A legnagyobb csendet mindig a legnagyobb vihar követi. Akkor még nem voltam felkészülve arra amik történni fognak velünk. Gondolhattam volna, hogy egy nem mindennapi srácnak az élete nem lehet mindig nyugis. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Egy teljesen normális napnak néztem elébe. Toby kivételével senki se hiányzott. Biológia óra volt ami azt jelentette, hogy elég csak fél füllel oda figyelnem. Anya egy kicsit furcsa volt. Mi közben leadta a tananyagot néha úgy láttam mintha könny csillant volna meg a szemében.
- A mesterséges redukálásra az egyik legjobb példa a legyek és a szúnyogok. Gondolom már mindannyian tudjátok milyen bosszantóak is tudnak lenni, épp ezért mostanában megpróbálják kordában tartani a számukat. Több milliárd él belőlük ezért nem kell félteni őket. Ha csak az egy tized részük is pusztul el akkor se esnek ki a táplálékláncból. A legjobb módszer, hogy ha a levegőben elterjesztünk olyan méreganyagokat amik csak is rájuk nézve halálosak.

Szünetben Joshal elmentünk a büfébe egy kis mogyorós csokiért. Amint hozzájutottam már neki is estem.
- Mindig ilyen vackokat eszel?
- Ez a kedvenc csokim.
- Ha így haladsz olyan leszel mint egy jóllakott anakonda.
- Nekem az ne beszéljen aki mindig folyékonyan viszi be a szervezetébe az energiát.
Ezzel sikeresen ki is egyenlítettem. Barátom nem várt témára váltott.
- Valamit el kell mondanom neked Dylan.
- Gyereket vársz?
Velem ellentétben ő nem nevetett csak adott egy tockost.
- Felicityt múltkor az én apám rabolta el. Csalinak kellett neki, hogy elkaphasson téged.
Hirtelen íztelennek éreztem a csokit a számban. Nem jutottam szóhoz annyira megdöbbentem.
- Jobb ha éber maradsz mostantól. Ráadásul meg akar hívni téged vacsorára.
Idegesen felnevettem.
- Hát persze! Esetleg ne bújjak vele ágyba? Egyértelmű, hogy ez egy kibaszott csapda.
- Ott lesz a vacsorán anya is.
-Mi van? Nem azt mondtad, hogy az édesanyád meghalt?
A csengő közbeszólt, rohanhattunk vissza a következő teremhez.

*****************

Az erdő sűrűjében három alak sétált. Két férfi és egy kislány. A magasabbik férfi egy méretes kaszát cipelt a hátán, az alacsonyabb pedig számszeríjat.
- Meddig sétálunk még? Lerohadnak a lábaim!
- Ez még mindig Elynori erdő. Még két hét mire odaérünk a portálhoz.
- Bassza meg!
- Ha sokáig nyavalyogsz levágom a lábaidat és megetetem veled!
A kislány némán követte őket. Sok választása nem volt, hisz láncra volt verve mint egy kutya. Ha megállt egy kicsit a nyílpuskás pasi azonnal rántott egyet a fém pórázon. Különleges teremtés volt, haja hófehér és hosszú, bal szeme rózsaszín a jobb pedig vörös.
- Pisilnem kell.
- Kussolj!
- Kérem, vadász uram.
A vadász köpött egyet oldalra.
- Jól van, de a fegyverem végig rád fog nézni. Nem hagyhatjuk, hogy a fizetségünk lelépjen.

***********************

Órák után de még az edzés előtt megbeszéltünk egy találkát Feliceel. Woodstown egyik legkedveltebb kávézójába, a Black Breakbe ültünk be. Sokan járnak ide, hisz a kávéjuk valami Isteni. Arról nem is beszélve, hogy minden csütörtökön fél áron adják a capuccinot. Mind a ketten teát kértünk. Felicity nagyon csinos volt ma. Khaki zöld pólót viselt amire még rá vett egy farmerkabátot. A nyakát egy vékonyabb virág mintás kendő védte a hideg szelek ellen elvégre már Október első hetében járunk. Rajtam csak egyszerű szürke kapucnis pulcsi volt. Kicsit zavarban voltam mert utoljára amikor együtt voltunk majdnem megcsókolt. Sose gondoltam ő rá úgy mint barátnőre. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszik, csak ez az egész váratlanul ért.

