„Különös, milyen kevésre képes az ember egyedül."

/Sean Taylor/

A Holdat felváltotta a Nap, az égboltról pedig eltűntek a csillagok és helyüket a felhők vették át. Traunsteinban és környékén egy szokványos hétfő vette kezdetét, miközben a Medicopter támaszpontján az A-csapat vette fel a szolgálatot. Elsőként Elisabeth és Peter érkeztek meg, ám Matsnak nyoma sem volt. Ostermeyer doktornő úgy tett, mintha minden rendben lett volna, ezért inkább megtartotta magának a tényt, hogy Vollmer pilóta és ő előző este összevesztek és a késés oka minden valószínűség szerint a vita volt. Biztos, ami biztos, Berger szanitéc már hívott is erősítést. Szerencsére Gina még időben érkezett. A sziréna megszólalt, a diszpécser rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt Aigner pilótanő gyorsan magára kapta egyenruháját, ezt követően a helikopterhez futott, hogy a többiekhez hasonlóan maga is elfoglalhassa jól megszokott ülését. Miután a rotorok fordulatszáma elérte a kellő százalékot, a gép a karok segítségével az égbe emelkedett. 

- Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetés további részleteit. - szólt bele Gina a mikrofonba, közben napszemüvegét felvéve szemlélte tovább az alatta elterülő tájat.

- Központ a Medicopter 117-nek. Baleset történt a régi malátafőzőben. Egy kislány is megsérült. Az esetről egy férfi értesített minket. Vége. - hangzott a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, mire a fedélzeten beállt a csend. A levegőben tapintani lehetett a nyugtalanságot, ennek okán a hallgatás gyorsan megtört.

- Eli! Nem tudod véletlenül, hogy merre van Mats? - kérdezte Berger szanitéc.

- Miért kellene tudnom, hogy a pilótánk hol múlatja az idejét? - felelte Ostermeyer doktornő kezét idegesen tördelve, látszólag mégis közönyösen. A hátul ülő különös hanghordozása hazugságra engedett következtetni, emiatt az elől lévők egyike szolidaritás címszó alatt kötelességének tekintette kimenteni szorult helyzetéből.

- Már látom a bevetés helyszínét. Megkezdem a leszállást. - közölte Gina halovány mosoly kíséretében, a kart fokozatosan letolva, ám ekkor váratlan robbanás rázta meg a környéket, minek hatására a mentőhelikopter pár másodperc erejéig az oldalára billent. Mikor a veszély elmúlt, megint minden vízszintesbe került. 

- Ez is egy kirobbanó bevetés lesz. - révedezett Eli modorosan, kiszálláshoz előkészülve. Földet érést követően a mentősök a zsákokkal együtt szaladtak a használaton kívül helyezett épületbe, ahol a füst csak nehezen akart szétoszolni és ahol nyomát sem találták a baleset bejelentőjének, ellenben a sérült gyerek kiterülve feküdt a padlón. A mentőorvosnő és az asszisztense szinte azonnal hozzá is kezdtek a munkájukhoz. 

- A vérnyomása 200 per 100. Pulzus 80. Az oxigénszintje alacsony. - magyarázta Berger szanitéc.

- Azonnal el kell látnunk az égési sérüléseit. Fertőtlenítőt kérek és a mull-lapot. Ezenkívül kell majd Midazolam, Etomidat és Prednisolut. Mindent meg kell tennünk a kicsiért. Nem veszíthetjük el. - válaszolta Ostermeyer doktornő alig hallhatóan és megszeppenten, a páciens szüleinek helyébe képzelve magát. Az ellátás erőn felüli küzdelemben zajlott, de szerencsére megérte a fáradozás. Az EKG-n jelzett értékek végre ismét bizakodásra adtak okot.

- Az előbb beszéltem a központtal. A diszpécser szerint a hívást kezdeményező férfi nem egészen volt magánál. Lehetséges, hogy ittas állapotban volt. - jelent meg Gina, hóna alatt a hordággyal, majd azt földre helyezte és leguggolt.

- Ebben az esetben maradnunk kell. A hívó is megsérülhetett. De az is lehet, hogy ő maga okozta a tüzet. Én a kicsivel maradok. Ti ketten keressétek meg azt a férfit! - tette hozzá Elisabeth és ahogy ezeket a szavakat kimondta, a helységet újabb detonáció rázta meg.

