【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Kicsit megugrottam, ahogy megéreztem két kart derekam köré fonódni, de le is nyugodtam, amint meghallottam Jeongin hangját. Szinte azonnal fordultam meg ölelésében, és vontam szorosan magamhoz.

— Több ilyet ne merj csinálni, értve vagyok? — túrtam hátul hajába. — Mindig szólj, ha mész valahova, mert agybajt kapok másképp! — engedtem el, és néztem szemébe. — Menjünk, nem ártana egy kávé semmiképp sem... Háromkor értünk haza, teljesen kivagyok, mindenem fáj. Kell kávéé — ásítottam nyöszörögve, majd elindultunk együtt a büfé felé. — Te viszont merre voltál? És miért nem szóltál róla? Minho miért tud mégis mindenről? — támadtam le ezúttal én kérdéseimmel.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Nem akartalak zavarni. Azt szerettem volna, hogy ki tudd magad pihenni suli előtt, és személyes akartam elmondani. Felvettek a céghez, így együtt leszünk gyakornokok - néztem rá hatalmas mosollyal. Reméltem ő is legalább annyira fog örülni a dolognak, mint én. - Minho pedig azért tud mindenről, mivel ő jutattott be, ennyi az egész. Ha hamarabb elmondom, csak stresszelnél és nem tudtál volna pihenni - sétáltunk ki a sulibüféhez. Miután kikérte a kávéját én is vettem egy forrócsokit, és leültünk a padra. - Ha szeretnéd szívesen megmasszírozlak - kezdtem el nyomkodni vállát.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Meg sem szólaltam egész addig, amíg ki nem értünk az udvarra, ahol helyet foglaltunk egy padon. Belekortyoltam a kávémba, de azonnal fuldokolni kezdtem, mikor végre leesett, mit is mondott az előbb. Hogy őt felvették?? Mi??

— Hogy mi van?! — fakadtam ki hatalmasakat pislogva. — Te komolyan felvételiztél a tudtom nélkül?! Mi volt? Jeongin, ott kellett volna legyek veled! Megölöm Minhót, hogy ezt elhallgatta —morogtam el, viszont azonnal fel is vidultam. — De amúgy is mondtam, hogy fel fognak venni. Én MeGmoNdtAm — hajoltam vigyorogva arcába, majd apró csókot hagytam ajkain. — Büszke vagyok rád Inie, bíztam benned. De akkor is szólhattál volna — dőltem karjai közé, jelezve, hogy folytassa a masszírozást. — Ha meghalok, tudd, hogy mindennél jobban szerettelek — sóhajtottam drámaian hátfájdalmamra utalva.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Nem akartam, hogy emiatt is aggódj, van elég dolgod mostanában. A próbák, a büntetések... - maszíroztam tovább hátát. - Néha nem ártana kicsit megállnod. Kell egy kis pihenés és kényeztetés mind a testednek, mind a lelkednek - kuncogtam. - El kéne mennünk valahova, ahol mindezt megkaphatod  - vetettem fel az ötletet, várva a reakciójára. Nem szeretném ha túlhajtaná magát. Gyerekkorunk óta túlságosan is maximalista, akár ájulásig képes dolgozni.

- Nagyon szeretlek Hyunjin - pusziltam ajkaira. - Ígérd meg nekem, hogy mostantól figyelsz magadra. Legalább hat órát aludj minden nap, még akkor is, ha így rám kevesebb időd jut. Mostantól úgyis mindenhová veled mehetek.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Lehet tényleg nem ártana valami ilyesmi... — gondolkodtam el az ötleten. — Elutazhatnánk mondjuk egy közeli városba valamikor, csak mi ketten, ahol még egyikünk sem volt. Szervezhetünk programokat, és végre egyedül lehetnénk! — ragyogtak fel szemeim, ahogy beleéltem magam a dolgokba. Tényleg minden álmom lett volna egy hasonló kiruccanás, ahol csakis mi vagyunk a középpontban, azonban tartottam is a dologtól. — Csak... Lehet várnunk kéne ezzel egy kicsit — haraptam alsó ajkamba. — Nem lenne jó már a kezdetek kezdetén lelógni a képzésekről. És amúgy pihenek, ne aggódj, de Minho egy vadbarom, ha táncról van szó. Már első nap megölt... A legnagyobb élvezettel! — duzzogtam. — Legalább nem ő a mentorod, ezt jól megúsztad.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Minho csak neked akar jót ezzel. Ha már most kiképez később jobban fogod bírni, és hálás leszel neki - masszírozgattam tovább. - Bár... Jobban örülnék, ha inkább nekem hálálkodnál - kuncogtam. - Viszont az utazásra visszatérve... Egy hétvégét simán elkérhetünk és akkor pihizünk együtt egy jót. Pár nap kihagyás nem lesz a világ vége - kortyoltam bele forrócsokimba. - Ahh istenem ez nagyon finom - ízlelgettem a kellemes italt, miközben tetejéről a tejszínhabot eszegettem. - Megkóstolod? - tettem fel a kérdést, de ekkor üzenetem érkezett.

