Már két hete "jártunk"! Ez kb. annyit takart, hogy eljött minden nap, majd hazakísért és "segített" tanulni.

Az első nap nagyon néztek a csajok mikor fogta magát és átjött a szemben lévő buszmegállóból és beállt mellém, aztán megfogta a derekam. Persze, hogy zavarba jöttem, rá se mertem nézni, nemhogy a lányokra, hogy vajon mit mondanak. Egy szót sem szólt, nem próbált megcsókolni sem. Persze, azóta már megtörtént, azt is elmesélem majd kicsit később.

A segítsége meg kb. annyiból állt, hogy eldöglött az ágyamon és igen intenzíven nézett miközben én próbáltam tanulni. De tényleg csak próbáltam, mert rohadtul nehéz úgy koncentrálni, hogy közben érzed bámulják a hátadat.

Már azon is kiakadtam, hogy anyuék csak úgy hagyták, hogy órákon át kettesben legyünk és még csak eszükbe sem jutott, hogy ránk nyissanak.

Ennyi idő alatt bármit művelhetett volna velem és én még nagyon védekezni sem tudok. Ráadásul nem vagyok én még arra felkészülve. Már a gondolattól is beparáztam.

Felnevetett mögöttem, én meg kérdőn és kissé gyanakodva fordultam meg. Csak gonoszkásan mosolygott rám.

- Majd arra is sor kerül - mondta, engem meg kirázott a hideg.

Inkább nem szóltam semmit, hanem próbáltam tanulni. Az év végi jegyeim függtek a jövő heti évzáró dogáktól.

- Ne parázz már! Simán megcsinálod! - súgta közvetlen a fülem mellett.

A frász jött rám és összerezzentem. Hogy szállt le az ágyról egy hang nélkül és termett mögöttem? Ugyanakkor jól esett, hogy hisz bennem.

És igaza lett. Mindet 90% felett teljesítettem és így anyuék is elégedettek voltak velem és visszakaptam a gépemet és a tabletem.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy egész nyáron a gép előtt fogsz punnyadni? - állt elém.

- Hát... - nem igazán tudtam mit mondjak.

Az elmúlt években ezt csináltam, igaz nem is volt senkim, akivel mehettem volna bárhova. Azért furcsa lesz.

- A jó eredményért amúgy is jutalmat érdemelsz - lépett közel hozzám.

Megfogta a derekam és közel húzott magához, a testünk összeért. Bár ezt már kezdtem megszokni, de éreztem, hogy ez más. A szívem őrült tempóban kezdett el verni, éreztem vér szökik az arcomba, ahogy közeledett felém. Az állam alá nyúlt és megemelte, majd összeért az ajkunk.

Bevallom ez volt az első csókom, azt se tudtam mit kéne csinálnom. Behunytam a szemem és elnyitottam a szám. Először annyira fura volt, mikor megéreztem a nyelvét az enyémmel. Aztán jött egy érzés, ami kicsit intimnek hatott, megborzongtam és fel is bátorodtam.

Aztán elvált az ajka az enyémtől és azok a sötét szemek elégedetten néztek rém, majd megjelent egy féloldalas mosoly. Komolyan, hogy lehet ennyire pofátlanul helyes?

Amúgy említettem már, hogy ki van tetoválva? Először fel se tűnt, csak amikor egyik nap a pulcsi helyett ujjatlan fekete pólóba jött. Nonfiguratív minta borította mind a két karját, néhány "csáp" még a kézfejére és a nyakára is felkúszott. Ugyan nem mertem megkérdezni, de tuti, hogy a mellkasán és a hátán is volt.

Én is ábrándoztam róla, de úgy félek tőle, hogy fáj és nem bírnám ki. Különben is, anyuék nem engednék, mert nagyon ellene vannak az ilyennek. Csodálkoztam is, hogy nem tettek megjegyzést, vagy tiltották el tőlem egyből.

Elkezdődött a nyári szünet és elrángatott minden hova. Vidámpark, állatkert, mozi. Fél napokat ellófráltunk a városban vagy döglöttünk a parkban egy fa alatt. A legfurább az volt, hogy nem hiányoztak a játékok.

Épp a tó partján üldögéltünk és néztük a vízen, hogy táncol a Hold fénye. Én pedig azon gondolkodtam, hogy miért féltik a szülők a lányaikat a rossz fiuktól? Lucifer még semmi olyan dolgot nem tett, ami miatt kellene. Vagy az egész a kinézett és a viselkedése miatt volt?

Nem mintha számított volna a válasz, mert mostanra megszerettem. Vagy beleszerettem. Azt hiszem. Mégsosem voltam szerelmes, szóval nem tudom milyen érzés.

