【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Csak hálásan, minden szó nélkül bólogattam, beleegyezve rögtönzött, egyszerű tervébe, majd szorosan magamhoz öleltem.

— Köszönöm, Jeongin — fúrtam arcom nyakába egy pillanatra, míg puszit adtam bőrére, melynek illata valamelyest csillapított a bennem tomboló viharon.

Elengedve őt kaptam elő mobilom, és kerestem ki Minho számát a telefonomból, amit remegő kézzel tárcsáztam.

— Beszélnünk kell. Most. Gyere a sportcsarnokhoz — böktem ki azonnal, ahogy felvette a telefont.

— Neked is sz- — kezdett volna bele mondandójába de még időben kinyomtam, hogy félbeszakítsam, egyáltalán nem érdekelt a mézes-mázas beszéde.

Megvártam amíg párom is elintézi a lánnyal beszélnivalóját, majd Seungmint hátrahagyva lépdeltünk a sportcsarnok felé.

— Amúgy... — törtem meg a köztünk kialakult csendet. — Mennyire cseszett le a tanár?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Míg Hyunjin felhívta Minhót, addig én is tárcsáztam Tzuyut. Még mindig nem hiszem el, hogy ő belement ebbe. Hisz annyira kedves és édes lány. Miért csinálná ilyet?

- Szia Tzuyu, Jeongin vagyok - szóltam bele. - Beszélnünk kell.

-Sejtettem, hogy hamarosan hívni fogsz - sóhajtott.

- Kérlek gyere a sulihoz. - nyögtem ki, majd letettem a telefont, ez után pedig elindultunk a megbeszélt helyre.

- Amúgy... - szólalt fel Hyunjin. - Mennyire cseszett le a tanár?

Az igazat semmiképp nem mondhatom meg neki, nem akarom hogy emiatt is magát hibáztassa vagy valami.

- Nem volt vészes - rántottam meg vállam.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Hazudsz — sóhajtottam. — Nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba. Akármi is volt, csak szólj, és intézkedek. Elég a nyakunkra az én hülyeségem, nem szeretnélek feleslegesen büntetésben látni, mikor csak egyszerűen lusta voltam — adtam csókot ajkaira, majd leültem a sportcsarnok előtti padra.

El sem tudtam képzelni, mit akarhattak tőlünk, vagy egyáltalán honnan tudták meg hogy mi együtt vagyunk. Annyi meg annyi megválaszolatlan kérdés játszódott le fejemben, amit egytől egyig fel akartam tenni nekik, de... Képes leszek nyugodt maradni?

— Sziasztok — hallottam meg Minho hangját, amitől kissé meg is rezzentem. Itt az idő.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Hazudsz - sóhajtott. Túl jól ismert, de nem akartam, hogy emiatt is idegeskedjen. Miután elmondta mondandóját egy csókot lehet párnácskáimra, majd helyet foglaltunk a sportcsarnok előtti padon. Kicsit izgultam. Mégis mi lesz, ha mindebből csak egy újabb veszekedés lesz?

- Sziasztok - jelent meg Minho, amitől éreztem hogy párom kissé összerezzent.

- Köszönöm, hogy eljöttetek - néztem az előttünk állókra, miután nem sokkal később a lány is megjelent. Muszáj higgadtnak maradnunk, különben semmit nem tudunk meg. - A múltkori fényképes botrány miatt hívtunk ide titeket. Fontos lenne, hogy ezt az egészet megbeszéljük, és megoldjuk a konfliktust - álltam fel a padról. - Tzuyu nézd, én nem tudom szándékosan csináltad-e amit tettél, de elérted vele, hogy szakítsunk. Te pedig - pillantottam a mellette álló fiúra - kiposztoltad azokat a képeket Hyunjinról. Emiatt tönkre mehet az egész hírneve - szorítottam ökölbe kezem, de próbáltam továbbra is nyugodt hangon beszélni.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Semmi baj, Inie — simítottam kezére lágyan, halvány mosolyt erőltetve arcomra, azonban kifejezésem azonnal elkomorult, amint az előttünk állókra vezettem a tekintetem. — Nem akarok vitát kelteni, van tíz percünk megbeszélni ezt a dolgot, utána nem ártana órára is menni — ellenőriztem az időt telefonomon. — Mi értelme volt ennek az egésznek? — kémleltem arcukat.

— Figyelj, Jinie — sóhajtott Minho. — Lehet, mi tűnünk most a rosszfiúknak, de amit tettünk, csakis értetek volt.

