☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️

Még hosszú percekig ácsorogtam a fűzfa takarásában zsebre dugott kézzel, miután ott hagytál engem. Egy tapodtat sem mozdultam, de nem is lettem volna rá képes; mintha egyfajta mérget bocsátottál volna belém puszta létezéseddel mely meggátolt a legegyszerűbb feladatok elvégzésében is. Lehet azt hinnéd túlzok - márpedig ideje lenne tudnod, egyáltalán nem szokásom az olyasmi -, de csupán akkor tértem magamhoz kábulatomból, mikor zsebemben megéreztem telefonom rezdülését. Zavartan ráztam meg a fejem, majd válaszoltam az anyámtól bejövő hívásra, melynek egyetlen célja hollétem bizonyult, s hogy már jó ideje kerestek sikertelenül. Elhadartam még néhány nyugtató szót bocsánatkérésem mellett, mielőtt bontottam volna a vonalat, és elindultam a temető kijárata felé. Tekintetem akaratlanul is összevissza cikázott, lelkem mélyén még reménykedtem abban, hogy valamelyik rideg sírkő mellett gyengéd alakod fog visszaköszönni, de csalódottan kellett tudomásul vegyem, mindössze elmém kegyetlen játéka az, hogy a leghalványabb árnyékban is téged láttalak.

A temető bejáratánál anyám várt rám milliónyi idegesítő kérdésével, melyeknek fonalát már az első pár mondat után elvesztettem, így nem is tulajdonítottam nekik különösebb figyelmet. Mindössze annyit válaszoltam prédikációja végén, hogy szükségem volt egy kis magányra, majd gondolkodás nélkül ültem be az út szélén álló autóba, melynek a sofőrülés felőli ablakából vékony füstcsík szállt a borús ég felé. Már meg sem lepődtem apám káros szenvedélyén, helyette
némán dobtam le magam a hátsó ülésre, és úgy bámultam ki az ablakon. A család női tagjával ellentétben, ő nem támadt le szavak százaival, csupán futólag rámpillantott, mielőtt felesége érkeztével egyidőben el nem nyomta a csonkig szívott szálat, s a motort beizzítva hajtott egész hazáig. Ha őszinte akarok lenni, semmi sem maradt meg az autóútból – mintha csak egyet pislogtam volna, és máris a régi ágyamon feküdtem a mennyezetet bámulva, gondolataim pedig csakis köréd fonódtak. Csend volt a szobában, mégis minden apró neszben a te daloló hangod csengett.

Han Jisung, te még azt is megmutattad nekem, hogy a legnémább szobák is rendelkezhetnek a mennyek kórusával.

    ☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️☁️☀️