Az erdőnél rejtélyesebb helyet keresve se találhatnánk a természetben.  Számos dolgot elrejt a hétköznapi emberek szeme elől.  Itt végre egyedül lehetsz, távol az emberek bosszantó tekinteteitől.  Joseph Dagger ezért is szerette nagyon a munkáját.  Telepjárójával az erdei ősvényt szelte, rádiójából nyugis country zene szólt. Előtte az út szélén egy ismerős alak intett neki. Az egyik vadőr volt az, Simon Roberts. A járművével pontosan a férfi mellett állt meg.
- Szép napot Dagger. Remélem tudod, hogy arrafelé nem lehet vadászni.
- Csak összefutok pár régi ismerőssel. Hogy szeghetnék szabályt ha az erdő őrző védője figyel?
- Na ezt már szeretem. További szép napot.
Joseph nem indult csak bámulta a vadőrt.
- Mi az? Mondani akarsz még valamit?
- Ahelyett, hogy itt lófrálsz a vadonban, inkább hazamehetnél meglátogatni a fiadat ameddig lehet.
Nem várta meg a választ, beletaposott a gázba. Ő maga se értette miért, de egy percre sajnálatot érzett Simon iránt. 

Tíz perc múlva megérkezett tisztásra ahol már várták őt. Négy férfi és egy nő. A nő rögtön üdvözölte is.
- Végre itt vagy drágám!
- Maryl! Csak négyen jöttek el?
- Ennyi bőven elég lesz. Hadd mutassam be neked a vadászok vezetőjét.
Egy harmincas éveiben járó férfira mutatott. Haja szőke, félhosszú, szemei pedig élénkzöldek. Erős testfelépítésű ám az átlagtól egy kicsit alacsonyabb.
- Üdvözlöm a nevem Vance. Innentől kezdve én fogom vezetni a vadászatot. Ne aggódjon én egy speciális vadász vagyok. Ha egyszer célba veszek valakit addig nem állok meg amíg a fejét a kezemben nem foghatom.
- Remek. De azért nézze el nekem, hogy tettem óvintézkedést. 
A terepjáró csomagtartóját felnyitva mindenki számára  láthatóvá vált a megkötözött lány.
- Ő itt a préda egy barátja. Kiváló csali lesz ha minden kötél szakad.
Vance kivételével az összes többi vadász döbbenten figyelt.
- Remek Jolly Joker ez tény. Apropó! Ahhoz, hogy megkezdhessem a vadászatot mindent tudnom kell a prédámról. 
- Ez csak természetes.

****************************

Az iskolában a harmadikosok épp dráma órára készültek. Az osztály létszáma egy híján húsz. Felicity Mayweather aznap nem ment suliba. Páran azt rebesgetik, hogy nyoma veszett. Toby a padjánál iszogatta a kóláját, de nem tudta mind meginni mert az osztály balfasza leszólította őt.
- Csá, új husi.
- Szevasz...
Tyson már nem nagyon merte szívatni Dylant mert félt tőle, hogy megint beárulja az anyjának. Új áldozatra volt szüksége. 
- Kicsit meglátogattam a régi osztályodat és egész érdekes dolgot hallottam rólad. Ki tudja lehet, hogy óra alatt elszólom magamat.
- Kérlek ne!
- Csak segítek a beilleszkedésben. 

Josh  szúrós szemekkel nézte Dylmooret. Ha lenne nála egy kés ledöfné mint egy vaddisznót. De nincs nála fegyver, Toby pedig annyira nem fontos számára, hogy ilyen dolgot kövessen el. Főleg miután olyan szépen megfenyegette. A dráma tanárnő, Mrs. Hayley bejött a terembe és az órát egy szomorú bejelentéssel kezdte.
- Épp az imént beszéltem osztálytársatok, Felicity anyukájával. Elmondása szerint lánya tegnap este nem tért haza. Utoljára egy otthon maradt osztálytársát látogatta meg.
Pár másodpercen belül robbant a bomba.
- Roberts volt az! Ő tüntette el! Ő hiányzott tegnap, nem?
- Miért tüntetné el a barátnőjét?
- Lehet csak baleset volt. Mind így fogunk járni!!
A felbolydult méhkast nagy nehezen lenyugtatta a tanárnő. Dylan sápadtan bámulta a padot.
Papírgalacsin repült elé. 

" Josh
Nem a te hibád. Én mondtam neki, hogy csekkoljon le téged."

Dylan írt és egy óvatos dobással kézbesítette a üzit. 

" Nem tudhattad, hogy ez lesz. Szerintem valaki elrabolta."