<><><><><>

A Müncheni City Hotelben egy előkelőség foglalta le magának a királyi lakosztályt. Viola Ferretti egyenesen Firenzéből érkezett egy üzleti ügy végett, és ha már itt volt, szerette volna a következő két napot ismerősök között eltölteni. Lorenzo az ebédmeghívást kénytelen, kelletlen fogadta el, hisz még elevenen éltek benne a mostohájától kapott verések. Hogy ne legyen egyedül, Karin is vele tartott és mint villámhárító, készen állt közvetíteni egy esetleges nézeteltérés során. Bár az asztal közepén egy hatalmas váza rózsacsokor állt, Thaler doktornő egyből kiszúrta Ferretti felügyelő lehangoltságát. Desszert gyanánt fagylaltkelyhet kaptak, ám hiába az édesség, a szobában lüktetett a múlt okozta keserűség.

- Lorenzo és én egy emberrablás során ismerkedtünk meg egymással. Mindent megtett, hogy megvédjen. Féltem, de mellette biztonságban éreztem magam. Büszke lehet a fiára! - szólalt meg Karin egy bájos mosollyal az arcán, mivel valóságos kötelességnek érezte, hogy ebből a meglehetősen nyomasztó étkezésből sikerüljön a lehető legjobbat kihoznia. Próbálkozása sajnos hasztalan volt, ugyanis szavai süket fülekre találtak, mi több, megvető lenézéshez vezettek, melyek tovább fokozták az addigi feszültséget.

- A mostohaanyám megbecsülése mindenért kárpótol. - ironizált Lorenzo az orra alatt motyogva, miközben az előtte lévő kelyhet visszafojtott dühvel félretolta.

- Mondd csak Karin! Tulajdonképpen mi tetszik neked a fiamban? - érdeklődött Ferretti asszony váratlanul, mire a barna hajú nyomozó is felkapta a fejét és immáron kíváncsi mosolygással várta a reakciót. A szőke orvosnő a fürkésző tekintetek láttán elpirult, de azért megválaszolta a feltett kérdést.

- Szeretem a hangját, a lelkesedését és az energiáját. Hogy még hisz a jóban és az igazságban. Reggelente sokszor az ő hangjára ébredek és este az ő hangján alszom el. És azt is nagyon szeretem benne, hogy addig nem tud elaludni, amíg meg nem old egy ügyet. - vágta rá Thaler doktornő lágyan összenézve a vele szemben ülővel. A gyöngéd pillantást látva a fekete hajú asszonyság addigi komor lekicsinylése is felfoldódni látszott, érzéseinek pedig nem volt rest hangot adni.

- Imádom a köztetek lévő cinkosságot és figyellek már titeket egy ideje. Érzem a levegőben a vibrálást. Nagyon jó hatással vagytok egymásra. - állapította meg Viola mosolyogva, közben felváltva nézett a jobbján és balján ülőre, akik a megjegyzés hallatán teljesen elvörösödtek.

- Lorenzo mesélte, hogy ön egy üzletasszony. Nehéz munka lehet. Kevés idő jut a családra. - váltott témát Karin nagy tapintattal, majd annak jeleként, hogy minden étel és ital a kedvére való volt, a szalvétáját letéve elégedetten hátra dőlt.

- Akad munka bőven, de nem panaszkodom. A gyerekeim nélkülem is megállják a helyüket. Ludovica és Fabrizio a szemem fényei. Egyébként pont a múlt héten ebédelt nálunk Lia és Hans. Puszilnak titeket. És a családról jut eszembe Karin. A másik fiam, Nicolas. Szingli, jóképű és épp állást keres. Beajánlhatnád a Medicopterhez. - mondta Ferretti asszony hűvös eleganciával, mint aki előre eldöntötte, hogy kinek és mit kellett tennie.

- Ez igazán remek gondolat, de most nincs üres állás. Egyébként is, Peter, meg Nils a bázis nélkülözhetetlen tagjai. - mosolyogta el magát Thaler doktornő óvatos szabadkozással lezárva a témát.

Mindeközben a régi malátafőzőben a második robbanás okozta füst csak lassan akart eloszlani. Gina és Peter ott tértek magukhoz, ahol a detonáció érte őket, Elisabeth viszont eltűnt. Aigner pilótanő, valamint Berger szanitéc egymásba kapaszkodva keltek fel a padlóról és fogalmuk sem volt arról, hogy mi tévők legyenek. Mialatt a csarnokban zajlott a diskurzus, addig egy emelettel lejjebb, a raktárban, Mats is visszanyerte az eszméletét, mivelhogy ő volt az, aki a balesetet bejelentette. Ha nem lett már volna így is épp elég nagy a baj, kénytelen volt meggyőződni arról, hogy a túlnyomás rajta kívül mást is ide repített. Ostermeyer doktornő ájultan feküdt a hamuban. Kis idő elteltével végre neki is sikerült magához térnie.

- Mats! Te mit keresel itt? - csodálkozott Eli, miközben a másik fél segítségével felkelt a földről, majd a porral beszennyezett fürtjeit megrázva, hozzálátott a mellette álló sebeinek kitisztításához. 

