A kisfiú egy csodaszép nyakláncot készített anyukájának  borostyánkövekből.  A legnagyobb odafigyeléssel csinálta, hogy biztosan jó lehessen. 
- Hal!
- Anya! Nézd mit csináltam!
- Oh ez nagyon szép.
- Azért mert te nem nézel levegőnek. Nem úgy mint a többi falusi...
- Ezért vagyok az anyukád. Na idd meg szépen a teádat.
Hal ki nem állhatta annak a teának a keserű ízét. Mindennap innia kellett. 
- Tudod, hogy nem szeretem.
- Kérlek ne kezdjük megint. Idd meg szépen, hogy olyan jó nagyra nőhess mint apa.
Végül két nagy korttyal megitta.
- Ügyes vagy Halcyon. 
- Kérdezhetek valamit?
A nő érdeklődve figyelte.
- Ha én kaméleonként születtem, miért kell kaméleon főzetet innom? Ha nem iszom, meghalok?
- Igen, így is fogalmazhatunk...

///////////////////

Dylan verítékben ázva ébredt fel. A saját ágyában feküdt, de arra már nem emlékezett, hogy hogyan került haza. Az órájára nézett ami délelőtt fél tízet mutatott. 
- Fenébe! Elkéstem a suliból! 
Épp a farmerját rángatta magára amikor az anyja benyitott hozzá. 
- Jó reggelt. Hogy vagy, te éjszaka királya? Felicity hozott haza tegnap tizenegykor. 
- Vasárnap van?
- Persze. Mért, mit gondoltál? 
Nagyon zavarosak voltak az emlékei a tegnap éjszakáról ráadásul a legújabb múltbeli álma is összezavarta. Odalent már javában készült a sonkás omlette melynek illatától még a nyál is összefutott Dylan szájában.  A nagyi aki általában hajnal ötkor már ébren van most a kanapén szundított. A jobb kezében újságot tartott, nem nehéz kitalálni, hogy olvasás közben aludt el. Crusty, a Foxterrier csak feküdt a dohányzóasztal alatt egészen addig amíg Dylan neki nem állt enni.
- Na mi az pajti? Kérsz egy kis sonkát?
A fiú egy fél falatot dobott neki a parkettára.
- Neked főztem nem a kutyának. Így csak rá fog szokni a kunyerálásra.
- Már késő. Egyébként is, minden kutya ilyen. 
Ezt a reggeli pillanatot egy váratlan csöngetés lepte meg.

***********************

A kislány boldogabb nem is lehetett volna. A folyóban a kövek között egy ritka ásványra bukkant.
- Vadász urak! Nézzék mit találtam!
A számszeríjas férfit pont nem érdekelte.
- Tedd le az a jelentéktelen kavicsot és menjünk tovább!
- Ez nem kavics. Ez egy Lapis Lazuli. 
- Leszarom!  Húzzunk tovább vagy megfizetsz!
- Én még keresgélni akarok!
Betelt a pohár. Egyenesen rácélzott a fegyverével, ám a nyakához egy kaszának a hideg pengéje nyomódott.
- Lőj, és a fejed le fog repülni.
A számszeríjas duzzogva belátta, hogy fontosabb az élete.
- Tudod jól, hogy gyereket nem ölünk.
- Gyorsan megakarok tőle szabadulni mielőtt a balszerencse be nem lep minket.
- Pedig úgy fest most szerencsénk van. Hála a rövidítésnek amit a kislány mutatott pár napon belül elérjük a portált.
Éles csikorgásra lettek figyelmesek. A fehérhajú lány borotvaéles fogaival megette a Lapist majd tenyerébe egy újat hozott létre.
- Sikerült!

*****************

Tobias a múlt éjszakát végig a Michael nevű férfival töltötte. Nem csak szexből állt az együttlétük, de sokat is beszélgettek. Reggel határozott döntéssel repült tovább Torontóból egyenesen a Roberts család házához. Nem kis meglepetést okozott az éppen reggeliző család számára a jelenléte. 
- Toby?
- Elnézést a zavarásért Mrs Roberts.
- Miben segíthetek?
- Beszélnem kell a fiával. 
Belépett, levette a cipőjét és egyenesen a konyhába ment. Dylan könyékig a mogyorókrémben turkált mikor meglátta barátját. Olyan képet vágott mint akit éppen tetten értek.
- Szia.
- Szia, Tob. Mi szél hozott erre? Kérsz mogyorókrémet? 
Toby egyáltalán nem tűnt jó kedvűnek. Dylan egyből felfogta, hogy valami komoly dologról lehet szó. Kezet mosott, majd leültek az asztalhoz.
- Eddig hallgattam erről, de jogod van tudni. Dylan, az édesapádat csütörtökön holtan találtam az erdőben.
Anya sírva fakadt, Dylan pedig lesújtva bámulta az asztalt.
- Ez nem lehet igaz...
- Kitépték a szívét. Az elkövető egy baziliszkusz lehet. 

