Mindenkinek van legalább egy titka. Ez teljesen természetes. A titok csak addig marad titok amíg nem feded fel a többi ember előtt, ha pedig elmondod másnak onnantól minden a másiknak a becsületességén múlik. Felicity számára a keddi nap rettenetesen zárult az iskolában. Már lassan egy éve, hogy jósol másoknak, habár ez a képessége már születése óta megvan neki. A jóslásokért nem kér pénzt csupán annyit, hogy ne mondják el másoknak. Sajnos valaki mégis csak elszólta magát és így beindult a láncreakció. Egyre több diákhoz eljutott a hír és a nap végére rendesen megrohamozták szegény lányt. Ezek után nem csoda, hogy otthon köszönés nélkül beviharzott a szobájába és magára zárta az ajtót.
- Felice! Minden rendben?
- Igen, anyu.
- Ugye nem bántottak a suliban? Velem nyugodtan megbeszélheted.
- Semmi baj nincs anya, csak hagyj egy kicsit magamra!
- Nekem most el kell mennem. Kaja a hűtőben lesz. Ha hazajöttem majd beszélünk.
Felicity anyukája hivatásos wicca boszorkány. Minden kedden és csütörtökön elmegy a régi óvodába a többi wicca társához. Egy tűz eset miatt zárták be az intézményt, így aztán senkit se zavarnak a jelenlétükkel. A hét többi napján pénzért kártyákból jósol.
- Anya mindig azt mondja, hogy az erőm egy áldás. Most inkább egy átok.
A nap hátralévő részében matekozással próbálta elterelni a figyelmét.

****************

Szerda reggel egy kis idegességgel indultam el otthonról. Az utóbbi időben elkezdett keringeni rólam az a pletyka, hogy démoni erők birtokában állok. Talán mégse olyan jó ötlet az iskolában használni az erőmet. Amint beértem mindenki feltűnően kerülte a tekintetemet. Josh a pletykák ellenére is odajött hozzám köszönni. Haját most gumival fogta össze, ami elég szokatlan volt tőle de jól állt neki. Felülről csak egy katonai terepmintás trikót viselt, ennek köszönhetően láthatóvá vált jobb felkarján a totem oszlopos tetoválása.
- Jó reggelt közlegény.
- Neked is Lan. Sajnos a pletykák még mindig hangosak, de legalább már nem az anyukáddal vannak elfoglalva. Mármint tudom, hogy ő nem.... csak megszokásból hívom így.
- Semmi baj. Én se tudok idegenként tekinteni rá. Na gyerünk mert elkésünk földrajzról.
Nyolcra már mindenki a helyén volt. Legutoljára Mrs. Perkins jött be egy másik fiúval együtt.
- Csend legyen a teremben! Mielőtt elkezdenénk hagyd mutassam be nektek az új osztálytársatokat Tobias Flintchet. Toby önként kérte át magát a másik osztályból annak a reményében, hogy itt majd rendesebben fognak vele bánni.
Ennél a résznél Tyson Dylmoore felröhögött. Egyből megismertem ezt a Tobyt. Ő Paul Wonderholic, a mágusnak a segédje. Rendes, megbízható srácnak tűnik. Rendkívül jóképű amit mi sem bizonyít jobban, hogy a lányok máris elkezdtek róla sugdolózni. Óra után el is csíptem a folyosón.
- Szóval Toby, igaz? Az én nevemet már úgy is tudod.
- Nem hittem volna, hogy még egyszer összefutunk Dylan. Kár, hogy szombaton olyan gyorsan továbbálltál. Paul lenyűgöző volt!
- Egyszerűen csak dolgom akadt. Amúgy tényleg ennyire rossz a helyzet a másik osztályban?
- Ja, eléggé. Pár köcsög rám akaszkodott.
- Valóban? Nálunk is van egy pár. Kitartást erre a tanévre.
- Köszi.
Valami nem hagyott nyugodni. Az ösztöneim azt súgták, hogy Toby hazudott. Tényleg ennyire durván bántak volna vele, hogy osztály váltásra vetemedjen?

***********

Felicity harmadik óra után ki se tudott jutni a szünetre. Legalább tízen körülvették, és nem mutattak könyörületet.
- Most nekem jósolj!
Megfogta a lány kezét. Mindenki lélegzetvisszafojtva várt.
- Otthon anyukád palacsintát fog sütni. Holnap pedig koszos lesz a kedvenc ruhád.
- Ennyi? Ezek nem nagy dolgok!
- Bocs, de csak ennyit láttam.
Nem igazán érezte jól magát. Még sose kellet ennyit jósolnia egyhuzamban. A feje hasogatott és mellé még émelygett is. Levette a szemüvegét, hogy enyhítse a fájdalmat.
- Bocsi lányok, de ki kell mennem a mosdóba.
- Nem mész te sehová! Nekem még nem is jósoltál!