— És ezt el is kéne higgyem, mi? — horkantam fel, majd intettem, hogy folytassa.

— Mióta Felix szólt az ügynökségnél, hogy van egy ismerőse, akiben lát potenciált, rögtön szárnyra kaptak a pletykák rólad — kezdett bele, míg Tzuyu végig helyeslően bólogatott.

— Igazi sztár lettél alig egy hét alatt, pedig még csak senki nem is látott — toldotta meg a lány.

— Ez persze sok mindenkinek nem tetszett, de ez most csak mellékes... Végülis mi ketten voltunk azok, akik sikeresek voltak a kutatásban, hogy ki is vagy valójában.

— Először én is alig akartam elhinni, hogy tényleg te vagy az — ingatta fejét Tzuyu. — De mint kiderült, csakis te lehetsz a szóban forgó személy.

— Még mindig nem értem, mi köze van ehhez az egészhez Inienek — méregettem őket kérdőn.

— Nem sok, mégis az egész az ő vállait nyomta — folytatta Minho. — Elég volt csak kicsit lejjebb görgetni a közösségi oldalaidon, rögtön a randizós képeitek köszöntek vissza, a vak is látta, hogy együtt vagytok.

— Amivel eleve nem is lenne gond, ugyanis trainee vagy még... — szólalt meg a lány. — Csak a hírneved jóval megelőzött, így nem lehet az átlagosak közé sorolni semmiképp sem a helyzeted. Azt pedig ugye nem kell részletezni, hogy a kapcsolatok mennyire nem előnyösek ebben a helyzetben — harapott alsó ajkába.

— Gyorsan kellett cselekedjünk — vette át a beszélő szerepét a feketehajú. — Mindkettőtöknek jobb lett volna így, de ahogy elnézem, felesleges volt az egész — sóhajtott lemondóan.

— Francokat... — morogtam végül, mikor befejezte. — Mégis mivel lett volna jobb, ha vele szakítok, és összejövök veled? Nem mintha sok esély lett volna rá, de semmi értelme nincs ennek az egésznek — szorítottam ökölbe kezem, és csak egy hajszál tartott vissza attól, hogy behúzzak neki egyet.

— Egy belső emberrel nem annyira feltűnő a dolog, mintha folyamatosan eljárkálnál — vont vállat. — Meg amúgy is, nem egy példa volt már arra, hogy egy ideig húzta meg a kapcsolat, tegyük fel akár évekig is debüt után. De utána mi? Turnék, utazások, távolság, őrült fanok... Nem hurcolhatod mindenhova magaddal Jeongint, akármennyire is szeretnéd. Akkor viszont sokkal nehezebb lenne, mint most, már az elején véget vetni a dolognak. Sajnálom.

Utolsó pár mondatával mélyen szíven ütött. Hiába akartam bevallani magamnak, hogy mennyire utálom, igazat kellett neki adjak ezen a téren, ebbe eddig bele se gondoltam. Megint ilyen könnyen elveszíteném őt, mikor végre megfogadtuk, akármi is legyen, együtt maradunk? Képes lennék tényleg túllépni rajta és magam mögött hagyni azért, hogy az olyan rég áhított álmaim kövessem? Nem, az lehetetlen... Képtelen lettem volna egy olyan álmot követni, ahol ő nincs szorosan mellettem, nem figyelhetem minden lépését, nem érezhetem jelenléte borzongató kellemességét. Ekkor viszont eszembe jutott valami.

— És ha ő is csatlakozik a céghez? — néztem fel rá reménykedve.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Csak némán hallgattam, ahogy az idősebbek minden apró részletet elmesélnek. Bármennyire is fájt belátni, igazuk volt. Ha Hyunjinból híres idol lesz, nem randizgathat egy egyszerű sráccal. A turnék miatt pedig tényleg alig tudnánk találkozni. Nem akarom újra elveszíteni. Mégis mit kellene tennem?

- És ha ő is csatlakozik a céghez? - hallottam meg párom reményekkel teli hangját.

- H-hogy én? - pillantottam rá értetlenül. Egyáltalán hogy juthat ilyen eszébe? Én mint idol?

- Úgy nagyobb eséllyel tudnátok együtt maradni - bólogatott egyetértően Tzuyu.

- Úgy nézek én ki, mint akit fel is vesznek? A kinézetem sem épp megfelelő, énekelni nem tudok, a táncról pedig ne is beszéljünk - sóhajtottam.

Szívesen csatlakoznék, hogy párommal lehessek, de szinte lehetetlen. Bennem nincs meg a kellő tehetség mindehhez.

🥀🥀🥀