Kiadó: Alexandra
Műfaj: Historical-fiction/Non-fiction(?)
Oldalszám: 464

Egy fél... khm... Egy egész hónapig tartó olvasási-válság közben végre sikerült kiolvasnom ezt a nagyszerű könyvet, amit normál körülmények között 3 nap alatt tuti kiolvastam volna. Szeretek kimozdulni a komfortzónámból és még inkább szeretem az olyan történeteket, amiknél kapkodod a fejedet, mert nem tudod mi történik, de imádod. Ez is egy ilyen könyv. Magam sem tudom miért esett Sharon Cameron Kékmadár c. könyvére a választásom, hogy ezt olvassam el elsőnek, de örülök, hogy ez volt az első második világháborúval foglalkozó történelmi fikció amit elolvastam, mivel ez a könyv nemhogy jó, de az egyik legjobb, amit valaha olvastam. Jelenleg egy ilyen Top 3-ban ott van. Annak ellenére, hogy ez egy nácikkal foglalkozó könyv, ez szerintem garantáltan a legcsodálatosabb ilyen könyv, amit olvashatsz. Eva karaktere talán a legjobb könyves karakter akit Courtney Summers Saide-je után megírhat bárki is, sőt még Eva Sadinél is jobb. Tudja mi akar lenni, és mi nem, és az amin keresztül ment az bár megviselő, de meg kellett tennie. El akarta hagyni azt amit a fejébe tanítottak... hogy náci legyen, de ő nem ilyen, ő nem lesz fasiszta, ő érezni akarja a szeretet, nem akarja, hogy felpofozza a saját családja, nem akar zsidókat megvetni, számára mindenki ember, és kész, és ez az ami megvett már az elején, illetve az, hogy Sharon Cameron úgy fogalmaz, mint még soha senki, de komolyan... bármi kérdést teszel fel a fejedben olvasás közben, egyből kapod is a választ rá, mert Cameron tudja, hogy most az érdekel téged a legjobban, és miközben arra fókuszálsz eltekintesz a főbb plot-twist jelenetektől, mert rengeteg van benne, már-már túl sok, de nem érződik erőltetettnek. Nagyon nem akarom elmondani a történetet, mert így is többet mondtam mint amit a fülszövege ad (ami igazából a könyvnek az első 70-80 oldala csak). Rengeteg dologra számítottam de arra nem, hogy ez egy gyönyörű szerelmes történet, emberi történet és hogy ennyire a valóságon alapul. Pl. Lehet, hogy hülye vagyok, de nem tudtam, hogy létezett egy titkos "gondolat-átültető, hipnotizáló" projekt a második világháborúban ahol embereket változtattak nácikká a segítségükkel, és mai napig biztos tart. Komplikáltnak hangzik, de ahogy Cameron elmagyarázza garantáltan vissza tudnád adni a töri tanárodnak a sztorit úgy, hogy levennéd őt a lábáról.

Ez a történet kegyetlen jó, és történelem órához képest egyetlen egy oldal sincs benne amin unatkoztam volna. Az eleje lassúnak érződhet, de amint rá jössz miért volt az eleje olyan amilyen, akkor akkorát üt, hogy azt mondod "Aztarohadt... IMÁDOM!" Ebből a sztoriból egyébként nemhogy egy jó film/sorozat lehetne, de még egy Videójátékot is simán elképzelnék kb hasonló képpen mint a Plague Tale Innocence-t :3

UI: Bármit elfogok olvasni innentől, amit ez az író ír ^^.