Beverly önkényesen utat tört magának a lányok között mint egy erős nőstény oroszlán. Rózsaszín topján fehér betűkkel az állt, hogy Candy Girl. Felice óvatosan megfogta a kezét, nehogy az éles műkarmai belemélyedjenek.
- Még egy jóslatot ki kell magamból erőltetnem. Gyerünk!
Ám akármennyire is akarta nem sikerült.
- Na mi lesz már?
- Nem megy. Nem látok semmit. Olyan mintha neked nem lenne jövőd.
Beverly gyógyszere elgurult erre a kijelentésre. Magához húzta Felicet és lekevert neki egy pofont.
- Hogy van merszed ilyet mondani?! Hogy pont nekem ne lenne jövőm, te kis cafka? Apámnak több tízmilliói vannak. Ha meghal mindez rám fog szállni. Próbáld újra!
A kilátástalan helyzetből Dylan hangja mentette meg.
- Hagyjátok őt békén!
A diákok szét széledtek mint a varjak. Amikor elment Beverly mellet a lány elesett.
- Aúú! Te vadbarom! Így kell bánni egy hölggyel?
- Hozzád se értem!
- Ezért még megfizetsz.

A nap hátralévő részében már békén hagyták Felicityt. A délutáni edzésen nem tudtam teljesen odafigyelni. Az edző bá szavai térítettek észhez.
- Gyerünk Roberts! Szedje össze magát! Van mit bepótolnia miután ellógta a hétvégi edzést!
- Értettem!
Éppen hozzám került a korong. Vadul előre törtettem , de mivel ketten is az utamat állták muszáj voltam passzolni. Legnagyobb meglepetésemre a korong félúton láthatatlanná vált. Minden játékos megállt a jégen.
- Mr. Greyfield! A korong eltűnt!
- Hogyhogy eltűnt? A korongok nem szoktak csak úgy eltűnni!
Nem lett meg, kénytelenek voltunk egy újjal játszani. Edzés után az öltözőben Tyson neki lökött a szekrényeknek.
- Mi van? Megbolondultál?
- Fogd be! Marhára betelt veled a pohár! Az még hagyján, hogy eltünteted a korongot mert lusta vagy játszani, de amit Beverlyvel tettél azért meglakolsz!
Tyson és Beverly voltak az osztály sztárpárja. Tavaly év vége óta jöttek össze.
- Bevallom, múltkor rá hoztam a frászt, de most hozzá se értem!
- Nekem te ne hazudj! Bev elmondott mindent. Tudok róla, hogy ellökted utána pedig, hogy ne tudjon fölkelni még a lábába is belevágtál!

Teljesen ledöbbentem. Képes volt saját magát megvágni, csak azért, hogy nekem ártson? Vagy sokkal inkább Felicenek?
- Esküszöm, én semmi ilyet...
Nem hallgattak a szép szóra a srácok. Hatan-heten körbeálltak, és megsoroztak a hokiütőkkel. Minden irányból kaptam az ütéseket, ha akartam se tudtam volna kivédeni őket.
- Nem szabad használnom a képességeimet! Itt a suliban semmikép sem!
Lassanként a földre kerültem, és akkor már rúgásokat is kaptam. A többiek akik nem vettek részt a lincselésben hangosan kiabáltak mint a barmok. Egyszer csak abbamaradt. Mindenem sajgott, a számban vér ízét éreztem.
- Valld be Roberts, hogy te voltál és akkor végeztünk!
Kinyitottam a szememet és egyenesen Dylmoore szemébe néztem. Egy pillanatra ugyanazt a haragot éreztem mint ő.
- Azt hiszed, hogy még egyszer megtudsz ijeszteni azzal a furcsa szemeddel? Na halljuk az igazságot!
- Nem...csináltam...semmit se.
- Rossz válasz!

Újrakezdődött a pokol, majd hirtelen abbamaradt. Az öltöző ajtaján egy lángoló alak rohant be.
- SEGÍTSÉG! OLTSATOK EL! OLTSATOK EL!!
Pánik robbant ki a fiúk között. Ez volt a remek alkalom arra, hogy eliszkoljak láthatatlanul. Futottam ahogy csak a lábaim bírták. Valaki mögöttem a nevemet kiabálta.
- Dylan! Dylan, várj egy kicsit!
Toby volt az aki utánam szaladt.
- Te aztán tudsz futni haver. Látom jól helybenhagytak azok a szemétládák.
- Hogy látsz engem?
- Olyan vagyok mint te.
Felemelte az ujját aminek a tetején lángcsóva égett. Rögtön rájöttem, hogy Toby volt az aki megmentett.
- Olyan vagyok mint te? Azt se tudom, hogy én mi a franc vagyok!
- Találkozzunk holnap suli után. Tudok valakit aki felvilágosíthat téged.