Éjfél körül járt és kezdtem aggódni, hogy mit fognak szólni a szüleim. Még sose fordult elő, hogy utána érjek haza. Lucifer legkésőbb általában este tizenegyre visszavitt, ha valahova kettesbe mentünk.

- Na, ideje indulnunk! - állt fel.

Követtem a példáját és kicsit meg is könnyebbültem. Oké, hogy nyár, meg nincs suli, de akkor is még csak tizenhat vagyok, még fél év és tizenhét.

- Így is lehet szóvá teszik a szüleim, hogy éjfélre érek haza.

- Miért tennék? Tudják, hogy velem vagy. Amúgy nem oda megyünk.

Földbe gyökerezett lábbal álltam. Egyáltalán nem ismeri a szüleimet, mégis honnan tudná mit gondolnak, vagy éreznek? És mégis hová megyünk, ha nem haza?

- De-de... - dadogtam.

- Nyugi, ne parázz már! A szüleid egy szót sem fognak szólni még akkor se, ha reggel mész haza. Na gyere!

Még mindig megdöbbenve, de mentem utána és felültem mögé a motorra. Közben azon gondolkodtam, hogy mi a manót művelt a szüleimmel? Lehet nem is olyan jófiú és megfenyegette őket?

A város egy rosszabb körletében kötöttünk ki. Megállt egy sikátor előtt és leszálltunk, majd elindult befelé. Gyorsan felzárkoztam mellé és a karjába kapaszkodtam.

- Mit keresünk itt? - kérdeztem súgva.

- Van pár tag, aki tartozik nekem lovéval és ma éjfélig kaptak időt visszafizetni.

Na ennyit arról, hogy csupán kinézetre és viselkedésre rossz fiús. Nem akartam tudni a részleteket, nem akartam itt lenni. Igaz egyedül várni a motornál őt sem.

Beszélgetés hangjára lettem figyelmes, majd átvágtunk egy sötét részen és befordult egy egy mocskos kis térre, amit két háztömb között húzódott meg. Három alak beszélgetett, két tipikusan az a kopasz kétajtós szekrény, a harmadik meg az a sunyi görény fajta. Biztos tudjátok milyen.

- Hello - köszönt rájuk Lucifer és felvillantott egy magabiztos mosolyt.

Az alakok felénk fordultak és szerettem volna láthatatlanná válni, ahogy rám estek a pillantások és végigmértek. Féltem és azon gondolkodtam, hogy vajon el tudnék futni előlük, ha arról van szó. Fegyver lehet náluk?

Oké, hogy Lucifer sportosan ki van gyúrva, és még azt is kinézem belőle, hogy otthon van a verekedésben, de azért három ilyen alakkal nem lehet képes ő sem elbánni. Főleg fegyvertelenül, mert még csak kést sem láttam nála soha, nemhogy mást.

- Csinos a barátnőd - szólalt meg a görény.

Lucifer kivette a karját a szorításomból és egy mozdulattal jelezte, hogy álljak be mögé. Semmi kifogásom nem volt ellene, mert borsódzott a hátam a pillantásoktól. Közben tipródtam magamba, hogy én minek is jöttem vele? Mit keresek itt egyáltalán?

- Lejárt a határidő, szóval ide a pénzemmel.

Úgy irigyeltem a magabiztosságáért. És most jöttem rá, hogy eddig nagyon meg se kérdeztem miből él, pedig az elmúlt időszakban nem keveset költött el, amikor együtt voltunk. Persze anyuék mindig adtak és kérdeztem, hogy én mennyit fizetek, de csak legyintett. Komolyan néha igazi lovagnak tűnt. Olyan sötét lovagnak, aki azért néha undok és önző.

- Ugyan kölyök, nem gondoltad komolyan ugye? - ez az egyik nagydarab lehetett.

- De komolyan gondoltam - és elképesztett, hogy milyen nyugodt.

- Te egyedül vagy, mi meg hárman - folytatta ugyan az, majd kattanó hangra lettem figyelmes.

Ugye nem? Ugye ez nem azt jelenti, hogy az egyikük fegyvert vett elő? Most mi a fene lesz? Nem tudom mennyi pénzről lehet szó, de inkább hagyja a fenébe és tűnjünk el, amíg lehet. De Lucifer csak sóhajtott egyet.

- P.G. nem mondta nektek, hogy nem jó velem ujjat húzni, mert én vagyok...

- Az ördög? - fejezte be a mondatot a görény és felröhögött.

- Kölyök, attól, hogy Lucifernek hívatod magad és megpróbálsz veszélyesnek tűnni, még nem leszel te az ördög. P.G.-t lehet, hogy meg tudtad etetni ezzel, de minket nem - ez a harmadik alak hangja lehetett.

