【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Kelj fel — éreztem meg egy ujjat arcomnak nyomódni. — Kelj fel, Hyunjin. Gyerünk — érte bőröm egyre több támadás, mire morogva fordultam oldalamra.

— Hagyj — motyogtam a kanapé támlájába nyűgösen.

— Nekem így is jó — dobta le magát térdeimre. — Akkor a te adagod is megeszem.

— Menj a francba — ültem fel, és löktem le magamról.

— Na végre — sóhajtott, majd a kezembe nyomta a gőzölgő rámenes dobozt. — Gyorsan szedd össze magad, mert kezdünk.

— Mindig ilyen terrorista leszel velem? — húztam magam törökülésbe és láttam hozzá a kajámhoz. Már szükségem volt rá, rendesen éheztem.

— Mindig ilyen drámakirálynő leszel? — utánozta gúnyosan a hangom.

— Fogd be — dünnyögtem, mire ő csak felnevetett, én pedig onnantól a vacsimnak szenteltem minden figyelmem.

Amint befejeztem az egyenesen mennyországot földre hozó étkezésem, pár perc megbeszélés után folytattuk a próbát, ám most sokkal pihentetőbb módon. Első sorban kiemelte a gyengeségeim, mire kell jobban odafigyeljek, majd ezeket az apró gesztusokat újra és újra elpróbálva indítottunk. Szinte repült az idő, amit sajgó végtagjaim jeleztek a legjobban. Volt már hajnali három is, mire végre hazakeveredtünk, és teljesen kifáradva dőltem el az ágyamon. Nem kellett sokáig erőlködjek, miután gyorsan írtam Jeonginnak, hogy hazaértem, és sajnálom, hogy ennyire elhúzódott, szinte azonnal költözhető elnyomott az álom.

Reggel iszonyatos izomlázzal ébredtem, majd nyomtam ki az idegesítő csengőhangot.

— Jó reggelt — slattyogtam le a konyhába, miután elkészültem, ahol már Minho javában reggelizett, míg telefonja képernyőjét bámulta.

— Neked is, Csipkerózsika — nézett fel fél szemmel, és nevette el magát, amit először nem tudtam hova tenni, ám megláttam szerteálló hajam, és minden világossá vált.

— Haha, nagyon vicces — igazgattam tincseim, majd én is helyet foglaltam vele szemben.

— Ennyire kibuktál? — nézett fel rám szórakozottan.

— Miért élvezed annyira, hogy szenvedek? — nyöszörögtem. — Jól vagyok. Csak mondd, hogy egyedül az első nap ilyen nehéz...

— Hazudjak vagy ne? — vonta fel szemöldökét.

— Mindegy, inkább ne válaszolj — sóhajtottam, és én is elővettem a telefonom, hogy leellenőrizzem, szerelmem írt-e már. — Valami baj van — álltam fel a helyemről azonnal, mikor láttam, hogy nem válaszolt üzenetem. — Sosem szokott elaludni.

— Mi? Ki? Mivan? — pislogott rám a másik fiú, én viszont csak felálltam azonnal a helyemről.

— Inie — kaptam magamra a kabátom. — Majd beszélünk — intettem neki, mielőtt a számát tárcsázva kiléptem volna a szabad levegőre, egyenesen a házát megcélozva.

Látszott rajta, hogy nem tudja hova tenni hirtelen kirohanásom, és akart valamit mondani, engem viszont ez érdekelt a legkevésbé. Csak ne legyen semmi gond...

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Az ajtóhoz érve vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam, és beléptem.

- Jó reggelt! - hajoltam meg illedelmesen.

- Jó reggelt! - viszonozta gesztusom a férfi. - Mivel szeretnél kezdeni? Ének, tánc vagy vizuálság?

- Menjünk sorba - vakartam meg tarkóm.

- Rendben. Ez esetben, hoztál dalt, vagy adjunk valamit?

- Nem igazán készültem - babráltam pólóm alját.

- Ne izgulj! Megoldjuk - nyomta kezembe a szöveget. - Csak olvasd át és kezd el énekelni.

Szerencsémre pont egy Bruno Mars szám volt amit még imádok is, így legalább a dallammal tuti nem lesz semmi baj. Megköszörültem torkom, s belekezdtem.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Idegesen rágtam körmeim, mikor a harmadik csengésre sem vette fel Jeongin a telefont. El sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett vele, és erős bűntudat tört rám, hogy este egy szót sem írtam neki a továbbmaradásommal kapcsolatban. Hiába ellenőriztem le a hátsó bejáratot, az kulcsra volt zárva, így nem tudtam még csak a házba se bemenni. Ekkor azonban Minho állt meg kocsijával, majd intett, hogy menjek oda, amiből rögtön világossá vált, hogy tud valami.

— Hol van? — hajoltam be a lehúzott ablakon.

