【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Az utóbbi időben elég sokszor éreztem magam tehetetlennek, illetve döntésképtelennek, ezért már szinte meg sem lepődtem, mikor remegő hanggal kezdett szabadkozni hirtelen jött csókom után. Lehet túl gyorsan cselekedtem, ezzel megijesztve a nálam kisebbet. Akkora egy szerencsétlen vagy, Hyunjin! Legszívesebben arcon csaptam volna magam, de inkább csak szomorúan elhúzódtam.

— Nem erőlteted... — suttogtam szavaim. — De ahogy neked könnyebb — néztem szemeibe nagyot nyelve. — Velük pedig határozottan beszélni kell, nem maradhat ennyiben a dolog. Még mindig alig hiszem el — ingattam fejem csalódottan. — Éreztem, hogy valami nincs rendben vele, túl... Közvetlen volt. És leitatnia is sikerült, még ha nagy részt az én saram is a dolog — nevettem fel kínosan. — Én várni fogok rád, amennyit csak kell — szorítottam meg biztatóan karját. — Érted bármennyit, Inie. És ne hibáztasd magad, megértem a viselkedésed. Talán.. Én is hasonlóan reagáltam volna. De megoldjuk, oké? — vizslattam tekintetét reménykedve.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Szavaitól egy hatalmasat dobbant a szívem. Még mindig ennyire szeretne? Az egész testemet melegség járta át, Hyunjin tényleg egy csodálatos fiú, és ezt muszáj neki bebizonyítanom. Átkarolva nyakát részesítettem egy csókban, miközben sötét tincseibe túrtam. Annyira hiányzott már.

- Nagyon szeretlek - döntöttem homlokom övének. Nem tudom, mivel érdemeltem ki egy olyan pasit, mint ő. Gyönyörű, kedves, aranyos, és mindenek előtt hűséges. Soha többé nem kételkedhetek benne. - A minap eléggé ünneprontó voltam... És amúgy is tartozom még neked, egy kiengeszteléssel és a filmezéssel. Mit szólnál hozzá, ha ma bepótolnánk?- mosolyodtam el.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Nekem tökéletesen megfelel — mosolyogtam rá boldogan, míg csillogó íriszeit vizslattam, melyek mintha mély álmukból ébredtek volna fel a hosszú vihar után, hogy beragyogják a sötét égboltot. — Szeretlek, még ha idióta is vagy sokszor — adtam csókot ajkaira kuncogva, majd elhúzódtam. — Remélem Lix nem bánja, ha elrabollak  most, hogy kisajátítsalak — álltam fel, kaptam ölembe menyasszonypózban a fiút, és adtam csókot nyakára. — Aaaa, mennyit híztál, míg nem voltam melletted? — engedtem le kissé karjaimban drámaian, míg kibotorkáltam vele a konyhából. — Igazi kis malac vagy, Inie — piszkáltam viccelődve az amúgy is vékony fiút, majd elindultam a sötét házban valamerre annak reményében, hogy a nappaliban, vagy legalább is egy olyan helyiségben kötök ki, ami rendelkezik tévével.

Próbáltam úgy tenni, mint aki otthonosan mozog az épületben, viszont hamar kudarcot kellett valljak, mikor már másodjára nyitottam be ugyanabba a mosdóba. Sosem értettem, miért kell egy házat labirintusnak megtervezni, mikor egyszerűbben is meg lehet oldani? Reményvesztetten, de még mindig segítségkérés nélkül tértem be az egyik szobába, ahol állólámpát felkapcsolva néztem körbe.