Ismeretlen
Lee Felix lesz a mentorod. A beosztásodat vele kell majd megbeszélned, emellett a külön próbák időpontját is majd ő elmondja neked.
Park Jinyoung.

Azonnal el is mentettem a számot, majd visszafordultam páromhoz.

- Ma este, ha nem lesz próbád, nézhetnénk valami filmet. Rég tartottunk már összebújós estét.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Bennevagyok — vettem el tőle a gőzölgő finomságot, és kortyoltam bele. — Mhm, ezért érdemes élni. A kedvenc személyem, aki kitalálta a forró csokit — istenítettem hümmögve az italt. — Te viszont nem kapsz kávét, kicsi vagy hozzá, Inie baba — nyújtottam ki a nyelvem, majd adtam nevetve puszit ajkaira. — Alig várom már, hogy ismét csak kettesben legyünk — hajtottam le az utolsó korty kávét, ahogy ölébe feküdtem. — Újranézhetnénk egy sorozatot, vagy keressünk újakat is akár... Szükségem van a soft Iniere — öleltem át derekát, és adtam puszit hasára. — Az utazást pedig még meglátjuk... Csak nyugodjon le minden körülöttünk végre, nem szeretnék semmit sem elkiabálni — sóhajtottam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Szóval a kedvenc személyed aki kitalálta a forró csokit? - fontam össze kezeimet, sértődöttet játszva. - Egészen eddig azt hittem, hogy az én vagyok. És mi az a szöveg, hogy kicsi vagyok hozzá? A múltkor sokkal felnőttesebb dolgot csináltunk. Ahhoz nem voltam kicsi? - kuncogtam. - De mindegy is. Megkaphatod a soft Iniet, ha szeretnéd - pusziltam ezúttal én ajkaira. - Addig gondold ki, melyik sorinkat szeretnéd újranézni.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Sosem lehetsz elég kicsi ahhoz, ha pedofil vagyok — nevettem, majd adtam egy utolsó csókot ajkaira, mielőtt megszólalt volna a szünet véget jelző csengő. — Kérdezd ki helyettem is Lixet arról, hogy Changbinék meghallgatásával mi a helyzet. Tényleg annyira hihetetlen, hogy lassan már a fél ismeretségi körünk a cégnél lesz... Áh, képzeld el, ha együtt debütálnánk, te lennél az icipici maknae, akiért mindenki odavan, de csakis az enyém — nyomtam össze az arcát. — Legyél ügyes és ne késs el óráról, később beszélünk — öleltem meg, majd indultam el a termem felé.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Rendben! - kiáltottam utána, majd én is a termembe mentem. Leültem a megszokott helyemre, amikor is bejött a tanár.

- Ma sajnos helyettesítés lenne nálatok, de sehol sem találjuk a kijelölt tanárt. Maradjatok a teremben, és csendben foglaljátok el magatokat - utasított minket a nő, majd távozott.

- Végre pihi! - fordult hátra Jisung. - Na, és mizu Inie? Hallom nagy fiú lettél - mosolyodott el perverzen.

- Hanie! - mordult rá Lixie. Ezek szerint ő mondta el neki. Sebaj. Arcomat egy kicsit elöntötte a pirosság, de előbb-utóbb úgyis megtudták volna.

- És ti hogy álltok a felvételivel? - tettem fel a kérdésem. - Neked mondott valamit Changbin? - pillantottam a vörös hajúra.

- Ma délután lesz a meghallgatásunk - válaszolta büszkén Jisung. - Szerinted van rá lehetőség, hogy én is Minhóhoz kerüljek? Iszonyat helyes az a srác - áradozott. Az igazat megvallva tényleg az. Jó lenne, ha neki is lenne valakije, így legalább még biztosabb lehetnék benne, hogy nem mászik rá Hyunjinra.

- Szerintem lehet róla szó - gondolkodott el Felix.

- Miről van szó? Lemaradtam valamiről? - értetlenkedett Seungmin.

- Egy meghallgatásra megyünk a JYP-hoz. Velünk jössz? - lelkesedett Han.

- Jó bulinak hangzik. Miért ne? - egyezett bele ő is. A végén még igaza lesz Hyunjinnak és tényleg az egész baráti körünkkel egy bandába kerülünk.

🥀🥀🥀