******************

Felice egy veremben tért magához. Alatta saras falevelek, felette egy rács nézett vissza rá. Halántékán ütés által okozott seb éktelenkedett, amit szökési kísérlete véget érdemelt ki. Kezdet nagyon éhes lenni és a szája is ki volt száradva. Első érzés ami úrrá lett rajta a félelem.
- Segítség! Segítség! Hall engem valaki?!
Felül egy pasi feje jelent meg.
- Nahát felébredt a mi kis madárkánk? Sajnos nem engedhetlek ki onnan.
- Akkor legalább adjon egy kicsit inni! Kérem!
A vadász csak röhögött. Lentről tökéletesen lehetett hallani ahogy a nadrágja csatja kioldódik.
- Nesze! Igyál te szajha!
A sós, sárga folyadék eláztatta a lányt.

***********

A tanárnő folytatta az órát. 
- A mai órán mindenkinek ki kell jönnie, hogy elmondhassa mi volt a legdrámaibb dolog ami történt vele élete során. Így jobban megismerhetitek egymást és még a tantárgytól se térünk el.
Véletlenszerűen lettünk ki szólítva. Az osztályban a lányok kisebbségben vannak 10-20 fős arányban. Beverly végig arról picsogott, hogy letört múltkor a méreg drága körme, a duci Ninának egyszer veszélyesen leesett a cukra, Stephanie pedig odaégette az ételt az apja éttermében. Kíváncsi vagyok, hogy Felice vajon milyen sztorival állt volna elő. A fiúk inkább elhülyéskedték az egészet vagy csak valami hirtelen kitalált marhaságot nyögtek be. 
- Joshua Dagger.
Barátom engedelmesen kisétált a táblához. Mikor felénk fordult láttam rajta, hogy elég zavarban van. Szegénynek mindig is hatalmas lámpaláza volt. 
- Szóval...Az...Az én...
- Nyugodjon meg Mr. Dagger. Ők nem vadidegenek csak az osztálytársai. Egy jó színésznek felül kell kerekednie a lámpalázán.

Vett egy mély levegőt aztán újra nekifutott. 
- Még gyerekkoromban apa és anya elmentek vadászni a közeli erdőbe. Akkor láttam utoljára az édesanyámat ugyanis nem tért haza. Apa szerint egy vaddisznó ölte meg. 
Olyan csend lett a teremben, hogy még a legyet is lehetett hallani.
- Ez tényleg elég drámai volt. Rendben Josh, leülhetsz. Következő Dylan Roberts.
Kimentem anélkül, hogy bármi konkrét ötletem lett volna. Végignéztem a többieken, és meglepetésemre vegyes arckifejezéseket láttam. Persze többségben voltak az utálóim meg azok aki féltek tőlem, de voltak akiken tényleg látszott, hogy érdekli őket mit fogok mesélni.
- Kiskoromban egy teljes napra egyedül voltam az erdőben.
- Akkor erőszakoltak meg a vérzsiráfok?
Dylmoore megjegyzése hatalmas nevetést váltott ki.
- Nem, bazdmeg! Akkor talált rám egy kedves vadőr aki hazavitt. Még mindig jobb sztori mint a te elveszett szerencse kabalád.
Nem tudtam mit hozzáfűzni, ezért gyorsan mentem is vissza a helyemre.

- Az utolsó Tobias Flintch.
Vonakodva, de ő is kiballagott. 
- Mrs. Hayley. Nem lehetne, hogy én ki maradjak?
- Mr Flintch, maga előtt mindenki mondott valamit. Elég fura lenne ha pont magát hagynánk ki.
- Tanárnő nekem az egész életem egy nagy dráma...
Dylmoore mint egy beteg hiéna úgy felvihogott. 
- Jaj szegénykém! Mi a baj? Mindennap véresre kúrják a seggedet?
A tanárnő akkorát csapott a naplóval az íróasztalára, hogy visszhangzott. 
- Fogd vissza magad Tyson vagy esküszöm megbuktatlak drámából!! 
- Ez az igazság tanárnő! A másik osztályban mindenki tudja, hogy egy retkes homokos! Egyszer rajta kapták egy másik fiúval a wcben. 

Igaz lehetett amit mondott, hisz láttam Tobyn, hogy majd elsüllyed szégyenében. Szóval ezért menekült át hozzánk! De sajnos cseberből vederbe. 
- Semmi baj Toby. Ne foglalkozz vele mit mond az a szamár. A többieket érdekli a történeted.
- Nem tartozik rájuk. Főleg nem arra az emberszabásúra!
Ki sétált a teremből majd pár perc múlva ki is csöngettek. 

**************

Hosszú órák teltek el azóta, hogy felébredt. Lassacskán kezdte elveszíteni a hitét, hogy valaha is kiszabadul innen. Fogalma se volt miért pont őt rabolták el. Hiába kiabált nem jött válasz, talán már nincs is ott az a bunkó féreg. Miért is állna ott, hisz semmi esély rá, hogy kijusson, a rács legalább öt méternél magasabban van tőle. Kimerült az idegességben így tehát újra elnyomta az álom. Másodjára felébredve aznap arra lett figyelmes, hogy hidegebb van és semmit se lát.
- Remek. Leszállt az éjszaka.

