【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Mély levegőt vettem, ahogy meghallottam a zenét felcsendülni. Becsuktam a szemeim, és onnantól kezdve csak hagytam, hogy testem magától mozogjon. Követtem Felix utasításait, mindent kizártam magam körül, csupán néha pillantottam fel, hogy egy-egy zsűri tekintetével találkozzon az enyém. Teljesen lefáradva és izzadtan fejeztem be az előadásom, kérdőn tekintve az előttem ülő férfiakra, akik mintha elégedetten vizsgáltak volna.

— Rendben! Gyere ide, Hyunjin! — intett nekem Mr.Park, én pedig gyorsan Felixre sandítottam, aki biztatóan mosolygott rám.

Az idősebbet követve tértünk be egy elkülönített, irodára emlékeztető helyiségbe, ahol helyet foglaltam az egyik kanapén, míg Felix megvárt az ajtóban.

— Szóval Hyunjin... —köszörülte meg a torkát a férfi, amitől borsódzani kezdett a hátam. — Nem akarom egyikünk idejét sem húzni. Látok benned potenciált, a vizuáljaid is helyén vannak, de bőven van még min dolgozni — sorolta, én pedig csak beleegyezően bólogattam. — Alapnak jó. Határozottan meggyőző volt az előadásmódod, mindannyiunkat levettél a lábunkról. Ezért is szeretném, ha csatlakoznál az újonnan indult mentorprogramunkhoz.

— Az miből állna? — kérdeztem érdeklődve.

— Van pár igen tehetséges traineenk, akik már hosszú évek óta a cég tanoncai. Most lehetőséget kaptak, hogy az újnak számító, tehetséges fiatalokat szárnyaik alá vegyék, és személyes oktatóként tanítsák meg a szükséges dolgokra. Eléggé gyerekcipőben jár még a dolog, ezért is jelentene sokat nekünk, ha beleegyeznél ebbe, és önként vennél részt a projektben, ugyanis nem mindenkiben rejlik az a kellő tehetség, hogy egy még mindig úgymond újnak számító személytől tanulja el a mestersége titkát, te viszont határozottan ezek táborát erősíted. Mit szólsz hozzá?

— Szíves örömest! — vágtam rá szélesen mosolyogva.

— Remek! Itt írd alá — csúsztatott elém egy papírt, amire remegő kézzel firkantottam oda aláírásom. — Mielőtt elmennél, ezt odaadom – nyújtott át egy dossziét. — Minden szükséges információt megtalálsz bennea programodról, valamint a mentorodról is.

— Köszönöm, remélem nem fogok csalódást okozni — vettem át a csomagot, majd mélyen meghajolva távoztam.

Ahogy bezártam az ajtót, minden erőm elhagyott, hatalmasat sóhajtva csúsztam le a földre.

— Naaa, mondd már, mi volt! — kezdett el Felix faggatni azonnal, de amint meglátta a kezemben a papírköteget, elégedetten veregette meg a vállam. — Üdv a bizniszben, haver.

— Alig hiszem el — temettem arcom tenyerembe, hogy visszatartsam előtörő örömkönnyeim. — Kit kaptam? — néztem fel a vöröshajúra, aki közben a dossziét kezdte lapozgatni, viszont akkor már egy ideje merőn bámult egy bizonyos oldalt.

— Nem akarod tudni — fordította felém a lapot, amin egy bizonyos név virított.

— Ne bassz- Meg kell keresnem Iniet — tápászkodtam fel és indultam meg a távolban feltűnő alakja felé.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Na? Hogy ment? Mit mondtak? - támadtam le azonnal kérdéseimmel, amiket szerintem még csak fel sem fogott.

- Felvették. Mostantól ő is közénk tartozik - válaszolt helyette Felix.

- Istenem! Annyira büszke vagyok rád! Tudtam, hogy sikerülni fog - nyomtam egy apró csókot ajkaira, de hamar tudatosult bennem, hogy talán ezt mégse kellett volna. Elvégre is egy híres cégnél vagyunk, nem lehet tudni mennyire díjazzák az ilyesmit. - Ezt meg kell ünnepelnünk!

- Menjünk előre! Nekik még van egy kis átbeszélnivalójuk - pillantott a két tökéletességre Lixie.

- Rendben - egyeztem bele, holott nem igazán értettem az egészet. - Mit kell megbeszélniük?

- Majd Hyunjin elmondja. Most szólok a többieknek is, hogy ünneplünk. A Meki megfelel? - tette fel a kérdést, azonban válaszomat meg sem várta.

Már tárcsázta is a srácokat, így inkább leültem a cég előtti padra.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Na mi az? — állt meg előttem karba tett kézzel Minho, miután a két kisebb kiment az épületből.

— Te tudtál erről? — nyeltem nagyot, ahogy a kezébe adtam a lapot, amin a mentorprogramot részletezik.

— Ne már, hogy engem is beválogattak! — tépte ki szinte a kezemből, de ahogy realizálta a dolgot, széles vigyor terült szét arcán. — Tehát velem kell majd dolgozz.