— Tudtam én, hogy itt lesz — ültem le Jeonginnal az ölemben a széles kanapéra, mintha mi sem történt volna.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Nekem tökéletes - mosolyodott el. Már hiányzott ez a mosoly; az igazi, őszinte mosolya, amit én annyira imádok. - Szeretlek, még ha egy idióta is vagy sokszor - csókolt ajkaimra kuncogva. - Remélem Lix nem bánja, ha elrabollak most, hogy kisajátítsalak - állt fel, engem pedig ölébe kapva indult meg, amit csak kuncogva hagytam, azonban mikor megéreztem ajkait nyakamon, teljesen zavarba jöttem. - Aaaa, mennyit híztál, míg nem voltam melletted? Igazi kis malac vagy, Inie - jegyezte meg, amit tudom, hogy csak viccnek szánt. Sok mindent lehet rám mondani, azt viszont hogy kövér lennék semmiképp.

Ahogy körbecipelt a házon a nappalit keresve, alig bírtam visszatartani a nevetést. Próbálta azt a látszatot kelteni, hogy pontosan tudja merre kell menni, azonban olyan volt, mint egy elveszett kölyökkutya. Igaz, a mosdót kétszer is megtaláltuk, mire végre a nappaliban lyukadtunk ki.

- Tudtam én, hogy itt lesz - foglalt helyet a kanapén, engem pedig ölébe ültetett. Te jó ég! Mennyire imádok én itt ülni, tudva, hogy szeret és én is őt. A világon semmi mástól nem vagyok ennyire boldog, mint tőle.

- És mit csinálunk? - fordultam szembe vele, míg átkaroltam kezeimmel, fejemet pedig mellkasába fúrtam.

Hogy szerethetem ennyire? Soha többé nem hagyom, hogy közénk álljanak. Holnap az első dolgom lesz beszélni Tzuyuval. Miért csinálhatta? Hisz olyan jóban voltunk régen. Miért akart nekünk rosszat? Na és Minho? Néha olyan kedves, máskor meg...

- Annyira boldog vagyok Jinie. Mindennél többet jelentesz nekem. - csókoltam párnácskáira.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Te is nekem, Inie — karoltam át derekát, és csókoltam édes ajkaira többször is egymás után.

Annyira hiányzott... Hiába voltunk szétválasztva alig egy napra, mintha ezer éve nem láttuk volna egymást, minden pillanat kínzó lassúsággal pergett le, egyre erősödő érzéseim ellen dolgozva. A gondolat pedig, hogy elveszíthetem... Megölt. Megölt, és a földbe tiporva röhögött le rám fölényes vigyorral. Soha többé nem akartam ilyesmit átélni. Soha. —Több ilyen nem lesz, rendben? Meg tudjuk beszélni, nem kell ennyi felesleges dráma — túrtam hajába lassan. — Valamikor összehívjuk kettőjüket. Valamit ki kéne találni addig is... — gondolkodtam el. — De nem is számít, majd kitaláljuk — pusziltam meg. — Most csakis veled akarok foglalkozni — mosolyogtam rá, míg derekát simogattam, néha-néha felcsúsztatva pólóját, így puha bőrét kényeztettem tovább.

Lassan ajkaira tapadtam, és azokat kényeztetve húztam magamhoz közel testét, minden érintésére szükségem volt.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Ahogy érzéki csókban részesített, és derekamat simogatta valami különös érzés uralkodott el testemen. Korábban is éreztem már ezt, de most másabb volt. Vágytam rá. De vajon most már készen állunk rá? Várjunk!

- Jinie - sóhajtottam fel, ahogy közelebb húzott magához. - Még mindig Felixnél vagyunk - mosolyodtam el. Nem itt kellene megtörténnie. - Menjünk inkább hozzánk, anya úgysincs otthon - pusziltam ezúttal én ajkaira, majd nagy nehezen, de kimásztam öléből, magammal húzva őt. - Lix, köszönünk mindent, de mi most hazamegyünk - pillantottam elpirulva a mellettem állóra. Mióta figyelhetett minket?

- Menjetek csak - mosolygott perverzen. - Párkapcsolati tanácsokért pedig forduljatok nyugodtan hozzám.

- Még egyszer köszönöm - öleltem meg az ausztrál fiút, majd párom kezét megragadva indultam haza. 

Sok mindent kell bepótolnunk.

🥀🥀🥀