- A tegnapi veszekedésünk után itt kötöttem ki. Sokat ittam és valószínűleg a kocsiban aludtam el. Reggel, mikor felébredtem, megláttam azt a kislányt. Az épület előtt játszott, de megsérült. Aztán jött a robbanás. Én is itt tértem magamhoz. - mormolta Mats, közben hagyta, ahogy a göndör szőkeség kifertőtlenítse a felkarján lévő vágást.

- Aggódtunk miattad. Peter még a rendőrséget is fel akarta hívni. Egy csapat vagyunk és ha egyikünknek baja esik, össze kell tartanunk. - jegyezte meg Ostermeyer doktornő szelíd szigorral, mégis elmosolyodva, ezután egy puszit nyomott a szőke pilóta vállára, ám az elhúzódott a gesztus elől. A két fél között ezután beállt a kínos csönd, mely szerencsére nem tartott sokáig.

- Kellett egy kis idő, hogy mindent alaposan átgondolhassak kettőnkről. - dadogta Vollmer pilóta nyersen, élcelődően.

- Mit akarsz átgondolni? Ugye nem akarsz szakítani? - rándult görcsbe Elisabeth gyomra, de azért folytatta a megkezdett munkáját.

- Néha úgy érzem, hogy nem is szeretsz igazán. Már rég bevallhattuk volna a többieknek, hogy együtt vagyunk. Nem megy a fejembe, hogy Jens miatt kell titkolóznunk. Jens meghalt. Ha attól félsz, hogy a többiek mit szólnak a kapcsolatunkhoz, felesleges ez a hazudozás. Több, mint két év telt el Jens halála óta. Jogod van ahhoz, hogy új életet kezdj. - dohogott Mats kicsit mérgesen, kicsit csalódottan.

<><><><><>

Ellmauban, a piros muskátlikkal tarkított tiroli faluban egy újabb munkanap kezdődött meg. Mivel a naptár hétfőt mutatott, a rendelő délután kettőkor nyitotta meg a kapuit, noha sokan már jóval korábban megérkeztek. Az előtérben rengetegen gyűltek össze és bár mindenki szerette Manuelát, a néhai Martin Gruber hiánya még most is fájó beszédtéma volt az idős asszonyok és férfiak körében. Mialatt odakint zajlott a pletykaáradat, addig a vizsgálóban a végéhez közeledett a heti rendszerességgel végzett babaszűrés. Emma Heinemann halk pityergéssel tűrte a hasát ért nyomást, Nils pedig némi izgalommal várta az eredményeket. Heinemann szanitéc meredten bámult maga elé, Gruber doktornő viszont ártatlan derűvel fakadt mosolyra, ami azt jelentette, hogy mindent rendben talált.

- Emma súlya napról napra gyarapszik. Írok neki egy új tápszert, mivel az előzőhöz már túl nagy. Ha felnő, tökéletes hölgy lesz belőle. Már most gyönyörű. - vélekedett Manu szerető babusgatással ringatva az ágyon fekvőt.

- A volt nejem nem tudja, hogy mit veszített azzal, hogy lelépett. - vonta fel a szemöldökét Nils rosszallóan.

- Néha a hibákból születnek a legszebb dolgok. Katharinának hála rájöttél, hogy egyedül is megállod a helyed. - gondolkodott Gruber doktornő, majd a nyomatékosítás kedvéért bátorítóan rákacsintott a vele szemben állóra.

- Te pedig remek Hegyidoktornő vagy. Ha élne, Martin bizonyára nagyon büszke lenne rád. Anyja helyett anyja vagy Emmának. Jó tudni, hogy rád bármikor számíthatok. - filozofált Heinemann szanitéc.

Ezzel egy időben a régi használaton kívül helyezett malátafőzőben a helyzet tetőfokára hágott. Gina és Peter reményvesztetten keresték Elisabethet és elképzelésük sem volt arról, hogy a robbanás ereje merre repíthette őt. Megannyi raktár, több tucat helység és végeláthatatlan akna. Számtalan lehetőséget kellett számításba venniük, ám az idő vészesen ketyegett és félő volt egy harmadik detonáció is. Aigner pilótanő és Berger szanitéc elkeseredésükben az adóvevő után kaptak, noha az épület elvileg le volt árnyékolva, emiatt nem lehettek biztosak a próbálkozás sikerességében. Már épp feladták, mikor váratlanul Ostermeyer doktornő hangjára lettek figyelmesek.

- Itt Peter Berger! Hall engem valaki? Eli, te vagy az? - szólt Peter a rádióba.

- Gina! Peter! Segítsetek! Matssal az alagsorban rekedtünk. Egy szinttel alattatok vagyunk. - fakadt ki Eli türelmetlenül várva, hogy valaki végre kihúzza őket.