Bánatos lett de nem annyira, hogy könnyeket hullajtson. Gyerekkora óta sose látta sűrűn az apját a munkája végett. 
- Csütörtök óta? Mért nem szóltál előbb? Miért csak most kell ezt megtudnom?
Felpattant a székről, de az anya lecsitította. 
- Nem könnyű a holló szerepét eljátszani, Dylan. Toby csak egyszerűen nem akarta, hogy szomorú legyél.
- Eltemettük a tábortól nem messze, ha gondolod odavihetlek.
- Most azonnal induljunk.

4 óra múlva ismét otthon volt. Az ebédlő asztalon egy lakatra zárt ládika állt.
- Mi ez?
- Apád azt mondta, hogy halála után adjam ezt neked. Sajnos nincs meg hozzá a kulcs.

****************

Az erdő egyik ritkábban járt részén állt egy régi elhagyatott vadászkunyhó ami most két személynek adott otthont. Az egyik a vadászok ördögi vezére Vance, a másik pedig a kis Annie aki még mindig a székhez volt kötözve. Az elmúlt két napban alváson kívül alig csinált valamit. Enni napjában háromszor kap egy kis száraz kenyeret. Ami még változatlan az az, hogy a bomba még mindig a derekán pihen aktiválásra várva. 
- Éhes vagyok!
- Pár órán belül kapsz kenyeret.
- De én rendes ételt akarok enni!
- Csend vagy semmit se kapsz!
Annie mikor idekerült még sokat sírt. Az első éjszakát végig sírta bánatában. Hamar rájött, hogy ezzel nem lehet hatni a férfira csak idegesebb lesz.
- Oldozz el kérlek. Teljesen elültem magamat, mozogni szeretnék.
Vance elé térdelt, hogy apró szemeibe nézhessen. 

- Te tényleg nem félsz tőlem?
- Hiszek a bátyámban. Tudom, hogy ő megfog menteni.
- Ötezer aranyat ér egy kaméleon feje. Nagyon remélem, hogy nem kell majd téged az égbe repítenem.
- Szörnyű alak vagy. 
Vance bepöccent és visszakézből pofon vágta a lányt.
- Te ne ítélkezz felettem!! 
Csend borult a kunyhóra. Annie sírásán kívül semmi se törte meg a némaságot. Vancenek hirtelen új szórakozás jutott eszébe.
- Idefigyelj! Most elengedlek téged mert unatkozok.

Így is tett. Jó érzés volt újra két lábon állnia. 
- Kapsz tőlem öt teljes percet. Fuss amilyen gyorsan csak tudsz. Ha öt percen belül kiérsz a detonátor hatótávolságából ami száz kilométer akkor nem robbansz fel.
- Magának nem élve kellek? 
- Joshnak nem kell tudnia, hogy már kipurcantál. 
Annie erőtlen lábaival szélsebes futásba kezdett bármilyen úti cél nélkül. Egyik fa suhant el a másik után.  Hirtelen egy vadőrbe botlott. 
- Mi a baj kislány? Mit keresel itt egyedül?
- Elnézést de erre nincs időm! 
Már indult volna de a vadőr visszarántotta. 
- Addig nem mehetsz amíg nem beszéltél. Várjunk csak? Egy bombát hurcolászol magadon? Vigyél oda ahol ezt rád rakták!
Ketten eljutottak a kunyhóig ami teljesen üres volt.  Hirtelen a vadőr becsapta maga mögött az ajtót.
- Hahahaha! Most megvagy kis prédám.
A pasi arca a lány szeme láttára változott meg a testével együtt. Megint Vance állt előtte ezúttal narancssárgán izzó szemekkel. 
- Ezt meg, hogy csináltad? Mi vagy te?
- A fajtámat baziliszkusznak hívják. Háromszor gyorsabbak vagyunk az emberektől és képesek vagyunk bárki alakját magunkra ölteni. Mi vagyunk minden élőlény legrosszabb rémálma. 