- Ha itt hagyod a kiscsajt, akkor megengedjük, hogy élve elmenj - szólalt meg a görény én pedig görcsösen megmarkoltam Lucifer pólóját hátulról.

Nem fog itt hagyni nekik, ugye nem? Persze azt sem akartam, hogy netán miattam kockáztatva megtámadja őket, míg én elfutok, őt meg lelőjék. 

- Már a pofátlanságotok is dühítő, de hogy még a barátnőm is ijesztgetitek, ezt már nem nézem el. Utoljára mondom el, adjátok ide a lovét, mi elmegyünk, ti pedig életben maradtok.

Nagyon veszélyesnek tűnt a hangja, ilyennek még sosem hallottam. És mintha tényleg dühös is lett volna. Nem olyan tombolósan, mint ahogy egyesek ordítani szoktak, hanem olyan hideg fajta, ami szerintem még rosszabb és veszélyesebb.

Felröhögtek, én pedig nagyon féltem. Tényleg olyannak tűntek, akik képesek bárkit megölni. Miért állt le velük Lucifer? És miért tűnik ilyen nyugodtnak, még ha dühösnek is? Most mégis mi a fene lesz?

- Lődd le, ha nem ért a szóból - szólalt meg a harmadik hang tulajdonosa.

Fel akartam kiáltani, hogy ne, de nem jött ki hang a torkomon, aztán elhangzott egy lövés és én összehúztam magam és becsuktam a szemem. Ha meg kellett volna mozdulnom sem ment volna, annyira beparáztam. Vártam, hogy Lucifer felkiált, vagy eldől, vagy valami, de aztán nem történt hosszú másodpercekig semmi.

- Ezt nem kellett volna - és Lucifer hangja sokkal mélyebbnek tűnt.

- Mi a...? - de a hang tulajdonosa nem fejezte be a mondatot.

Nem tudom miért, de nem mertem kinyitni a szeme, hogy megnézem az okát. Aztán a póló egyszerűen szétfoszlott a kezeim között és erre már reagáltam. Akaratlanul is tágra nyitottam a szemem és egy csupasz háttal találtam szembe magam.

A bőr rajta vörös volt és fekete non-figuratív tetoválás borította. Aztán valamik elkezdtek nőni és a szemem láttára lettek belőle bőrszárnyak, majd megjelent egy villás végű farok is, ami utat tört magának a fekete nadrágon keresztül.

Elkerekedett szemekkel emeltem feljebb a fejem, mert az a lény, ami Lucifer helyén állt vagy két fejjel magasabb volt nála. Olyan vállakkal és karokkal, amik két embernek is elég lett volna. Aztán megláttam két hátrafelé hajló fekete szarvat, közötte pedig a jól ismert vérvörös frizura kapott helyet.

Levegőt is elfelejtettem venni döbbenetemben, az agyam kikapcsolt és csak bámultam ki a fejemből. Aztán megszólalt egy hang és azt skandálta, hogy fussak. A fej hátrafordult és a jól ismert szempár lenézett rám, engem pedig elképesztő nyugalom szállt meg. Nem akartam futni.

- Ördög és pokol - bukott ki az egyikükből.

- Együtt jár a kettő - és Lucifer megropogtatta az ujjait.

- Lőj te idióta, lőj már! - kiabált a görény kétségbeesetten.

- Már az előbb sem tett bennem kárt, szóval teljesen felesleges próbálkozni - és közelebb lépett hozzájuk.

- Vá-vá-várj! - dadogta a nagydarab és eldobta a fegyvert. - O-o-oda adjuk a pénzt, csa-csa-csak...

- Csak mi? - és éreztem a hangján, hogy roppantul élvezi a rettegésüket.

- Hagyjon életben! - és szinte cincogott a nagydarab pasas és összehúzta magát.

- Ide a pénzt! - és kinyújtotta előre a kezét, mire a tag nekiállt előszedni a kötegeket a zsebéből és remegő kézzel odaadta. - Csak azért maradtok életben, mert itt a barátnőm. Most pedig tűnés!

Nem kellett kétszer mondania, mind a hárman szinte vinnyogva húzták el a csíkot és még csak hátra sem néztek. Lucifer pedig felém fordult és a szemembe nézett, de nem szólt.

- Te tényleg... - kezdtem bele.

- Én mondtam! - vágott közbe. - Most már teljesen elhiszed?

- Aha - nyögtem. - Neked vörös a bőröd?

- Igen.

- És szárnyaid vannak?

- Igen.

- Meg szarvaid?

- Igen.

- Meg farkad?

- Igen.

- És a tetoválásaid, miért tűnnek olyannak, mint a forró láva? - lenézett magára.