- Minek köszönhetem, hogy elhoztál ide?
- Csak kettesben akartam veled lenni. A suliban nem lenne nyugtunk a többiektől. Így is azt hiszik, hogy járunk...
- Ja az valóban kínos lenne... Na és mit gondolsz a színdarabról?
A mai dráma órán Mrs Hayley bejelentette, hogy két hét múlva, az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon elő fogunk adni egy színdarabot. Az iskolánkban kulturális fesztivál lesz, és persze nem maradhat ki a hagyományos színházi előadás se.
- Minden percét utálni fogom. Persze, hogy én leszek a falu bolondja!
- Nem a tanárnő tehet róla. Dylmoore volt az aki lecsapott az eredeti szerepedre.
- Az a seggfej mint polgármester?
- Nem csak neked lesz szívás. Joshnak is szerepelnie kell hiába, hogy ki akart maradni ebből az egészből.
- Majd túlteszi magát rajta.
Tovább beszélgettünk és a téma átterelődött Felicity elrablására. Elmesélte, hogy egy verembe zárták, és azt is elmondta, hogy valami szörny megakarta enni.
- Miféle szörny? Hogy nézett ki?
- Semmit se láttam belőle csak azokat a vérszomjas narancssárga szemeit. Dylan...Én még sose féltem úgy mint akkor.

************

Toby idegesen járkált Grace, a szarvas lány sátra előtt. Tegnap éjjel amikor visszafelé repült talált egy holttestet. A testen egy hatalmas lyuk tátongott, feltehetőleg kitépték a szívét. Van egy lény amelyik így szokott ölni, de még nem biztos semmi sem.
- Hát ez valami kurva gusztustalan volt! Tudhatnád Toby, hogy én nem boncmester vagyok!
- Csak mond el, hogy mire jutottál.
- A szívet kitépték, a sebhely körül pedig fekete méreganyagot találtam.
- Akkor elmondhatjuk, hogy a tettes egy baziliszkusz volt.
- Sajnos igen.
- Nagy a baj. Szólnom kell Paulnak. Gondolom megette a szívet tehát nem tudom feltámasztani.
- Várj egy kicsit! Ez a pasinál volt.
Odadobott neki egy személyi igazolványt amin a következő név szerepelt: Simon Roberts.

*******************

Felicity idegesen lépett ki anyja után az ajtón. Tudta, hogy ha belevág onnan már nincs visszaút. Jó vagy rossz irányban, de az élete meg fog változni.
- Minden rendben? Ha nem akarod én nem erőltetem rád.
- Meghoztam a döntésemet anya. Elegem van belőle, hogy mindig másoknak kelljen engem megmentenie.
Elégedett mosollyal nyugtázta lánya döntését. Pillanatok alatt odaértek a Wicca gyűlésre. Többen voltak mint amire számított. Egyszer csak olyan valakit látott meg akire kicsit se számított.

- Beverly? Te mit keresel itt?
- Anyám ide ráncigált. Nem mintha érdekelne ez a boszorkányosdi. Csak szólok, hogy ha megint elvesznél én nem megyek utánad. Vegyél magadnak egy GPS-t.
Ezután a meghitt beszélgetés után el is kezdődött a gyűlés. A csoport vezetője egy Gertrude nevű vén boszorkány mindenkinek a nyakába tett egy szerencsét hozó talizmánt.
- Nővéreim! Ma két új tagot köszönthetünk körünkben. A hagyomány szerint ahhoz, hogy teljes jogú boszorkányok lehessenek át kell esniük a beavatási ceremónián.
Egy idősebb banya behozott egy kosárnyi rothadt almát ami körül csak úgy zsongtak a legyek.
- Felicity Mayweather! Jöjj elém.
A lány engedelmeskedett annak ellenére, hogy sejtette mi vár rá.
- Vegyél egy almát és fogyaszd el. Ezután hivatalosan is boszorkány leszel.
A gyümölcs a kezében majdhogynem szétfolyt. Kicsit tétovázott először de aztán egészbe bekapta. Öklendezés fogta el, de szerencsére felülkerekedett rajta és végül az utolsó falatot is lenyelte. Beverly már nem járt ekkora sikerrel. Amint beleharapott már köpte is ki.

- Kizárt dolog, hogy én ezt a szart megegyem! Húzok a fenébe innen!
Menni akart de az anyja egy bűbájjal megállította.
- Lassan a testtel! Hogy merészelsz szégyent hozni rám? Ha törik ha szakad, erős boszorkány lesz belőled!
Térdre kényszerítette Beverlyt és a közelébe tette a kosarat.
- Anya. Kérlek, ne.
Elég lett volna egyet is, de Susan öt almát is lenyomott a torkán. Lehet az egész kosarat is megeteti vele ha a többi boszorkány nem állítja meg.

******************

Miután hazaértem az edzésről csak egy gyors fürdésre volt időm plusz felvettem pár szebb ruhát. A ház előtt Josh várt rám. Tetőtől talpig végigmért engem.
- Jól festek?
- Olyan szokásos Dylanesen.
- Ha gondolod felvehetek valami öltönyt.
- Nem kell, nem bálba mész. Jó leszel így ahogy vagy.
Ráérősen elindultunk. A félhold épphogy kikukucskált a felhők mögül az őszi éjszakai égbolton. Nem volt hideg csak akkor amikor néha feltámadt a szél.
- Ne feledd, nem lankadhat a figyelmed. Jobb lesz ha minden kaját megkóstolok mielőtt ennél hátha mérget tesznek bele.
- Nem tudom mitől jobb ha te dobod fel a talpad, te hülye? Nyugi tudok vigyázni magamra.

