Kiadó: General Press
Műfaj: Krimi
Oldalszám: 350

Mind ismerjük azokat a krimiket ahol van egy jól ismert főhőse az írónak és őt több és több büntényen át követhetjük. Na már most ezeknél a sorozatoknál mindig azt hallom, hogy "Mindegy hogy melyikkel kezdesz, az ügy más, nagyon nem kapcsolódnak egymáshoz a könyvek" így azt találtam ki, hogy idén elkezdek kettő ilyen krimi sorozatot, hogy megtudjam, hogy mennyire igaz ez, így Lee Child - Jack Reacher sorozatát össze-vissza fogom olvasni, míg J.D Robb (Nora Roberts) - Eve Dallas sorozatát sorrendben (Igen, vagyok olyan elmebeteg hogy bele kezdek egy lassan 60(!) részes könyvsorozatba ;-; de majd arról akkor beszélek...

Fogalmam sincs, hogy az összes többi Jack Reacher regény közül miért ezt vettem meg elsőnek talán azért mert erre mondták azt hogy hihetetlenül csavaros, meg tetszett a borítója és mert jó ℅-a volt Molyon (nem szoktam nézni, de egy ilyen sorozatnál... why not) így teljesen vakon kezdtem el az Összeesküvést ami a sorozat 17. része az eddig megjelent 27-ből. (Idén Októberben jön a 28.)

Érthető volt-e?

Igazából az egyetlen dolog amit nem értesz, ha a kezedbe veszed az-az, hogy ki törte be Reacher orrát, mert a könyvön keresztül végig be van törve az orra, meg valamiért elakar menni Virginiába ezért stoppol.
De ezen kívűl? Nem volt utalás semmire sem előző könyvekből, még választ, spoilert sem kaptunk semmire mintha Reachernek az író megtiltotta volna, hogy
- Na-na! Így nem olvassák el a 16.-at!
- Hát de... Ez a 17. rész!
- De mi van ha valaki ezzel kezd?
- Ki lenne az a normálatlan állat aki-

Szóval na... érthető.

Miről szól az Összeesküvés?

Jack Reacher stoppol, hogy eljusson Virginiába és pechjére, PONT egy olyan társaság veszi fel őt akik feltételezhetően büntetett előéletűek. Nem az a skalpolós, elmebeteg fajta, hanem az olyan akiknek van idejük megállni kávézni, bárhova is tartsanak. Spoilerek nélkül ennyi, meg még annyi, hogy ebből az ügybe bekerül az FBI, CIA meg majdnem minden 3 betűs rendészeti cég.

Ami tetszett

- A könyv nagyjából első 140 oldala. Amíg Reacher a kocsiban volt, és találkozott Sorensonnal (aki egy FBI tag)
- Reacher humora
- Gyors tempó

Ami nem tetszett

- A könyv második 140-160 oldala.
- A csavarokból túl sok
- Klisés

Kifejteném...

Nagyon sok akart ez lenni. Olyan mintha ez a 4 ember egy gigászi nagy szekta lett volna holott Reacher kiírtotta a bázisukat és vége lett a könyvnek, semmi konklúzió, semmi "Ez oszt jó munka volt!", semmi "Bocsi, hogy majdnem megölettelek!" csak "
- Vigyél Virginiába! OTT VAGYUNK MÁR VIRGINIÁBAN?! HE' HA ÉN NEM MEGYEK VIRGINIÁBA AKKOR ÉN ESKÜSZÖM HOGY-
- Jól van már! Itt van a te Virginiád!"

Nagy volt a felvezetés, nagyon sejtelmes volt, a végére ahogy kezdett összeállni a kép az is tetszett, de nagyon gyorsnak érződött és nevetségesen könnyűnek. Olyannyira, hogy ha Reacher azt csinálja, hogy lelövi elsőnek azt akit le kell akkor Happy Ending, de ha nem? Akkor is. Mi a szart akartak? De most komolyan? Nem akarok Spoilerezni, de FBI-t belevonni egy olyan ügybe ami oké több emberes Mafia cég lehet, de azok elvoltak maguknak ._. jó, elfogtak egy túszt, akinek gyereke van, de ezen kívűl? Kiderült a miértje, de a miért miértje nem, mármint oké kiderült, hogy miért rabolták el a túszt, de az nem, hogy miért rabolták el. Ez is zavaros...

Öhm. Elrabolták a túszt. Stimmt? Aztán az kiderült miért. Stimmt? De az nem, hogy tulajdonképpen ez miért jó nekik hosszú távon? Lelőhették volna, de nem, nekik kell egy túsz.

Úgy tűnik mintha utálnám ezt a könyvet, pedig amúgy nem csak na... kissé nevetségesen sok csavar és komplikáltság lett ebben, ennek ellenére biztos, hogy fogok olvasni még Reachertől, ráadásul Augusztusban szóval... Stay tuned 👀

7/10