe az egész átváltozós dologba. Hát nem! Ez is az ő sara és az ő felelőssége! És, ha meg mer téged büntetni, mert ő a valaki, akkor hívni fogom Gabrielt és megtudakolom tőle, kinél tehetek panaszt rá! - és durcásan karba fonta a kezét én pedig szerettem volna megcsókolni, annyira édesnek tűnt. - Persze üzletet is köthetünk. Én nem teszek rá panaszt, ő pedig szemet huny a dolog felett és elmegy.

- Rendben - morogta Michael, amin meglepődtem.

- És persze Zedát sem viszi vissza a börtönbe, mert nem tudom miben egyeztek meg, de biztos vagyok benne, hogy ő teljesítette a részt - kezdtem úgy érezni, hogy Maya kezd messzire menni.

- Ch... csak egyszer hibázzon és nem száz, hanem ezer évre zárom be - morogta Michael, majd rám nézett. - Rajtad tartom a szemem!

Azzal eltűnt úgy, ahogy jött mi pedig ott maradtunk és csend telepedett ránk. Ránéztem Ararantra, aki nagyon csúnyán nézett vissza rám. Ennyit arról, hogy talán barátok lettünk az elmúlt hónapokban. És talán tényleg bölcsebb lesz meghúznom magam az elkövetkező időszakban.

- Maya - léptem elé és megfogtam a kezét.

- Szóval én most félig démon lettem? - nézett rám nagy szemekkel.

- Igen, mondjuk.

- És halhatatlan vagyok, ami azt jelenti, hogy nem fogok öregedni? - faggatott tovább.

- Igen - ismertem el.

- Ne már! Hogy fogom a sulit így befejezni? Ráadásul mindig el fogják kérni a személyimet, mert nem fogják elhinni, hogy már nagykorú vagyok! - fakadt ki.

- Idővel talán megtanulsz befolyásolni a kinézeted a korod alapján - próbáltam megvigasztalni.

- És addig? - nézett rám szomorúan.

- Majd rakok köréd illúziót. Gondolj inkább arra, hogy soha nem leszel ráncos öregasszony - vigyorogtam rá.

- Igaz - és kezdett más szemmel nézni az új állapotára.

- Cukik a szarvaid - jegyeztem meg hirtelen.

- Micsoda? - kapott a fejéhez és akkora szemeket meresztett, hogy elnevettem magam. - Nincs is szarvam!

Csapott a mellkasomra dühösen, nem mintha elért volna vele bármit, mivel tovább nevettem. Sértett arcot vágott, még durcásan le is biggyesztette a száját.

- De még lehet - mutattam rá a tényre, hisz részben démon lett.

- Ne már! Ne mondj ilyet Lucifer! Hogy néznék ki vele? - esett megint kétségbe.

- Aranyosan, mint egy kis kecskegida, akinek épphogy bújik a szarva - nevettem továbbra is.

- Nem vagyok kecskegida! - aztán elsápadt. - Nem akarok patás lábakat!

- Attól nem hiszem, hogy félned kell - nyugtattam meg, még mindig felfelé görbülő szájjal. - Ahhoz démonnak kellett volna eleve születned.

- Akkor jó - mosolyodott el ő is.

- Nem értem mi bajod van a patás lábakkal. Jó nagyot lehet rúgni, meg megtaposni vele a szemtelen pasik lábát - szólalt meg Zeda.

- Ne adj neki tippeket! - szóltam rá mogorván.

- Én tippeket? - játszotta meg magát Zeda és még színpadiasan a  mellkasa elé emelte a kezét. - Én csupán a tapasztalatomat mondtam el.

- Majd szól neked, ha szüksége lesz a tapasztalataidra - maradtam továbbra is morcos, semmi szükség, hogy elrontsa az én kis Mayámat, elég ha én teszem meg.

- És most? - nézett Ararant Olívia felé.

- Te húzz vissza a Mennybe és szedd össze magad, én majd belemászok a fejébe, hogy módosítsam a dolgokat. Nem szólhatnak érte, mert senkinek se érdeke, ha nekiáll angyalokról meg démonokról papolni.

- Kivéve, ha eddig nem tette meg - mutatott rá Zeda.

- Majd max azt hiszik, hogy beszívott valamit és az miatt hadovált össze-vissza mindenféle képtelenséget - és reméltem tényleg így lesz.

- Zeda mihez fogsz kezdeni, most hogy szabad vagy és visszakaptad az erődet? - nézett Maya az exemre.

- Bosszantom Lucifert, ha már az enyém nem lehet - nézett rám vigyorogva.

- Köszi - válaszoltam szarkasztikusan.

- Inkább ne, néha én is több, mint elég vagyok neki. Nem akarom, hogy kimeneküljön a világból miattunk - jegyezte meg Maya. - Mert aztán mehetünk utána.

- Igaz - értett egyet Zeda.

Utáltam amiért a fejem felett beszélgetnek, miközben én Olívia fejében turkáltam. Micsoda egy borzalmas nőszemély, démonnak kellett volna születnie, nem embernek.

- Nem tudom, lehet azt, amit előtte. Keverem a bajt, démonhoz méltóan - vigyorodott el. - De, szerintem te is megfogod állni a helyed ezen az oldalon. Csavaros az eszed, jól érvelsz és ha nem lenne elég, Lucifer ott áll melletted és szétrúgja bárki hátsóját.

- Köszi - mosolygott rá Maya.

És mivel minden elrendeződött, búcsút intettünk. Ararant eltűnt, Zeda is a kijárat felé indult, teleport híján kénytelen volt arra távozni. Én pedig átöleltem az én drága Mayámat.

- Haragszol rám? - kérdeztem meg, mert jobb volt ezt tisztázni itt és most.

- Igazából nem, de azért utalhattál volna rá, mert ez így elég mellbevágó volt - böködte meg a mellkasom és ott nézett egy pontot.

- Sajnálom, de féltem, hogy akkor megijedsz és visszalépsz - vallottam be, mire felnézett rám nagy szemekkel.

- Szeretsz? - tette fel a kérdést.

- Szeretlek, de tudod te ezt - eresztettem meg egy félmosolyt.

- De jó hallani - és a böködés átment körző mozdulatokba. - Most már lemehetek a Pokolba megnézni Kerberoszt?

- Most már le - nevettem fel, mire megeresztett egy kislányos mosolyt és szinte vártam, hogy ugrálni meg tapsikolni fog örömében.

- És melléd ülhetek a trónon, mint a pokol királynője? - folytatta.

- Ha ez a vágyad - vontam vállat.

- Örökké? - tette fel a legfontosabb kérdést.

- Hacsak nem unsz rám száz év múlva - vigyorodtam el, majd lehajoltam és megcsókoltam, aztán eltűntünk a folyosóról.