Egy csinos nő nyitott nekünk ajtót. Ugyanolyan barna szemei voltak mint Joshnak, de még a haja színe is megegyezett.
- Josh kiköpött az anyukája. Vajon én mennyire hasonlítok az eredeti szüleimre?
A nő kedves hangja ébresztett fel az elmélkedésemből.
- Szia. Biztos te vagy Dylan. Fáradj be.
A Dagger család háza kimondottan otthonos volt. Igaz nem most járok itt először de még mindig magával ragad ez a melegség amit áraszt. Persze ahogy a mondás is tartja nem minden arany ami fénylik. Miután levettük a cipőnket barátom kishúga lerohant engem.
- Óriás! Olyan jó újra látni téged!
- Én is örülök Annie.
- Gyere, megmutatom a szobámat.
Megragadta a karomat, hogy magával rántson. Én mentem is volna de Mr. Dagger közbe szólt.
- Menj a szobádba! Nem szeretném, hogy ennek a lénynek a közelében legyél!
- De apa! Dylan nem bántana engem. Ő neki köszönhetem az életemet.
- Elhallgass! Húzz a szobádba vagy komoly büntetésben lesz részed!
A kislánynál eltört a mécses. Sírva rohant be a szobájába. Ezután az egész légkör megfagyott. Eredetileg kezet akartam fogni Josephel de ez már nem tűnt túl jó ötletnek. Mindenki néma csöndben maradt. Borzasztó bele gondolni, hogy ez mindennapos ebben a házban. Nálunk csak ritkán van kiabálás. Általában normális hangvételben oldjuk meg a konfliktusokat. Marilyn törte meg a nagy csendet.

- Akkor szerintem gyerünk is enni mert még a végén elhűl a sült vaddisznó.
Leültünk az asztalhoz, Josh viszont bement a húgához. Láttam rajta, hogy nem szívesen hagy magamra. Elkezdtünk enni anélkül, hogy barátomat megvártuk volna. A falatok nagyon nehezen mentek le a torkomon, mert Joseph végig úgy figyelt mint egy éhes oroszlán az antilopot.
- Egyél csak bátran nincs megmérgezve. Gondolom farkas éhes lehetsz így edzés után.
- Honnan tudja, hogy edzek?
- Joshua rengeteget mesélt rólad. Teljesen oda van érted. Mióta vagytok barátok?
- Hát úgy két éve. Már azelőtt ismertem, hogy a mi osztályunkba került volna. Szegény ma rendesen megszívta.
Általában előfordul velem, hogy előbb jár a szám mint az eszem, mint most is.
- Ezt, hogy érted?
- Hát szóval...két hét múlva előfogunk adni egy színdarabot az iskolában. Josh sajnos elég lámpalázas fajta.
Végszóra be is futott a konyhába. Le akart ülni, de az apja rászólt.
- Menjél fát vágni.
- A nagy francokat megyek! Egész nap alig ettem!
- Megvár az utána is! Ha nem tudnád október eleje van. Mindjárt itt a tél, szóval húzzál tűzifát vágni!
- Nem lehetne holnap? Most már sötét van.
- Akkor felkapcsolod azt a kibaszott lámpát!
Joshua mérgesen kitrappolt, én meg utána eredtem. A balta méregből aprította a fát, megfűszerezve egy kis káromkodással. Én is baltát ragadtam így aztán fél óra alatt végeztünk.

Odabent elmentem a wcre. A fürdőben megpillantottam Josephet aki félmeztelenül állt a tükör előtt és valami készülék volt ráragasztva.
- Mi a fene az rajta? Olyan mintha be lenne poloskázva. De miért?

**************

A Dagger házzal szemközti padon egy férfi ült. Fején egy méretes fülhallgató ékeskedett. A füzetébe irkált valamit serényen. Az írásának a címe a következő volt: Dylan Roberts információk.

***************

Este kilenc volt mire hazaértem. A házunk előtt egy rég nem látott alak bukkant fel.
- Toby? Te meg hogyhogy itt vagy?
- Velem kell jönnöd.
- Bocs haver de fáradt vagyok. Nem lehetne holnap?
- Most kell jönnöd! Ez nem várhat.
- Jólvan...
Beszóltam, hogy egy barátomnál fogok aludni. Így legalább anya nem fog idegeskedni. Toby átölelt.
- Mi ez így hirtelen?
- Kapaszkodj erősen. Repülni fogunk.
A hátából előtörtek a hatalmas láng szárnyai, és úgy szeltük át az éjszakai égboltot.