【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Nem hagyhattam ki egy ilyen alkalmat, ezért nem is fogok bocsánatot kérni — vigyorogtam rá gonoszul, de rögtön csók követte mondandóm. — Tudod, hogy semmit nem csinálnék, amit nem akarsz. Te viszont ne csak játszadozz, hanem tegyél is valamit legközelebb. Nyitott vagyok bármire, ne szégyenlősködj előttem ilyen téren — adtam puszit ajkaira. Hirtelen ártatlanná vált tekintetét nem tudtam sehova sem tenni, kénytelen voltam elsiklani felette. — Csináld — másztam le róla, és vártam meg, hogy ismét helyet foglaljon rajtam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Hogy érthette, hogy tegyek is valamit legközelebb? Teljesen furcsa nekem ez a helyzet.

- Rendben, nem játszadozom többet - foglaltam helyet kuncogva derekán, majd a kezemen maradt maradék krémet is szétkentem rajta. - De akkor te se tedd!

Mielőtt bármit is szólhatott volna csengettek, amiből rögtön arra gondoltam, hogy meghozták a vacsit.

- Te maradj csak itt, majd én kinyitom. A végén még megkukkol valaki - másztam le róla, és az ajtóhoz siettem. Sejtésem beigazolódott, azonban egy kicsit másképp.

- Hali Inie - nézett szembe velem Minho. - Kifizettem, épp most ment el a futár - nyújtotta át a zacskót.

- K-köszönjük - dadogtam. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar hazaér.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Egy darabig engedelmesen feküdtem abban a pozícióban, amelyikben párom hagyott, viszont túl furcsa volt a hirtelen jött csend, így a nadrágom megigazítva magamon indultam meg a bejárat felé. Már farkas éhes voltam, alig tudtam kivárni, hogy végre rendes ételt fogyaszthassak. Pár másodperc erejéig azonban rossz érzédem támadt. Mi van, ha nem a futár volt az?

— Inie, minden rendben? — forgatgattam a kezemben lévő pólóm, amit végül nem vettem fel, nehogy átitatódjon krémmel. — M-Minho? Te mit keresel itt? — bámultam az előttem állóra. — Mármint oké, semmi, itt laksz. De hogyhogy ilyen hamar? — próbáltam összeszedni a gondolataim, de csakis egy dolgon kattogtam. — Ez nem az, aminek gondolod! — mentegetőztem, mikor sokat mondó vigyorával találtam szembe magam. — Jeongin csak segített ellazulni.. Nem úgy! Csak megmasszírozta a hátam, semmi több — hablatyoltam összevissza. — Argh, mindegy, semmi, köszi, menjünk enni — kapta ki Inie kezei közül a kaját, és igyekeztem vele a konyha felé. — Inkább mesélj, mi a helyzet Biniékkel — tereltem a témát rögtön.

Elképzelni se tudtam, mégis mi ütött belém, és miért hozom magam minden percben zavarba, ezért inkább a legegyszerűbb módját választottam a kínos helyzet megszabadulásából: a menekülést.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Percekig állhattunk ott egymást bámulva, amikor is Hyunjin jelent meg. Látszólag őt is váratlanul érte Minho érkezése, így mindenfélét összehordott, amivel csak még kínosabb helyzetbe hozott minket.

- Nem kellenek a kifogások - nevetett. - Tisztában vagyok vele, hogy rosszkor jöttem, nem is fogok tovább zavarni - indult meg szobája felé. - A srácokkal kapcsolatban pedig nem mondhatok semmit. Ők szeretnének elmesélni mindent - rántotta meg vállát. - További jó szórakozást, kicsikék - nevetett, majd magunkra hagyott minket.

Az arcom pirosan égett, hisz ki tudja mit gondolhat most rólunk, míg a fejemben rengeteg gondolat cikázott a srácokról. Miért titkolóznak ennyire?

- Éhen halok. Menjünk! - vettem kezembe a saját adagomat, majd visszamentem a kanapéra.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Mintha ő annyira idősebb vagy feljebbvaló lenne nálunk — dobtam le magam a kanapéra Jeongin mellé, és törökülésbe húztam a lábaim, míg nekifogtam a közéjük helyezett ételnek. — Azért igazán mondhatnának valamit a felvételivel kapcsolatban. Kezdem azt érezni, hogy lassan én leszek az egyetlen normális a közelben. Ami nagy baj — sóhajtottam mélyen. — Tényleg, még a te bejutásod meg sem ünnepeltük — jutott eszembe. —  Többet érdemelsz a rendelt kínai evésénél a tévé előtt... Holnap bepótolhatnánk, ha mind itt lesznek, remélhetőleg jó hírekkel érkeznek. Ellenkező esetben is kitalálunk valamit, de bármiről szó eshet, amit csak szeretnél — pusziltam arcára. — Akár Minhót is elintézhetem, hogy ismét csak kettesben legyünk — simítottam egyben oldalára közelebb vonva magamhoz.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Tényleg jó lenne tudni, hogy miért titkolóznak - túrkáltam kajámat. - Remélem, hogy nem azért mert rossz hírt kaptak - kaptam be egy falatot. - Nekem tökéletesen megfelel a kínai is, hisz veled vagyok. Ennél nagyobb ajándék pedig nem kell - mosolyodtam el. Huh, ez kicsit nyálasan hangzott. - Viszont az ünneplés részében benne vagyok. Holnap úgyis átjönnek, remélhetőleg jó hírekkel. Csinálhatnánk egy kisebb bulit, vagy nem is tudom - vetettem fel az ötletet. - Talán Minho és Jisung is egymásra talál, és akkor lesz egy kis nyugtunk kettesben is ünnepelni - motyogtam tovább nyammogva vacsorámat. - Jó választás volt. Már farkas éhes voltam.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Minho és Jisung? Érdekes páros, de el tudnám képzelni. A két egó egymásra talál — kaptam be egy falatot szemet forgatva. — De egy időre biztos lefoglalná őt a dolog... Még a végén én kell majd elköltözzek miattuk és az éjjeli tevékenységeik miatt. Biztos mindketten hangosak, ha erről van szó — tervezgettem közös jövőjüket gondtalanul. De vajon mi értett azon, hogy végre nyugtunk lesz? Még mindig féltene tőle?