— Jó helyen, most dolga van, de szerintem még be fog érni valamelyik órájára a nap folyamán. Akkor biztos mindent el fog mondani mindent — pillantott a kezén ketyegő órára. — Te viszont gyere, elviszlek, ha már itt vagy — biccentett, hogy szálljak be, én pedig nem ellenkeztem.

Idegesített a tudat, hogy van valami, amit még nekem sem akart párom elárulni. Be kellett lássam, valóban nem tűnt vészesnek a helyzet, Minho szavai kissé megnyugtattak, azonban kíváncsiságom egyre csak nőtt. Vajon mit csinál? És miért nem tudhatok róla?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Rendben Jeongin, kezdésnek nem is rossz, határozottan van tehetséged. Jól mutatnál abban a bandában, amit tervezek a közeljövőben. Majd valamelyik fiúval elküldöm a beosztásod - mosolyodott el. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg sikerült, és minden időmet Hyunjinnal tölthetem ezentúl. - Most viszont menj! Elkésel óráról.

- Köszönöm. Nem okozom csalódást - hajoltam meg, majd szinte futva mentem az iskoláig.

Beérve feltűnt, hogy még a tanár sincs bent, így nyugodtan foglaltam helyet.

- Merre voltál? - pillantott rám Seungmin.

- Felvételizni voltam a JYP-nál - suttogtam, hogy ne nagyon hallja meg senki.

- Hogy a JYP-nál? - fordult hátra Jisung Felixszel együtt.

- És hogy ment? - faggatott Lixie is.

- Azt hiszem felvettek - mosolyodtam el. Hihetetlenül boldog voltam, hisz így nem kell elszakadnom Jinietől.

- Ahh, akkor mától ti lesztek a kedvenc sztárpárom - karolt át nevetve Han.

- Ez annyira menő - csatlakozott előzöhöz a vörös hajú fiú. - Hyunjinnak elmomdtad már?

- Nem - sokkoltam le. El kéne mondanom neki. Előkaptam telefonom, majd bepötyögtem neki üzenetem.

Jinie 💞
Óra után tudnánk találkozni? Valamit el szeretnék mondani.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Végül nem volt más választásom, mint engedni Minhónak, és vele együtt bemenni a suliba. Az osztálytermem felé igyekezve még benéztem Jeonginékhoz, hátha ott lesz a fiú, viszont csalódnom kellett, egyedül páran lézengtek az amúgy rendezett helyiségben. Mélyen sóhajtva siettem inkább az első órámra, hogy véletlenül se késsek el. Azonban amint ledobtam magam a székembe, hirtelen elálmosodtam. Gondoltam, hogy nehéz lesz a mai nap, mivel alig aludtam pár órát, engem pedig eleve nehezen lehet kikergetni az ágyból, mégis reménykedtem valamiféle enyhítésben. Célomul kitűztem, hogy következő szünetben mindenképp veszek magamnak egy nagy pohár kávét, addig viszont kénytelen leszek ébren maradni, félretéve minden fölös idegeskedésem Inie hollétével kapcsolatban.

Mintha csak az égiek olvasták volna gondolataim, rezdült meg telefonom a zsebemben, majd azt feloldva gondolataim főszereplőjének a neve jelent meg a képernyőn. Azonnal visszaírtam neki, hogy az osztály előtt megvárom, mire rá pár pillanatra be is nyitott a tanár. Egész órán számat rágtam, míg próbáltam koncentrálni a tananyagra, azonban csúfos kudarcot kellett valljak; minduntalan üzeneteimet ellenőriztem újabbal reményében, míg egyre csak a fiún járt az eszem. Történhetett vele valami? Nyugtatott a tudat, hogy már az épületben van, azonban képtelen voltam elképzelni, mégis merre járhatott ilyen korán.
A csengő felszabadító hangjával együtt pattantam fel a helyemről, majd siettem az osztályterme elé. Már csak pár percen múlott, hogy végre választ kapjak kérdéseimre.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Nem sokkal később válaszolt is az üzenetemre, hogy megvár a terem előtt, így eltettem telefonom és az órára koncentráltam. Nagyon unalmas volt. Szinte figyelni sem tudtam, hisz csak az járt a fejemben, hogy végre teljes mértékben szerelmemmel lehetek. Amikor kicsengettek elköszöntem a fiúktól, majd Jinie terme felé vettem az irányt, ahol már ő várt. Látszólag elég ideges és fáradt volt, így észre sem vette, hogy hátulról becserkésztem, és átöleltem derekát.

- Már hiányoztál - fúrtam arcom hátába. - Gyere, vegyünk neked egy kávét, szörnyen fáradtnak tűnsz. Sokáig gyakoroltatok? - halmoztam el kérdéseim egész sorával.

🥀🥀🥀