☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️

Ha teljesen őszinte akartam lenni, nagyon is tartottam attól, hogy kapcsolatunk milyen irányt fog venni attól a ponttól kezdve. Bár világosan tudtodra adtam, hogy nekem semmi kifogásom nincs az ellen, hogy ilyen gyengéd módon fejezd ki háládat – aminek forrását ugyan képtelen voltam és vagyok is megérteni -, rettegtem a jövőnktől s attól, hogy csalódni fogsz bennem. Túlságosan féltettelek magamtól, így közelséged valódi mértékét szinte fel sem ismertem egészen addig, amíg már késő lett volna bármit is tenni hiányod ellen.

Mint kiderült, aggodalmam egyik fele teljesen alaptalannak bizonyult; ha lehetséges egyáltalán, még közelebb kerültünk egymáshoz, s az addig csupán viccelődésből és hétköznapi témák megvitatásából álló beszélgetéseinket apránként színezte be a szerelem gyengéd ecsetje. Akkoriban természetesen mit sem sejtettünk ennek jelenlétéről, visszatekintve eléggé egyértelműnek tűnik számomra, hogy lényegében mindig is köztünk volt ezen állapot apró magja, viszont a csírája igazán azon a bizonyos találkozáson szökkent szárba. Nem hiszem, hogy említettem volna neked, viszont az elkövetkező időkben nagyon is sokan kattantak rám a barátaim közül. Fogalmam sincs igazából, miként írhatnám le az akkori állapotot, mert nagyjából semmi sem változott meg a velük való kapcsolatomat illetően, mégis talán a legjobb kifejezés az lenne, hogy tudtak valamit. Tudtak valamit, amit én nem, vagy legalább is nem vettem még észre a szemeim elé ereszkedett rózsaszín köd miatt.

Legfőképp ezt legjobb barátomnál, Changbinnál észleltem, aki attól a pillanattól fogva különös érdeklődést mutatott irántad, hogy legelőször meséltem rólad rögtön a temetés után. Már hozzá voltam szokva, hogy az életem minden apró történéséről tudni akar, ezért nem is szenteltem túl nagy figyelmet folyamatos kérdezősködésének. Legtöbb esetben letudtam a már-már idegesítő faggatását néhány tömör szóval, mielőtt a következő témára tértünk volna, s nekem ez akkor tökéletesen megfelelt. Igaz, nem találkozhattatok olyan sokszor a későbbiekben sem, viszont azt garantálhatom, hogy nála már csak én imádhatlak jobban.

Han Jisung, te még azt is megmutattad nekem, hogy léteznek olyan személyek, akiknek már csak a puszta említése képes a legidegörlőbb beszélgetéseket is kellemes hangvitelűvé varázsolni.

☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️