Kiadó: Könyvmolyképző
Műfaj: Pszichothriller
Oldalszám: 360

Ez a könyv a folytatása a 2022-ben elolvasott Pillangók kertje című könyvnek, amit az 1 hetes könyvkihívásban olvastam el, mint utolsó könyv, és habár tetszett, nem tartottam tökéletesnek, mivel a főszereplő lány Inara eléggé laza volt egy ilyen traumatikus sztorihoz. Ennek ellenére beszereztem a másodikat és a harmadikat amit idén tervezek elolvasni, és tervek szerint egymás után kerítettem volna sorra, de ez a kiegészítő kötet cserben hagyott olyannyira, hogy simán félbehagytam volna, ha nem lett volna ez a fogadalmam.

Kezdjük azzal ami tetszett: Igazából minden, ami az első könyvben nem volt meg az itt meg van, sokkal érettebbek, érezhetően érettebbek a szereplők az első könyvhöz képest, ami az áldozatokat illeti. Viszont, minden ami megvolt az előző könyvben; az akció, a dráma, maga a pszichothriller műfaj itt nem szerepel. Ez egy kiegészítő szappan-opera, dráma kötet, ami nem rossz, de unalmas. Ez egy könyv, nem egy sorozat, itt olyanokkal, hogy 200 oldal után is csak beszélgetnek egymással az emberek nem éri meg próbálkozni, mert csak elveszíti a sorozatrajongóit az író. Értelmetlennek tartom, hogy meg legyen írva ez a könyv, és remélem, hogy nem vesz kárba a harmadik részre az, hogy ezzel a könyvel a fejemben fogom olvasni, mert elvégre azért is vettem a fáradtságot, mert van egy harmadik és negyedik rész is, ami még magyarul nem jelent meg ugyan, de a kiadó dolgozik rajta.

Priya és Inara kapcsolata nagyon erős, és igazából ők ketten viszik ezt a könyvet, meg talán Priya anyja, és egy kicsit a gyilkos, de az FBIosok, a többi lány, valamint a sakkos emberek annyira irritálóan vannak megírva. Nem azért mert idegesítő a jellemük, hanem mert elblokátolják a könyv egyes jeleneteit amikor az menne egy érdekfeszítő irányba, és EZ a legnagyobb bajom a könyvvel. Mélyít kettő karaktert, és nincs bajom azzal ha más fele is kitér a sztori, de azok a kitérések sehova se vezetnek, pl. mi értelme volt az FBInak úgy 70℅-ban? Együtt nevettek kávét szürcsölve a legtöbb helyen, és ennyi. Nem volt semmiféle előre lépés. Valósághűtlenek voltak a kiáltások, mint pl. "Priya!!! Muszáj tudnom! Milyen virág volt! Te gyász! Mondjad el! Az életed függhet tőle!!!"

Egyszerűen ezek nem azok az FBI ügynökök, akik az elsőben, és semmi sem okol erre a viselkedésükre. Olyan mintha komikusok lettek volna egytől egyig mielőtt elkezdtek volna az őrsön dolgozni, és itt élik ki ezeket az álmaikat, ha már a Stand Up-nál nem vált be.
Ennek ellenére tudom ajánlani, mert az utolsó 80~ oldal tényleg jó, de ugyanakkor tényleg kár is, hogy ez az izgalom nem az egész könyvre volt kihatással, csak úgy az 5-10℅-ra.

Értékelés
[5/10]