Két hét volt vissza a suliig, amit nehezen viseltem és leginkább a számítógépes játékokba temetkezve töltöttem. Persze anyuék rákérdeztek mi van Luciferrel, de nem válaszoltam. Szerintem anélkül is sejtették, mert nem piszkáltak.

Talán jobb is, ha kezdődik a suli, mert leköti a figyelmem a tanulás, és ki tudja mit hoz még. Főleg, hogy feltűnt miután összejöttem Luciferrel, hirtelen több fiú is felfigyelt rám. Lehet akad közöttük olyan, aki aztán bejön nekem.

Eljött az első nap én pedig szokásosan leültem a helyemre. Utolsó előtti pad a középső sorban. Mellettem senki, mögöttem senki. Eddig nem zavart, mert így legalább nem tudtak piszkálni. Most ugyan kaptam pár furcsa pillantást, de senki nem szólt hozzám. Nem voltam meglepve túlságosan.

Aztán bejött az osztályfőnök és én kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani. Vajon Gabriel tartja a szavát?

- Nos gyerekek. Üdvözlök mindenkit, remélem jól telt a nyári szünet és mindenki kipihenve, erőtől telve ugrik neki ennek az évnek - morajlás volt a válasz. - Kezdem egy jó hírrel.

- Mrs. Smith végleg nyugdíjba ment? - kérdezte reménykedve egy fiú.

Hát igen, a matektanárt senki nem szerette, és már vagy tíz éve nyugdíj mellett tanított. Mindig erősen kisminkelte magát, körbelengte a púder szag, és a levendula. Lehet a molyok ellen tartott a szekrényébe belőle és bevették a ruhái? Ráadásul már remegett a kezet és néha nagyon nehéz volt eldönteni, hogy az nyolcas vagy hármas, esetleg egyes vagy hetes.

- Khmm... igen, de nem erre gondoltam - várnia kellett míg elült az öröm zaja. - Két új osztálytársat kaptok.

Kíváncsi moraj futott végig és egyből megindult a találgatás, hogy vajon fiúk vagy lányok, esetleg vegyesen érkeznek. Testvérek e, vagy sem. Én csupán csendben elmosolyodtam. Gabriel arkangyal tartotta a szavát.

Nyílt az ajtó én pedig élvezettel néztem, hogy jön be mogorva arccal Lucifer és mögötte Ararant. Aztán találkozott a pillantásunk és láttam rajtuk, hogy meglepődnek. Én csupán elégedetten mosolyogtam és hátradőltem. Sehol máshol nem volt hely az osztályban, csupán mellettem és mögöttem.

Hallottam, hogy súg előttem össze két csaj, hogy milyen dögösek és tuti facérak, de ha nem akkor is megszerzik maguknak. Ugye mondanom sem kell, hogy az osztály két plázacicája ült előttem.

- Hadd mutassam be nektek Lucien Devlint és Adam Whiteot. Unokatestvérek.

Na igen, mivel nagyon hasonlítottak egymásra, a hajszínüket eltekintve nem mondhatták azt, hogy nem rokonok.

- Fiúk, ott hátul találtok szabad helyet - intett nekik, hogy menjenek.

Több szempár is felém fordult, na igen, most irigyelnek, hogy egyedül ülők. Vajon Lucifer leül mellém? Kizártnak tartottam. Ararant sem fog, arra fogadni mertem volna. Igazam is lett. A mögöttem lévő padhoz tették le magukat. Lucifer olyan lendülettel, hogy éreztem a dühét.

- Hello - fordultam hátra mosolyogva.

Olyan csúnya pillantást kaptam Lucifertől, ami elárulta, tudja az én kezem van a dologban. És így is volt. Hívtam Gabriel arkangyalt és előálltam a kérésemmel.

- Gabriel arkangyal - szólítottam egy héttel később, és nem hamarosan meg is jelent.

- Ezek szerint kitaláltad mit kérsz - inkább volt kijelentés, mint kérdés.

- Igen - mosolyogtam rá. - Mivel Lucifer szakított velem arra gondoltam, hogy...

- Ugye tudod, hogy nem utasíthatom arra, hogy újra legyen a barátod - vágott közbe.

- Igen, gondoltam. De én azt megoldom, csak utasítsa, hogy ő és Ararant beüljenek az iskolapadba, méghozzá az én osztályomba.

- Ararant is? - vágott meglepett arcot.

- Csakhogy Lucifernek ne legyen feltűnő - bólintott, hogy jogos.

- Gondolom okot is kitaláltál rá.

- Igen. Lehetne nekik azt mondani, hogy teszteljek az én korosztályom mennyire csábítható a jó vagy rossz irányba.

- Még elfogadható is az indok - és láttam, hogy elgondolkodik rajta. - Rendben, de a többi tényleg a te dolgod.

- Megoldom - mosolyogtam, hisz a legnehezebb részén túl vagyok, mert már azt is kitaláltam Lucifert mivel kényszerítem vissza magam mellé. Nem lesz könnyű, de menni fog, főleg, hogy tudom még mindig szeret. Az nem múlik csak úgy el.

- Nem fogsz célt érni - hajolt előre és suttogta nekem a szavakat. - Ki fogok kezdeni másik lánnyal és kifogásod sem lehet, hisz ez a feladatom, bár te ezt biztos tudod.

- Rendben - mosolyogtam rá mire meglepetten nézett rám. - Ararant úgyis legalább annyira helyes, mint te, és mellette még attól sem kell tartanom, hogy bajba keveredek.

Lucifer olyan arcot vágott, hogy majdnem felnevettem hangosan. De nem csak ő, mert egykori őrangyalom is úgy nézett rám, mintha szarvaim nőttek volna. Aztán összenéztek és már tudtam, hogy győztem. Lucifer fenyegetőn meredt az "unokatestvérére", hogy halott, ha bele mer menni.

Elégedetten fordultam előre és dőltem hátra. Hallottam, hogy fúj mögöttem egyet és tudtam nyertem. Bejött a tervem, amit arra alapoztam, hogy nem lenne képes végignézni azt, hogy én másik fiúé legyek. Persze őt ismerve, ellen fog állni. Nem enged nekem se, de nem is kezd ki mással. Nem kockáztat, legalábbis reméltem, mert abba belesajdult volna a szívem.

~ Nyertél - hallottam meg a fejemben a hangját. ~ Amúgy is pokolian hiányoztál.

~ Azért ne gondold, hogy csak ilyen könnyen visszakapsz, miután dobtál.

~ Úgy látom sikerült elrontanom téged - és újabb sóhajt hallottam magam mögül.

~ Az én hibám, mert hagytam - csatlakozott be Ararant is.

~ Ugyan, csak azt akartad, hogy boldog legyek. Ha nem lettem volna, ellátod Lucifer baját, igaz? - próbáltam könnyíteni a lelkiismeretén.

~ Igaz - ismerte el.

~ Tényleg, ki most az őrangyalom?

~ Senki olyan, aki meg tudna állítani téged, vagy engem, ha valamit a fejünkbe veszünk - és érzékeltem, hogy Lucifer kezd önmaga lenni.

Elégedett voltam magammal. Lucifer rövidesen újra a barátom lesz, nem menekülhet előlem, ahogy én sem menekülhettem a nyomulása elől néhány hónappal ezelőtt. Nem bántam, még akkor se, ha ez miatt a pokolban végzem. Amúgy is megígérte, hogy királynő leszek ott. Miért lenne ilyen az ellenemre?