𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Annyira zavarodott volt, ami nagyon tetszett. Amikor közeledtem felé, úgy láttam, hogy elvörösödik. Nem gondoltam, hogy a nagy szívtiprót ilyen könnyedén le lehet venni a lábáról. Megsimítottatam a karját majd a feje felé irányítottam az enyémet. Az ajkai beszédre irányultak, de végül nem hagyta el egy szó sem a száját. Felnevettem majd lehajoltam a felsőmért és leültem az ágyára.

- Mit akarsz? - vont kérdőre egy savanyú tekintettel.

- Beszélgetni. - mosolyogtam rá.

- Ha te így indítod a beszélgetéseid akkor jelzem, hogy gyenge próbálkozás.

- Nem azért jöttem, hogy oktatni próbálj. Honnan tudsz ennyit a nővéremről?

- Nem is beszélt rólam? - nézett döbbenten.

- Nem, egy szót sem.

- Pedig én kezeltem hat hónapon keresztül. Azt hittem jobb a viszonyotok.

- Te együtt voltál a nővéremmel? - nevettem fel, de azért kicsit megdöbbentem.

- Igen, és gondolom akkor azt sem tudod, hogy egy utolsó lotyó volt?!

- Ha mégegyszer, így mersz beszélni róla— álltam fel hatalmas lendülettel.

- Akkor mi lesz? - vágott félbe és iszonyat közel lépett.

- Semmi. - forgattam a szemeim, majd visszaültem. - És Adamet ismerted?

- Sok Adamet ismerek.- mondta röhögve.

- Ha már ennyire rám vagy szállva legalább normálisan válaszolhatnál. - húztam fel magam a komolytalanságán.

- Majd, ha lesz kedvem. Most pedig mehetsz haza, anyu biztos nem díjazza, ha a kislánya későn jár haza. - mondta, majd ajtót nyitott előttem.

Szó nélkül ott hagytam. Nem volt kedvem haza menni ezért leültem a házunk előtti padra.
Nem tudom, hogy képzeli, hogy így beszél a nővéremről amikor ő soha nem ártott senkinek. Jess olyan kedves volt mindenkivel, ezért nem is hittem el, hogy majd pont egy ilyen alakkal fog összejönni. De mi van, ha igaz, és tényleg ilyen "rossz" volt a nővérem, amilyennek Mr. Tökéletes beállítja?

Még mindig a padon ültem, pedig már elég késő volt, de valamiért szívesebben voltam ott, mint a házban, ahol már nincs az az ember, akivel mindent megbeszélhettem ezelőtt. A naplómat nézegettem, azokat az oldalakat amikre Jess ragasztott képeket róla és rólam. Annyira hiányzik.
A szemeim könnybe borultak és már látni sem igazán láttam, ekkor egy férfi alak ült le mellém a padra és a hajamat kezdte simogatni majd kivette a naplót a kezemből és a földre dobta. Megijedtem és gyorsan felálltam. De a férfi visszarántott én pedig az ölébe estem. Simogatni kezdte a lábam majd egyre beljebb haladt. Annyira rettegtem, előtörtek bennem a két évvel ezelőtt történtek és belül összezuhantam. A férfi egyre erősebben fogott és azt hajtogatta folyamatosan, hogy "Nincs baj, jó lesz".

Most nem volt itt a nővérem, hogy segítsen, hogy ne történhessen semmi. Egyedül maradtam a feltépett sebeimmel.