Ma reggel szerencsére időben keltem. Fürdés után felvettem egy kék pólót ami úgy néz ki mint egy kalózlobogó, egy fekete farmert és egy szürke baseball sapkát. Odalent bömbölt a TV ami csak is egy dolgot jelent: a mama nézi épp. Amint leértem be is igazolódott a felvetésem.
- Jó reggelt nagyi!
Semmi reakció. Juan Carlos veszekedése a feleségével minden más zajt maga mögé utasított. Inkább mentem reggelizni egy kis lekváros pirítóst. Evés közben megláttam egy ismerős, fémes tárgyat a konyhapulton.
- Basszus! Anya itthon hagyta a lakáskulcsot. Ma pedig sokáig fog tartani az edzés.
Zsebre vágtam és indultam is a suliba. Az első utam a tanáriba vezetett ahová kopogás nélkül benyitottam. Csak páran voltak bent de mindenki nagyon megdöbbent a váratlan betoppanásomon.
- Segíthetünk valamiben, fiam? - Kérdezte az őszhajú történelem tanár úr, Mr. Belds.
- Anyukád, most nincs bent ha őt keresed.

Mrs. Springfield kijelentése sikeresen megdöbbentett. Ezek szerint a tanárok már tudják.
- Én...én csak elhoztam a lakáskulcsát. Leteszem ide.
Már mentem volna ki, de megláttam egy ismerős fiút a díszes tanári kanapén ülve. Tyson Dylmoore az! A beképzelt vigyorától egyenesen hányni tudnék.
- Szép reggelt Roberts.
Szó nélkül távoztam. A folyosón rám talált Josh.
- Hát te meg miért voltál a tanáriban?
Nem feleltem csak elindultam a szekrényem felé és magamban morogtam.
- Fenébe,fenébe,fenébe,fenébe,fenébe...

Mérgemben egy nagyot ütöttem a fém ajtóba.
- Dylan! Figyelsz te rám egyáltalán? Mi a franc történt?
Most észrevettem Josht. Barátom egy piros-fekete kockás inget viselt (szereti az ingeket) és egy koptatott farmert. Hosszú barna haja szabadon volt engedve. Mogyoróbarna szemeit napszemüveg mögé rejtette el.

- Mindenki tudni fogja, hogy ki az anyám.
- Az meg, hogy lehet?
- Én csak a kulcsot vittem be a tanáriba, de a fene se gondolta volna, hogy ott lesz az a köcsög Dylmoore is.
- Akkor el kell hallgattatnunk.
- Hagyd csak, előbb-utóbb úgy is rájöttek volna.

Ma a 3. óra volt a biosz. Szörnyen zavarban voltam alig tudtam oda figyelni az órára. Akármerre néztem, félszemmel mindenki engem nézett. Becsuktam a szememet de még akkor is kristálytisztán láttam mindenkit még a hátam mögött is. Ez fura.
- Mint tudjátok a kaméleon képes tökéletesen beleolvadni a környezetébe. Épp ezért a rovarok számára végzetes fenyegetést jelent. Máig se tudják pontosan megmondani, hogy mi okozza ezt a mimikrit.

Nem akartam mást csak gyorsan túlesni ezen az órán. Sajnos egy valaki nem bírta ki közbeszólás nélkül.
- Tanárnő?
- Igen, Tyson?
- A zsiráfok is képesek a színváltoztatásra?
- Nem. Semmi szükségük nincs rá.
- Valóban? Pedig úgy látom, hogy Roberts eléggé vörös a mai órán.
Az osztályban kitört a nevetés. Istenem, bárcsak eltűnhetnék mindenki szeme elől!
- Csend legyen a teremben!
- Rendben anyu!
Megint csak röhögtek én pedig a padra hajtottam a fejemet arccal lefelé. Szerencsémre Josh kimentett ebből a kellemetlen szituációbol.
- Fogjátok be a pofátokat! Szörnyen gyerekesen viselkedtek!
Ez megtette a hatását, mindenki elhallgatott.
- köszönöm Mr. Dagger. Esetleg megtenné, hogy leveszi azt a napszemüveget az órámon?
Vonakodva de levette. A bal szeme körül egy csúnya monokli éktelenkedett.
- Csak egy kis bunyóba keveredtem. Majd elmúlik.

Órák után beugrottunk az iskolai könyvtárba. Kerestünk egy üres asztalt ahol senki se zavarhat minket.
- Na akkor, hogy is szól az az álom?
- Egy lila szemű nő kér arra, hogy meneküljek.
- Ennyi? Semmi harc vagy űrlények?
- Ez nem egy hülye film.
- Bocs igazad van.
- Tudod mi a legfurcsább? Az egész olyan mintha már megtörtént volna velem. Olyan mintha ez egy emlék lenne.
- Ugyan már! Hiszen te ember vagy nem valami furcsa fantasy lény.
Igaza volt mégis tegnap Dylmoore lilának látta a szememet és akkor még ott van az a zsaru is. Dörzsölgetni kezdtem a szemeimet és ekkor megláttam egy képet. Két fiú sarokba szorított egy lányt itt a könyvtárban. Oda rohantam ügyet se vetve zavarodott barátomon. Tényleg úgy volt ahogy láttam. Két végzős épp arra készült, hogy megerőszakolják Felicity Mayweathert. Ő a legjobb tanuló az osztályomban. Amolyan igazi stréber csajszi.
- Hagyjátok abba! Ez itt egy könyvtár!
Felém fordultak és szép lassan közeledtek felém.
- De nagyra nőttél barátom. Kíváncsi vagyok, hogy a szád is ilyen nagy vagy tudsz is valamit?
Sose szerettem verekedni de volt néhány alkalom mikor muszáj volt megvédeni magamat. A kezeim már épp ökölbe szorultak amikor a srácok furcsán kezdtek viselkedni. Bepánikoltak teljesen.
- Haver neked meg mi lett a fejeddel?! Hova tűnt?
Elszaladtak, csak Josh és Felicity maradtak ott. Úgy látszik megint láthatatlan lettem. Josh a napszemüvegét is levette úgy figyelt engem.
- Mi volt ez az előbbi? Mi lett a fejeddel?
- Még én se tudom pontosan...
Felicity összeszedte a könyveit és menekülőre fogta.
- Hé, minden oké?! Nem esett bajod?
- I..igen. Bocs de fontos dolgom akadt.

Edzés után anya várt engem az iskola előtt. Megszokásból egyből ideges lettem.
- Hát te meg? Még a végén valaki meglát minket.
- Úgy beszélsz mintha ez egy tiltott szerelem lenne. Ne parázz úgy is tudja már mindenki.
- Ja végül is igazad van.
Beszálltunk a kocsiba, de meglepő módon nem hazafelé mentünk.
- Nem a másik irányban lakunk?
- Megyünk egy kicsit bevásárolni. Apád holnap hazajön.