Ahogy befejeztük az evést, visszavettem magamra a pólóm, majd Jeongint hátulról átölelve dőltem el a kanapén. Lábaimat dereka köré fontam, és teljesen magamhoz préseltem testét, míg ujjaimmal oldalát, mellkasát cirógattam.

— Annyira szeretlek, Inie — csókoltam lágyan nyakába. — Együtt bármire képesek leszünk a jövőben is.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Én is nagyon szeretlek - kuncogtam. - Viszont nem hiszem, hogy így kényelmes lesz a sorozat végéig - fordultam szembe vele. - Szerinted van rá esély, hogy összejönnek? Jisungnak szemmel láthatóan bejön ez a macskarajongó - nevettem. - Emellett ha összejönnének, Minho sem tudna minket megzavarni. Túlságosan ellenne foglalva Hanieval - gondolkodtam, míg arcomra egy mosoly kúszott. Milyen jó is lenne, ha már ma este átmenne hozzá. De nem lehetek ennyire önző. - Elálmosodtam, ezt inkább fejezzük be majd máskor. Kelleni fog az energia holnapra. - keltem ki karjai közül. - Jó volt végre egy kis időt együtt tölteni, gyakrabban is csinálhatnánk - pusziltam ajkaira, majd kezembe vettem a kiürült dobozokat, és kidobtam a kukába. Még gyorsan megigazítottuk a kanapét, illetve kikapcsoltuk a tv-t, s felmentünk a szobába.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Őszintén elgondolkodtam kérdésén, hogy vajon annak a kettőnek lenne-e közös jövője együtt. Jisung jól láthatóan oda és vissza van a fiúért, viszont mióta hozzám költözött, hiába örvendhet hatalmas rajongásnak, különösebb szeretetet egyedül a szobájába zárt macskák felé mutatott. Kicsit sajnáltam is a cicákat, hogy egész nap négy fal közé kell szorítkozzanak, és csak ritkán járkálhatnak szabadon a házban, de Kkami mellett ez viszonyult a legjobb döntésnek. Megőrült volna a sok új, számára kellemetlen szagtól, és mivel ő már évek óta a házban lakik, jelentős előnyben részesülhetett, mikor a kisállatok területéről volt szó kettőnk között.

Különösebben már egyikünk sem figyelt a sorozatra, ezért inkább miután elrendeztük lent a dolgokat, együtt felmentünk a közös szobánkba. Amint bezártam annak ajtaját, le is dobtam magam az ágyra, teljesen szétterülve rajta.

— Aah végre, már hiányzott — nyújtóztattam ki tagjaim a nagyobb felületen. — Amúgy meg... Látok benne fantáziát — hoztam fel korábbi kérdését. — Igaz még csak egyszer találkoztak, de nem lehetetlen, szerintem simán összejöhetnének. Már csak valahogy ki kell tervezzük a dolgot, mert nem hiszem, hogy Jisung magától lépne, Minho pedig elég vaknak tűnik. Mondjuk nem csodálom, hozzá van szokva az imádathoz... Nekem viszont szükségem van a kettesben eltöltött időnkre.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Arra nekem is - feküdtem le mellé, majd azonnal hozzá is bújtam. - El kellene őket vinnünk egy dupla randira, vagy nem is tudom. A legutóbb Felixszel és Changbinnal is egész jól sikerült - ötletelgettem. - Már csak valahogy rá kell vennünk őket. Vagy... - támadt egy gonoszabb ötletem. - A holnapi bulin itassuk le őket, majd zárjuk rájuk az ajtót - nevettem ördögien. Ki tudja abból mégis mi sülne ki, jobb nem is belegondolni. - De ezt most hagyjuk is... - ültem fel. - Van ami sokkal fontosabb - pillantottam rá. - Hol van Kkami? Ilyenkor már általában itt szokott aludni - néztem körbe a szobán.

Aggasztott, hogy sehol sem volt. Ma is szívesen aludtam volna hozzábújva.

🥀🥀🥀