- Oh bocsi! - azzal kihunytak és újra feketének tűntek. - Ez van, ha kicsit elragadnak az érzelmek.

- Aha - hagytam rá. - Hazavinnél?

- Ha azt akarod - és láttam rajta, hogy nem boldog tőle.

- Szeretném... ez az egész most így kicsit sok volt nekem

Úgy éreztem meg kell magyaráznom, hogy ne értse félre a dolgot, de nem mondott rá semmit. Visszavette az emberi alakját, újra a fekete ujjatlan pólója volt rajta. Visszakísért a motorhoz, felültünk és negyed óra száguldozás után már otthon is voltam.

Elindultam befelé, de félúton megálltam és visszafordultam. Volt itt valami, igazából több is, amire tudni akartam a választ.

- Mit csináltál a szüleimmel?

- Semmit - lapos pillantást küldtem felé. - Na jó, embertől függően kisebb-nagyobb ráhatásom van az elméjükre.

- Az enyémre is? - felötlött benne, hogy talán az érzéseim nem is valósak.

- Nem, a tiédre nem. Tudok a fejedben olvasni, ha nagyon akarok, de ráhatásom nincs az elmédre. Ha lenne, már első nap átjöttél volna hozzám a buszmegállóba.

Ezen azért meglepődtem, de ő csak elmosolyodott. Olyan gonoszkásan, meg elégedetten. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot.

- Tudod bármelyik nőt megkaphatnám, de azok nem kellenek. Téged nem sikerült, pont ezért sem hagytam annyiban. Ararant bosszúságára - és elvigyorodott.

- Ki az az Ararant? - vágtam értetlen fejet.

- Az Őrangyalod. Tudod az a kis hang a fejedbe, ami néha megpróbál lebeszélni vagy rábeszélni dolgokra.

- Oh - nem tudtam többet kinyögni.

- Én csak örülök, hogy nem hallgattál rá - és továbbra is elégedetten mosolygott.

- Akkor én most a pokolra fogok kerülni, mert hagytam magam elcsábítani általad?

- Ezért nem fogsz a pokolra kerülni, de ha mégis, ígérem nagyon jó sorod lesz. Igazi királynőként töltheted velem az örökkévalóságot.

- Akarom én azt? - és hülye fejet vágtam a kérdéshez, mire felnevetett.

- Te döntesz kicsim, mint mondtam. Nincs ráhatásom az elmédre.

Igen, arra lehet, hogy nem, de az érzéseimre sikerült neki hatnia. Őrültségnek tűnt, hogy nem féltem tőle, de ez volt az igazság, és az a kellemes, meleg, bizsergető érzés sem múlt el, amit akkor éreztem mikor ránéztem, amikor a közelemben tartózkodott. 

Eszméletlen volt tudni, hogy a barátom, nem csupán heccből hívja magát Lucifernek, hanem tényleg ő Lucifer, a bukott angyal, az Ördög maga. Mégis mi a fene ütött belém, hogy felspanolt ez az egész.

- Umm... akkor démonok is léteznek? - folytattam a kérdezősködést.

- Mármint azokra az angyalokra gondolsz, akik velem buktak? Igen. Sőt, más világok is léteznek pont úgy, mint az Angels and Demonsba.

És ezzel választ is adott a következő kérdésemre. Komolyan eszméletlen volt tudni. Lehet ma este már nem is fogok tudni aludni? Tuti ezen fog kattogni az agyam. A többi világ milyen lehet? Emberek élnek ott is? Vagy mások?

- Elviszel egy...?

- Nem! - vágta rá és roppant határozottnak tűnt, ráadásul már nem mosolygott.

Kicsit elszontyolodtam és inkább fogtam magam és beslattyogtam a házba. Anyuék már aludtak, így igyekeztem hangtalanul felmenni a szobámba. Kinéztem az ablakon és mintha Lucifer csak erre várt volna. Eltűnt. De szó szerint. Motorostul, mindenestül. Én meg leesett állal bámultam még percekig ki.

Aztán ledobtam magam hanyatt az ágyra és a plafont bámultam Az agyam pedig azon kattogott, hogy Lucifer a barátom. Nem akárki. Maga Lucifer. Hihetetlen volt. Oké, eddig is akadtak körülötte furcsaságok, meg mondta is, de akkor is. Konkrétan tudni ezt teljesen más dolog.

Oh és ugye mondanom sem kell, hogy bár nem akarta, de eljutottam általa más világokba. Igen, nem is egybe. Mégis hogyan? Hát mondjuk azt, hogy Lucifer vonzza a bajt. Emlékezzetek csak hogy kezdtem a történetet. De majd ezt legközelebb mesélem el.