**********************

A vasárnapot egy újabb hétfő váltotta le, és az újabb héttel újabb bonyodalmak is jöttek. Dylan még a gyász hatása alatt állt és barátja Josh egy kicsit se próbálta jó kedvre deríteni. Egész nap távolságtartó volt Dylannel és csak minimálisat beszélt.  A srácnak ez olyan volt mintha kést dobtak volna a szívébe majd egy fejszét is még rá. Szerencsére egy másik problémának sikerült valamennyire lekötnie a figyelmét. Reggel, még az első óra előtt Beverly kitálalta minden rejtett titkát a pasijának az egész osztály füle hallatára. Mint kiderült többé már nem járnak. 
- Fél a darazsaktól, az orrát túrja, a farka egyáltalán nem nagy szám, és az se igaz, hogy már 100 csajjal lefeküdt. A földimogyorótól csupa pattanás lesz és.....
- Most már elég lesz te kis kurva! 
Beverly elengedte a füle mellett ezt a szánalmas vészkiáltást.
- És a legjobb: még mindig a gyerekkori plüssmacijával alszik.

Az osztály- Dylant is beleértve - hangos kacagásban tört ki. Ezen a napon Tyson Dylmoorenak befellegzett. Olyan sok diáknak ártott idáig, hogy amint megtudták ezeket az információkat egyből nekiestek és senki se állt az ő oldalára. Ahogy óráról- órára darabolták fel a bosszúszomjas fiatalok, Dylan egyre inkább sajnálatot kezdett érezni ősellensége iránt.

A vasárnapot nem csak  Beverly töltötte tervezgetéssel hanem Joseph is. Miután két nap elteltével sikeresen rávették Josht, hogy egyen egy falatot, előálltak egy remek tervel. Vancet is felhívták aki rábólintott a tervre. Még aznap megszerezte valahogyan az iskolai raktárszoba kulcsát majd egy puskát rejtett el az egyik ablak alatti ládába. Hétfőn az egyik hiányzó tanárnak kiadva magát megkereste az első éves Gavint. Közismertebb nevén: konyhamalac.
- Jó napot Mr. Shilz. Miben segíthetek.
- Szeretnél tőlem kapni egy hiper szuper finom meggyes pitét?
- Oh én szeretem a pitét!
- Gondoltam (te hájas kis disznó).Csak annyi a dolgod, hogy órák után a harmadikos Dylan Robertsöt becsalogasd a raktárszobába majd rázárod az ajtót.
Kezébe nyomta a kulcsot.
- Ha ezzel megvagy, a kulcsot add oda a harmadikos Joshua Daggernek. A könyvtárban fogod megtalálni.

Ebéd után el is foglalta a helyét a folyosón.  Egész nap a terven agyalt de semmi konkrétra nem jutott. Egyszer csak nagy zűrzavart vett észre. A harmadik osztályos Tyson Dylmooret egy csapat diák követte hangosan a folyosón. Mindenféle szitkokat szórtak feléje. Kétségbeesésében befutott a raktárba majd pár perc múlva Dylan is csatlakozott hozzá. Gavin azonnal  zárta is az ajtót.  

//////////////////////

Odabent mindenütt polcok és dobozok foglaltak helyett. Tankönyvek, kréták, vonalzók és még sok más dolog tárolására szolgált célt ez a szoba. Tyson az egyik dobozra ülve fogta a fejét.
- Végre egy nyugodt hely, mi? 
Dylant hallva azonnal felpattant.
- Te meg mit keresel itt? Azért jöttél, hogy te is baszakodj velem?
- Én veled vagyok.
- Húzz ki innen! Nincs szükségem a sajnálatodra.

Nem akart verést ezért engedelmeskedett. Az ajtónál meglepődve vette észre, hogy zárva van. 
- Kb 4 óra múlva zár a suli, addig még van idő segítséget kérni. Azért jöttem, hogy beszélgessek és így is lesz.
Visszament fittyet hányva a zsörtölődő Tysonra. 
- Mond csak milyen érzés az ellenkező oldalon állni? Nem gondolod, hogy mindezt jogosan szenveded el?
- Az én hibám mert beleszerettem egy ilyen mocskos lotyóba.
- Valakit szeretni sose hiba.
- Akkor most tényleg a te bölcsességeidet kell hallgatnom? Mondtam már, hogy húzd el innen a beled!
- Mert különben mi lesz? Megversz újra? Pontosan olyan vagy Tyson mint egy visszaeső bűnöző. 
Dylmoore mélabúsan felnevetett.
- Az apámra ütöttem. 
- Ezt hogy érted?
- Hagyjuk. Egyébként se tartozik rád.
- Engem érdekel a történeted. Kérlek, mesélj.

