𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

2 héttel később

Kristen látogatása és a tény, hogy ő hamarosan Adrian felesége, bevallom eléggé meglepett, de hogy őszinte legyek ennyi. Nem érdekelt az egész. Jó volt újra találkozni vele, megérteni a helyzetét, de ennél többet nem akarok. Egyetlen férfi létezik számomra ő pedig a gyermekem édesapja, Stefan.

Mondhatom, hogy viszonylag minden jól alakult ebben a két hétben. Nem halottam Adrian-rol, Stefan többet volt itthon, és megtaláltam a módot arra is, hogy hogy tanuljak itthon. Az egyetemet semmiképp sem szerettem volna abba hagyni, szóval kénytelen voltam valamilyen megoldást találni.

Ma teljesen egyedül voltam otthon és Dylan-t sem tudtam át hívni. Tudom hülyén hangzik, de egyenesen szörnyű egyedül itthon lenni, miközben mindenki munkában vagy iskolában van. Mivel tényleg semmi ötletem nem volt a neten kezdtem keresni unaloműző elfoglaltságokat és találtam is egy hirdetést ami az alkalomhoz illő volt. A városunkban egy két gyeremekes anyuka babaváró gyűlést rendezett az először terhes hölgyeknek. Megtetszett az ötlet, ezért megkerestem a nő telefonszámát.

- Szép napot, kivel beszélek? - pár csörgés után megszólalt telefon másik oldaláról egy fiatal női hang.

- Magának is, én Elisabeth White vagyok és a babaváró programjára szeretnék jelentkezni, ha még lehetséges.

- Jaj kérlek tegeződjünk. Örülök Elisabeth én Cecilia vagyok de ezt biztosan tudod már. A gyűlést általában pont a mai napon kettőkor, és pénteken szintén kettőkor tartom. Van még időd ha gondolod ma is részt vehetsz.

- Annak felettébb örülnék, viszont a címet nem találtam azt megtudnád mondani?

- Persze, Ridgeway Street 23. Várlak.

- Köszönöm ott leszek.

Látszólag elég könnyen ment ez az egész , nem gondoltam volna , hogy már ma részt vehetek a programon, de csak örülni tudok. Cecilia felettébb kedves volt, plusz fiatal is szóval szerintem jól kijövünk majd egymással.
Fel hívtam Stefan-t és nagy vidámsággal számoltam be neki a történtekről, ő pedig szintén izgatott volt.

Az igazságot megvallva Stefan hozzáállása az egész "kis babánk lesz" helyzethez nagyon meglepő, mivel nagyon felkészült volt és miután megtudta a hírt minden kis részletre alaposan oda figyel ami a babával kapcsolatos. Mindig is tudtam, hogy csodálatos édesapa lesz belőle, már csak attól félek, hogy én milyen anya leszek. Persze százszázalékosan fel vagyok készülve mindenre, de egy picit félek is. Mindent és tényleg mindent megszeretnék adni a gyermekemnek, a legjobb anyuka szeretnék lenni számára.

Fél órám volt kettőig, szóval gyorsan össze kellett kapjam magam, mivel a cím, amit Cecilia adott a város másik oldalán van és a külsőmmel még sehol sem tartottam.
Nem igazán csíptem ki magam, de azért mégis az első benyomás roppant fontos, szóval a megszokottnál kicsit elegánsabban indultam el otthonról.

A házhoz érve megpillantottam egy ismerős autót, de valahogy nem ugrott be, hogy kié is lehet. Kiszálltam és a bejárathoz indultam, amikor mögöttem valaki a nevemet kiabálta. Megfordulás nélkül tudtam ki az.

- Kristen? Te mit csinálsz itt?

- Az anyám gyűlésére jöttem, és te? Nem mondod, hogy te is jársz a gyűlésekre? Ez csodálatos! - örvendezett, de én valamiért nem éreztem hasonlót.

- Cecilia a te édes anyád? - néztem döbbenten.

- Igen, igen. Gyere most már menjünk be, biztos nagyon vár. - mosolygott és bement a házba.

Követtem, hisz mi mást tehettem volna. Ez csak egy gyűlés nem? Egy gyűlés, ahol Kristen is ott van. Mi rossz sülhet ki belőle? Azon kívül, hogy megtudja ki is vagyok valójában, semmi rossz.