𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Ismét vártam. Nem tudtam mire gondoljak, hogy mit csinálhat, miért nem jön még. Nem bírtam már a sok gondolatot ami bennem összegyűlt, ezért felhívtam Domenic-ot, aki pár csöngetés után fel is vette.

- Szia Domenic, ne haragudj, hogy ilyenkor hívlak, de nem tudod hol lehet Stefan? - kérdeztem, a hangom néhol megcsuklott.

- Szia drágám, nem, nem tudom, már hat órakkor végeztünk a munkával.

- Pedig nincs itthon és már nagyon aggódom.

- Ez nagyon furcsa, nagyon letört is volt egésznap.

- Tudom, kissé összekaptunk.

- Akkor már értem. A fiam hirtelen haragú, nem értem miért nem ment még haza, hogy megbeszélhessétek.

- Én sem és már kezdek aggódni.

- Remélem haza megy már, ha van valami egyből értesíts drágám.

- Mindenképp. - mondtam végül, majd letettem a telefont.

Talán fél perc sem telt el, mióta letettem a telefonom magam mellé, üzenetet kaptam, a kijelzőmön pedig Daniel nevét pillantottam meg.

Daniel
Örülök, hogy megtudtuk beszélni ezt az egészet, nem akartam veled haragban lenni.

Az őszintét megvallva nem gondoltam, hogy pont tőle kapok üzenetet, és igazából nem is nagyon vártam üzenetet senkitől Stefan-on kívül.

Betty
Én is örülök.

Daniel
Ó, nem gondoltam, hogy még fent vagy.

Betty
Ha akarnék sem tudnék aludni. Stefan még nincs itthon, én pedig már betegre aggódtam magam.

Daniel
Nem tudod elérni sem?

Betty
Nem.

Erre az üzenetre már nem kaptam választ. Úgy voltam vele nem is várok arra a bizonyos válaszra ismét magam mellé tettem a telefont. Igen, ismét megszólalt. Egy ismeretlen szám jelent meg a képernyőmön. Általában nem szoktam felvenni az ilyen számokat, de olyan kitartóan hívott és mégis csak felmerült bennem az, hogy hátha Stefan az. Szóval végül felvettem.

- Jó estét Elisabeth White-ot keresem.

- Jó estét, én lennék az.

Egy úr volt az. A kórházból hívott. Stefan autóbalesetet szenvedett és kómás állapotban a kórházba szállították. Azt mondta még mindig nincs magánál, és már kettő műtéten ment keresztül. Amikor kimondta, hogy életveszélyben van a szívem másodpercenként kihagyott. Lefagytam, egy szót nem tudtam szólni, csak keservesen sírni kezdtem.

Összeszedtem magam és azonnal a kórházba indultam. Felkészülve mindenre, még a legrosszabbra is.