Ez volt az a pillanat amikor megtört a jég. Dylan csak úgy itta a srác szavait.
- A gyerekkorom nagy részét az anyámmal töltöttem, mert az apám börtönben ült gyilkosság vádjával. Hét évesen beiratkoztunk egy keresztény általános iskolába ahol mindennap az úr tanait kellet magolni. Tíz éves lehettem amikor beütött a baj. Édesanyámat elvitte a rák... A maci amit Beverly mondott az utolsó dolog amit kaptam tőle. Nem maradtam sokáig egyedül mert apámat éppen akkor engedték ki. Az én hitem egy életre megtört. Még is milyen Isten az olyan aki hagyja meghalni az anyámat? Ezután egy normális iskolában folytattam tovább a tanulást. Az én hitetlen szívemnek pont kapóra is jött az új környezet. Mindent apám tanításai szerint kezdtem csinálni. " A rosszfiúk mindent megkapnak. Nem kell többé senkitől se félned. Az osztály legyen a te csicskasereged akik fejet hajtanak előtted."

Dylan teljesen új perspektívából látta Tysont. Most, hogy minden tudott már értette, hogy eddig miért volt olyan nagy faszkalap. 
- Tegnap tudtam meg, hogy az apám meghalt. Ennek ellenére az én hitem továbbra is töretlen. Nekem mindig azt tanították, hogy ha valamit meg akarsz szerezni akkor előbb adj mintsem, hogy elvegyél. 
- Adok-kapok...Szóval ez történt velem. Most minden szart visszakapok amit másokkal tettem. Dylan! Üss meg ahányszor csak jól esik.
Kihúzta magát, a fejét felszegte. Lan a fejét csóválta.
- Én nem vagyok ilyen.
- Üss meg, a rohadt életbe már!
A kaméleon meggondolta magát. Teljes erőből gyomorszájon vágta aztán könyökkel pofán csapta.
- Jobb már?
- Jobb.
- Egyébként be vagyunk ide zárva.
- Mi van??

A következő fél órát azzal töltötték, hogy találjanak valamit amivel kitörhetnek onnan. 
Egyszer csak Tyson kezébe egy vadászpuska akadt.
- Ezt nézd. És még meg is van töltve.
- Remek. De vajon mit keres itt?

A raktárszoba ajtaja kinyílt. A bejáratban Joshua Dagger állt. 
- Josh! Igazi megmentő vagy.
Amint meglátta Dylmooret puskával a kezében fejben már össze is állította a képet. Odafutott és a torkához nyomta a bicskáját.
- Ne merészelj lőni vagy végzek veled. Ő az enyém...
- Nyugodj meg Josh, Dylan már az én barátom is.

A hazafelé vezető úton Dylan mindent elmesélt Joshnak.
- Gratulálok Dylan. Sikerült győzelmet aratnod a szavaiddal. 
Nem mondta ki de örült neki, hogy Josh a megmentésére sietett. 
- Szombaton mért nem jöttél velünk?
- Gyomorrontásom volt... Túl sok pizzát ettem ebédre.
- Áhá, értem... Na mondd el szépen az igazat.
Elmaradt a válasz, mert Dylant valaki felhívta és amíg beszélt Josh kereket oldott. 

*************

Tyson hazaérve lefeküdt az ágyra és a mackóját nézte. A maci fő jellegzetessége, hogy magához öllel egy piros szívet. Ahogy jobban szemügyre vette feltűnt neki, hogy a szív mögül egy összehajtott papír sarka kandikál ki. Egy olló segítségével leoperálta és felszabadult a levél.

"Drága kisfiam.

Ha ezt olvasod akkor én már egy jobb helyre kerültem. Fentről minden lépésedet figyelni fogom. Ezt a macit azért kaptad tőlem, hogy sose érezd magad egyedül  [...] Nem szeretném, hogy olyanná válj mint az apád,ezért is írattalak be a keresztény suliba. Ha ez mégis megtörténne, imádkozok érted, hogy az úr küldjön feléd egy angyalt aki visszaterel a jó útra. Örökön öröké szeretni foglak Tyson."

Tyson Dylmoore a maciját ölelgetve sírta át a délután maradék részét amíg el nem nyomta az álom.