【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Jó, Jinie, kész vagyok — fejezte be nevetve ételét, miután a lehető összes módon szabotálni próbáltam ebben. — Most már koncentrálhatnál a filmre — fordította fejem a képernyő felé, de szemem sarkából még mindig vigyorgó arcát figyeltem. Olyan jó volt végre őszintén boldognak látni... Bármit megtennék azért, hogy örökre ezt az oldalát láthassam.

— Mhm, de te sokkal szebb, érdekesebb, aranyosabb és cukibb vagy — motyogtam, ahogy megéreztem ajkait nyakamon, majd ismét felé fordulva kulcsoltam karom az övé köré. — Ne, ne hagyd abba — húztam lejjebb fejét, hogy apró csókot lopjak tőle.

Ujjaimat lassan dús hajába vezettem, pár tincset óvatosan füle mögé simítva, hogy jobb belátásom legyen arcára. Sokszor, mikor még csak nem gondolta volna, figyeltem meg részletesen gyengéd vonásait, ahogy azok egyszerre tükrözik kisfiús énét, és láttatják halványan, milyen férfi lesz belőle a jövőben. Vajon akkor is az élete részese leszek? Mik várnak még egyáltalán ránk? Akármi is történjen, egy dologban biztos voltam; nem akarom elveszíteni, még ha az súlyos kövezkezményeket is vonna maga után.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Mhm, de te sokkal szebb, érdekesebb, aranyosabb és cukibb vagy - motyogta, majd felém fordult. - Ne, ne hagyd abba - húzott vissza magához, és megcsókolt.

Imádom ezt az érzést, ilyenkor madarat is lehetne fogatni velem, olyan szinten elönt a boldogság. Ujjait lassan tincseim közé vezette, ezzel is közelebb vonva magához. Mintha féltene. Vajon ezért akar ennyire közel tartani magához? Mert fél? Nem tudom ő hogy tervezi a jövőnket, de nekem minden elképzelésem vele teljes, vele szeretném leélni az egész életem.

- Jinie! - simítottam gyöngéden arcára. - Nem tudom min gondolkodsz ennyire, de ha rajtunk, akkor felesleges. Én mindig itt leszek neked, történjen bármi. Nem engedem többé, hogy bárki is elszakítson tőled. És ha egy nap ki is szeretsz belőlem és szakítasz velem, én akkor is szeretni foglak - illesztettem párnácskáimat övére. - Így viszont... Nem sok értelme van a filmnek - nevettem el magam a tv-re pillantva, ahol lassan a játékidő fele eltelt, de egyikünk sem tudta, hogy mi is történt benne eddig. - Feküdjünk le! - jelentettem ki talán kissé félreérthetően, amitől egyből el is vörösödtem. - Vagyis... én úgy értettem... aludni - próbáltam menteni a menthetőt, és inkább rá se néztem Hyunjinra.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Mosolyogva hallgattam végig, ahogy sokadjára is szerelmet vall nekem, én pedig boldogabb nem is lehettem volna. Igen, megtaláltam a tökéletes embert, akit soha nem akarok elengedni magam mellől, akiért bármit megtennék csak azért, hogy boldognak lássam. Egész addig el is felejtettem, hogy a film megy, csak akkor vettem észre, mikor párom azt nevetve kikapcsolta.

— Feküdjünk le! — jelentette ki könnyedén, én pedig még levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra. Ha valamilyen folyadék lett volna a számban, biztos kiköptem volna, így viszont csak tenyérnagyságú szemekkel meredtem magam elé, és próbáltam felfogni szavait. — Vagyis... én úgy értettem... aludni — kezdett el édesen dadogni, ahogy neki is leesett mondandója kétértelműsége, amitől rögtön visszajött bátorságom.