— Nagyon úgy néz ki... — motyogtam magam elé.

— Talán baj lenne? — nézett rám kérdőn.

— Nem, nem hiszem — haraptam be ajkaim. — És.. Ez miből fog állni? — nyeltem nagyot és néztem rá.

— Passz — vont vállat, amíg visszatette a papírt az eredeti helyére. — De úgy néz ki elég sok időnk lesz együtt így. Örülök, hogy téged kaptalak, és nem egy vadidegent, könnyebb lesz megtalálni a közös hangnemet — karolta át a vállaim, majd mosolyogva rámnézett. — Gratulálok, megérdemelted, hogy felvegyenek.

— Köszönöm... — húzódtam el tőle vörös fejjel. — Iniék már várnak, menjünk — indultam meg sietősen a kijárat felé, ahol már a két fiú ácsorgott. — Hova megyünk? – néztem kérdőn rájuk.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Hamarosan megjelent párom is, szerencsére egyedül. Örültem, hogy végre megszabadult Minhótól, ez azonban nem tartott sokáig. Pár másodperc múlva az idősebb is megjelent, egy büszke mosollyal arcán. Mégis mi ez a fölényes mosoly? És Hyunjin miért ennyire vörös? Történt köztük valami?

- Hova megyünk? - vetette fel a kérdést, mintha nem akarna beszélni arról, ami bent történt. Lehetséges, hogy tényleg rejteget valamit? És Minhónak mégis miért kell velünk jönnie? Nem tetszik ez az egész.

- A Mekibe, jönnek a többiek is - dünnyögtem.

- Szóltam Binienek, ő pedig meghívta Chanékat. Megünneplünk, tesó! - karolta át páromat Felix mosolyogva, s már vezette is az említett gyorskajálda felé, míg engem hátra hagytak Minhóval.

Remek! Már megint élvezhetem a társaságát. Vajon tényleg beleszeretett Hyunjinbe? Egy cseppet sem zavarná, hogy ő foglalt és hozzám tartozik? Bár érthető. Elég egy pillantás és bárkit megkaphat. Szerencsés. Fel sem tűnt, hogy megállás nélkül bámultam, még ha csak azért is, mert legszívesebben a föld alá helyeztem volna. Ekkor azonban megragadott csuklómnál fogva, így megállásra kényszerített.

- Mi az Inie? Ennyire bejönnék? - suttogta fülembe, amitől a hideg is kirázott. Még hogy bejönne? Soha!

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Felix lelkesedését látva nekem is feldobódott valamennyire a hangulatom. Még ha kénytelen is leszek Minhóval együtt dolgozni, hé, épp a legnagyobb álmom vált valóra! Titkon reméltem, hogy egyszer eljutok ide is, de sosem gondoltam volna, hogy rögtön, az első meghallgatás után felvesznek. Vagy olyasmi. Talán a vöröske intézett volna valamit? Nem, nem lehet. Nem nézném ki belőle. Oké, hogy határozottan megjavult kettőnk kapcsolata, de ezt nem nézném ki belőle. Már épp rákérdeztem volna a dologra, mikor valamit furcsállani kezdtem. Először nem esett le, utána jöttem rá, hogy túl sok ideje nem hallottam Jeongin hangját, mióta elindultunk a Meki felé. Ijedten fordultam hátra, hogy leellenőrizzem, minden oké, de kikerekedett szemekkel fagytam le egy pillanatra, a következőben viszont már Lixtől elszakadva indultam meg a két fiú felé.

— Mi a francot keresel még itt?! — löktem el mellkasától fogva Jeongintól, akit rögtön magamhoz szorítottam utána. — Anyádat boldogítsd, ne minket.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Mi a francot keresel még itt? - jelent meg mellettünk idegesen Hyunjin, majd mellkasánál fogva ellökte mellőlem a fiút, engem pedig magához szorított. - Anyádat boldogítsd, ne minket - förmedt rá.

Legszívesebben én is ezt tettem volna, csak nem volt hozzá elég bátorságom.

- Rendben. Úgy látom nem vagyok megtűrt személy - nevetett, megigazítva ruháit. - Az ígéretedről ne feledkezz meg Inie! - kacsintott rám, majd az engem védelmező fiúra pillantott. - Neked pedig, jó ünneplést... Tanítványom - nyomta meg gúnyosan az utolsó szót, s hátat fordítva nekünk elment.

- Hihetetlen ez a srác - bámult utána Felix is. - Én mondtam, hogy valami nem stimmel vele. Egészen eddig, azt hittem Hyunjint kell tőle félteni. Erre most? Kiderül, hogy mindkettőtöket.

- Inkább felejtsük el. Menjünk! A többiek már biztos ott vannak - kulcsoltam össze ujjainkat, majd a kajáldába belépve barátainkat kezdtük keresni.

Jó volt a megérzésem, ott vártak ránk, és már messziről láttam, ahogy Changbin hatalmas mosollyal integet. Ennyire örülne Felixnek? Jó látni, hogy ennyire boldogan megvannak.

🥀🥀🥀