Odaföntről hallotta ahogy a szél fújja a fák lombjait, a bagoly huhogását és a levelek zörejét amin lépkednek.
- Ki az! Ki van ott?
A válasz elmaradt de a lépések közeledtek felé.
- Akárki is az kérem segítsen! Idelent vagyok egy veremben!
Az idegen még mindig nem állt meg. Odafent a rácsnál megjelent egy sziluett. Felicity meglátva a rémséget felsikított. Két narancssárgán izzó szempár bámulta.
- Én nagyon is jól tudom, hogy hol vagy édesem. 
A hangja nem olyan volt mint egy emberé. Felice vállára valami ragacsos nyálka csöppent.
- Talán be kéne kapnom egy kis éjjeli nasit. Igaz te túsz vagy, de majd azt mondom, hogy kereket oldottál. 
Egy mozdulattal letépte a rácsot.
- Ne!! Kérlek ne!! Kérlek! Kérlek! Istenem!
- Gahahaha! Jó étvágyat.

************

Beverly puha, rózsaszín ágytakaróján hasalt és épp Tysonnal chatelt.

- Mókuskám ma büntettél drámán :3 

- Még szép :D Azok a csicskák nem érhetnek fel velem.  Az egész osztály tudja, hogy velem nem érdemes ki kezdeni.

- Imádlak <3 <3 Holnap átmehetek hozzátok?

- Inkább én mennék hozzátok. Még sose láttam a puccos villátokat.
- Holnap nem jó. Majd egyszer.

Az igazság az, hogy Beverlyék egy átlagos középosztálybeli család voltak. Az egész sznob dolgot csak a lány találta ki, hogy a többiek előtt feltudjon vágni valamivel. Az édesanyja berontott hozzá.
- Kopogásról nem hallottál?
- Velem kell jönnöd. Megyünk megkeresni a Mayweather lányt.
- Felicityt? Kizárt dolog! Semmi közöm ahhoz a stréber picsához!
- Megígértem az anyjának, hogy segítek a keresésben.
- Akkor menjél egymagad!
A nő felemelte félmagasba a kezét.
- Risernium.
Beverly teste magától mozgott.
- Mi...Mi a fenét csináltál velem?
- Majd elmagyarázom, de most gyere!
Kocsiba szálltak és egy régi, romos épületnél álltak meg. Ez állt egy táblán: Woodstowni Kamilla Óvoda. 
- Mi történt ezzel a hellyel?
- Azt beszélik, hogy leégett egy kisfiú által. Többet én se tudok.
Odabent körülbelül húszan lehettek, java részük harmincas-negyvenes éveikben járó nők.
- Miért vannak itt ilyen sokan?
- Ez itt a Woodstowni Wicca boszorkánykör. 
- Mi van? Te tényleg azt hiszed, hogy elhiszem ezt az egészet?
- Ha gondolod rád bocsájthatok még egy varázslatot.

Beverly befogta a száját. Szegényt teljesen megzavarta, hogy hirtelen egy másik világhoz is köze van az anyja révén. 
- Ha mindenki itt van akkor kezdhetjük is a keresést! - Kiáltott fel egy vénasszony.
- Ő itt Gertrude. Jobb ha tiszteletet mutatsz felé mert ő a mi vezetőnk. 
Gertrude nyakában csont nyaklánc díszelgett, fején pedig egy szarvas koponyát hordott
- Ez itt a te lányod Susan?
- Igen. Mutatkozz be szépen ahogy illik!
- Cső banya. 
- Beverly!!

A vénasszony horkantott egyet. 
- Ide nem illenek ilyen fényűző ruhák! Úgy látom lesz még veled dolgom.
Ezután egy kisebb varázslatos rituálét követően, Gertrude fejében megjelent a kép Felicity tartózkodási helyét illetően.

*********************

A szörnyeteg lecsapni készült, ám egy nagy sziklagolyó neki csapódott.
- Hagyd békén a lányt te szörnyeteg!
- Nézzenek oda. Egy egész boszorkánykör. Akkor az a kis vörös se egy átlagos lány.
Szerencsére jobbnak látta nem belekeveredni a boszorkányok ügyeibe.  Felicet a földből előtörő indák körbe fogták és kiemelték. Mikor meglátta édesanyját sírva szaladt a karjai közé.

Egy másik helyen az éjszaka közepén, Paul Wonderholic egy nő ágya mellet gubbasztott. A nő teste verítékben ázott. 
- Már nem kell sok drága Clarissám. Hamarosan újra együtt lehetünk.