T/N szemszöge:

Reggel eléggé korán keltem, kb. 6 óra körül. Anya és mostmár az 'apukám' dolgozni mentek, ezért lementem és csináltam reggelit magamnak és Yoonginak. Egy egyszerű szendvicset összedoptam majd teát is csináltam, de már nem kiöntve. Ezután elmentem rendbe szedni magam majd felmentem Yoongihoz.

Kicsit hezitáltam de utána lassan kinyitottam a szoba ajtaját. Yoongi mélyen aludt összekuporodva, takaró már majdnem a feje búbjáig. Lassan oda mentem majd elkezdtem felkelteni.
- Yoongi, ébresztő! - szólaltam meg, de mintha a falnak mondtam volna.
- Yoongi, suli van. Reggelit is csináltam! - ráztam meg egy picit és hírtelen megszólalt amitől nem kicsit ijedtem meg.
- Nem szoktam reggelizni. - fordúlt meg a másik oldalra.
- Hát..öhm oké, de akkor kelj fel! Ha vissza jövök és te aludni fogsz, lehúzom a takaródat! - figyelmesztettem.
- Oké-oké, csak adj tíz percet.
- Pont tíz perc múlva fogok ide vissza jönni. - mondtam neki majd kimentem.

Meg is vártam a tíz percet majd újra bementem és akkor még mindig 'aludt'.
- Min Yoongi! Megvolt a tíz perc most pedig gyere kifele az ágyból! - mentem oda lehúzni a takarót, de ebben megállított mert szorosan tartotta azt.
- Én szóltam! - húztam tovább, de Ő maga felé rántotta én pedig majdnem rá estem.
- Aludj te is! - nyújtózkodott felém amit nem tudtam mire vélni.
- N-nem! Mennyit tudsz te aludni hah? - néztem rá értetlenül.
- Én az egész napot végig alszom ha kell. - mondta nyugodtan.
- Hát most biztos nem, szóval gyere! - húztam fel minden erőmmel.
- Jól van! - mondta álmosan majd vitte a ruháját és a fürdőszobába ment.

A felébresztés utána amit csináltam neki reggelit azt becsomagoltam neki mára, a teát pedig egy kulacsba öntöttem majd elraktam neki. Pár perc után Ő is lejött.
- Akkor indulhatunk? - kérdeztem.
- Aha. - felvettük a cipőnket és a kabátunkat majd elindultunk. Most gyalog mentünk inkább és nem busszal, valahogy nekünk most így kényelmesebb volt.
- Szerinted mit fognak szólni az osztálytársaink? - szólaltál meg a nagy csöndben.
- Semmit, nem fogják megtudni hogy mostmár testvérek vagyunk. - mondta.
- És ha véletlen folytán kiderül vagy ha te mondod el?
- Nem fog megtörténni, de ha még is mi van abban? Semmi. - nézte tovább az utat.
- Értem.. - én is úgy tettem mint Yoongi, néztem a kinti várost ám csatlakozott hozzánk Jeno.
- Sziasztok! - jött közénk mosolyogva ám Yoongi hírtelen frusztrált lett.