- Hogy kerültetek oda? És mit akarsz azzal mondani, hogy Mats is veled van? - vette át a készüléket Aigner pilótanő.

- Mats találta meg a kislányt és a központot is ő értesítette. Mindketten beestünk egy csőbe, ami közvetlenül a raktárba vezet. Igyekeznetek kell. Idelent több hordónyi benzin van. Egyetlen szikra és végünk. A pincéből egy cső vezet az udvarra. Ott tudtok minket kivinni. - folytatta Ostermeyer doktornő most már lassan tagolva, szavaiban ugyanakkor érezni lehetett a félelmet és a rettegést. Az egyeztetést követően a barna hajú pilótanő és a szőke szanitéc számára végre elérkezett a cselekvés ideje. Jelentős keresést követően végül sikerült megtalálniuk az előbb említett csövet. Sajnos az egy ráccsal volt lezárva, melyet csak a csörlő segítségével lehetett leemelni. A depóban várakozó két szőkeség pedig összekapaszkodva várta a megváltó szabadulást. Amikor a rács kiszakadt a helyéről, a csövön át felmászva minden egyes lépéssel közelebb kerültek a szabadsághoz. Hála az együttes erőnek, sikerült megelőzni a tragédiát és a bajba jutottak egymás után kerültek kiemelésre.

- Minden rendben van veled, Eli? - tudakozódott Peter, miközben szorosan átölelte a vele szemben állót. A viszontlátás örömében egy valakiről azonban sikerült megfeledkezniük.

- Nem akarok zavarni, de engem is kihúzhatna valaki. Az alvázam a legszebb részem és nem akarom, hogy leégjen. - dugta ki a fejét Mats a csőből, szorult helyzetét látva pedig mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés.

Órákkal később teljesen besötétedett, Karin pedig az udvaron lobogó tűz felett melegítette a kezét. Az égbolton megjelentek az első csillagok, köztük az is, amit az egykori Hegyidoktor az imádott feleségéről nevezett el. Thaler doktornő szemébe könnyek szöktek, de azért igyekezett tartani magát. Nem sokkal később Lorenzo jelent meg az udvaron. Kapva az alkalmon, Ferretti felügyelő is helyet foglalt a hintaágyon. Az egykori szerelmespár kedvesen összemosolyogva köszöntötte egymást.

- Karin, szeretném elnézésedet kérni a mostohaanyám viselkedése miatt. Sikerült egy újabb családi ebédet tönkre tennie. De tőle nem is vártam mást. Bár azzal még engem is meglepett, hogy szerinte ki kellene rúgnotok Petert és Nilst. A mostohatesóm, Nico kiváló szanitéc, de nem tud sokáig egy munkahelyen megmaradni. - jelentette ki Lorenzo a száját elhúzva.

- Az már biztos, hogy anyukád mellett nem lehet unatkozni. Szereti a feltűnősködést. - egészítette ki Karin finoman, ezt követően ösztönösen megsimogatta a másik fél felkarját, mintegy így kifejezve, hogy az ismeretség által most már ő is kezdte érteni, hogy miért volt olyan nehéz elviselni a szóban forgó személyt és annak szeszélyeit. A rövid párbeszédet követően a két fél szótlanságba burkolózott, közben a hintaágyban hátra dőlve gyönyörködtek a csillagos égben. A csinos orvosnő tekintete az Esthajnalcsillagra tévedt, az olasz nyomozó viszont őt tartotta szemmel és a kertet betöltő parfümillat hatására a gyomra megint szerelmes liftezésbe kezdett. A pillanat bűvöletét végül egy váratlan telefonhívás törte meg, mely alig tartott tovább egy percnél, mégis sorsfordítónak bizonyult.

- Az egyik volt kollégám, Delgado telefonált. Fejlemények az emberkereskedők ügyében. Úgy néz ki, hogy a tégla az ügyészségre épült be, de az informátorom azt mondta, hogy van egy külsős személy is, aki továbbítja az információkat. Ez azt jelenti, hogy két besúgót kell keresnem. - lehelte Ferretti felügyelő, majd felkavartan nyelt egyet és most már egészen biztos volt benne, hogy a mellette ülőt és egykori munkatársát, Turi Delgadót leszámítva nem bízhatott senkiben. 

- Ez elég rosszul hangzik. - nyugtázta Thaler doktornő csendesen és bátortalanul, mivel nem igazán látott bele az ügybe, tehát annak részleteivel és pontos körülményeivel sem lehetett tisztában, csak annyi volt világos a számára, hogy ezen értesülés birtokában még nehezebb lesz az emberkereskedők nyomára bukkanni.