— Nem is kellek én, hogy zavarba hozzalak — ültem fel nevetve, majd perverzen mosolyogva füléhez hajoltam. — Tudod... Még van az a kienegesztelés is, amiről beszéltünk — suttogtam kéjesen, míg kezemmel mellkasára simítottam. — Elég kíváncsi vagyok, hogy értetted ezt... De én bármikor itt vagyok szolgálatra készen — hagytam apró csókot füle alatt, majd mintha mi sem történt volna álltam fel ártatlanul mosolyogva. — Megyek fürdeni, addig készülj elő — pusziltam meg gyorsan jól tudva azt, hogy elég félreérthető volt megjegyzésem.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Mégis hogy mondhattam ilyet? Fejben nem tűnt ennyire félreérthetően.
- Nem is kellek én, hogy zavarba hozzalak - ült fel nevetve, majd perverzen mosolyogva közelebb hajolt és a fülembe kezdett suttogni. - Tudod... Még van az a kiengesztelés is, amiről beszéltünk - simított mellkasomra, rajtam pedig a hideg futkosott. Utálom amikor ennyire élvezi a kínzásom, viszont ezt még vissza fogja kapni. - Elég kíváncsi vagyok, hogy értetted ezt... De én bármikor itt vagyok szolgálatra készen - puszilt fülem mögé, s mielőtt még feldolgozhattam volna a történteket, egy ártatlan mosollyal arcán kelt fel ölemből. - Megyek fürdeni, addig készülj elő - puszilt meg ismét, majd távozott.

Mégis hogy érthette, hogy készüljek elő? És azt, hogy szolgálatra készen áll? Vajon arra gondol, hogy mi...? Már csak a puszta gondolattól is csomó keletkezett hasamban, én pedig egyre jobban zavarba jöttem. Direkt csinálja ezt! De most visszakapja. Feltápászkodtam a kanapéról, és minden bátorságomat összeszedve benyitottam a fürdőbe. - Csatlakozhatok?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Elégedetten mentem fel a szobájába, hogy összeszedjek magamnak valami pizsamaféleséget, majd azokkal a kezemben vonultam be a mosdóba. Otthonosan pakoltam le a dolgaim a szennyeskosár tetejére, de nem tudtam megállni, hogy ne álljak meg a tükörnél. Kissé előrehajolva tanulmányoztam sárgás bőröm; nem is tagadhatnám, még mindig látszottak az előző este utóhatásai fakó börőmön, de határozottan javult a helyzet, mindössze egy kiadós alvásra volt szükségem, hogy minden a régi legyen. Azonban valamiről meg kellett bizonyosodjak, amin nem gondolkodtam annyit egész addig, ha teljesen nyugodt akartam lenni. Sietősen ledobtam magamról pólóm, és toltam le nadrágom, hogy testem tisztaságát leellenőrizzem, így pár perc forgolódás után megkönnyebbülteb konstatáltam, lehet Minho akármennyire mocsok, nem ért hozzám egy ujjal sem.

— Csatlakozhatok? — zökkentett ki gondolataimbók hirtelen Jeongin, mire ijedten ugrottam meg.

— H-hogy mi? — dobbant nagyot a szívem, és pislogtam rá sűrjen. Komolyan ezt akarja? Mi ütött belé? Mióta lett egyáltalán ennyire merész? Éreztem, ahogy arcomba szökik a vérem, de sürgősen le kellett nyugodjak, elvégre mikor lehet még egy ilyen alkalmam? — Biztos ezt akarod? — nyeltem nagyot ránézve. — Azaz... Akarom mondani.. Gyere, ha akarsz — túrtam hajamba vállat vonva.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Kérdésemben még én magam sem voltam biztos, az pedig ahogy ott állt előttem még jobban elbizonytalanított. Én szeretném, de félek, szégyenlős vagyok. Bár úgy tűnik nem csak én.

- Biztos ezt akarod? - kérdezte meglepetten, arcára pedig egy kis félelem ült ki. Most alaposan visszakapta. Próbáltam nem feltűnő lenni, így csak egy aprócska mosoly foglalt helyet arcomon. Jó tudni, hogy ő is ugyanolyan könnyen zavarba hozható mint én.  - Azaz... Akarom mondani... Gyere ha akarsz - túrt bele lazán tincsibe, miközben megrántotta vállát. Aranyos, hogy próbálja játszani a kemény fiút, holott tudom jól, hogy ugyan olyan ártatlan, mint én. Kíváncsi vagyok meddig képes elmenni a színészi tehetségével.

- Nos rendben, ha nem bánod, akkor csatlakozom - hajoltam előre a kád szélénél, hogy megnézzem a víz hőfokát. Kellemes. Akkor hát Jeongin, bátorság! Lassan a pólóm aljához nyúltam, és egy laza mozdulattal lekaptam magamról. El sem hiszem, hogy ezt csinálom. - Biztos nem zavar? - tettem fel a kérdést, remélve hogy ezúttal én nyerhetek, és viszkozni fog.

Kár is lenne tagadnom, akartam a dolgot, de nem szerettem volna sietetni, és erőltetni sem. Most legalább megtudhatom ő készen áll-e.

🥀🥀🥀