【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Te megfáztál — jelentettem ki határozottan rögtön azután, miután szóhoz jutott a hirtelen támadásom után. — Figyelj, innentől már ne csinálj semmit, pihenj, amennyit tudsz. Ha már ma elkezded kikúrálni magad, hétfőre kutya bajod lesz. Igyál sok teát és egy forró fürdő után bújj ágyba, oké? — jött elő belőlem az anyáskodó oldalam.

Őszintén aggódtam érte, bár tudtam, hogy semmi komolyról nem lehet szó, Jeongin azon kevesek közé tartozott, akiknek tényleg erős immunrendszere van és hamar kilábal a betegségekből. Mégis... Annyira gyereknek tudtam őt tekinteni, ezért akaratom ellenére is különösen aggódni tudtam érte egy-egy hasonló helyzetben, hiába voltam tisztában azzal, hogy képes ellátni magát megfelelően. Kiskorunkban, mivel alig pár utcára laktunk egymástól, sokszor átszöktem betegeskedése alatt hozzá, hogy addig se érezze magát egyedül. Olyankor mindig egymáshoz bújva videojátékoztunk vagy néztünk ezredjére kedvenc filmeinket. Mondanom sem kell, sokszor betegedtem én is le így, mégsem bántam egy percig sem az együtt eltöltött időt. Egyszer egy komolyabb tüdőgyulladásba fajult az amúgy ártatlan megfázás és hetekig ki voltam írva a suliból, ki se engedtek a szobámból. Magányosnak éreztem magam legjobb barátom közelsége nélkül, de őt ez sem állította meg: délutánonként órákig videochateltünk. Volt, hogy meg sem szólaltunk és csináltuk a magunk dolgát, de nyugtatott, hogy legalább a vonal másik végén jelen van. Sosem fogom elfelejteni, ahogy első találkozásunk alkalmával a nagy lendülettől félig sírva, félig nevetve, de a földön fetrengve ölelgettük egymás. Hiába is, minden alkalommal mosolyogva gondolok erre vissza, nála jobbat nem is kívánhatnék.

— Van otthon valaki? — ültem le az asztal elé kajámmal.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Nem akartam, hogy rájöjjön, de túl jól ismer. Mégis hogy hazudhatnék neki?

- Egyedül vagyok, anyáék üzleti úton vannak - adtam tudtára az igazságot. - De ne aggódj! Már főztem magamnak teát - kortyoltam bele az említett italba. - Megleszek - jelentettem ki szomorkásan. Így tuti nem jön át. Ezt elcsesztem.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Rendben. Vigyázz magadra, holnap beugrok, nekem most dolgom van, szia — hadartam el és tettem le gyorsan a telefont.

Amíg befejeztem az evést, tárcsáztam hamar Changbint, aki úgy tűnik, megbánta korábbi viselkedését és bocsánatot kért féltékenykedése miatt. Megnyugtatott a dolog, hogy legalább ezzel kevesebb bajom van, amitől a hangulatom is azonnal jobbá vált.

— Figyelj Binnie, most van egy pici dolgom, este még hívlak, oké?

— Jeongin-féle pici dolog? — hallottam hűvös hangját a túloldalról.

— Megbetegedett és egyedül van otthon, muszáj ránézzek — magyaráztam neki kicsit félve a következményektől. Mikor kezdtem el tartani ennyire tőle?

— Rendben — sóhajtott, nekem pedig egy kő esett le a szívemről. — Öltözz fel rendesen és vigyázz magadra.

— Alap — mosolyogtam. — Szeretlek, Binnie.

— Én is téged, 'Jin — csókolt bele a telefonba, amit én is viszonoztam, majd megszakítottam a vonalat.

Egy-kettő rendet raktam, majd a táskámba dobigálva némi gyógyszert és teát elindultam Jeonginék háza felé. Kiérve azonnal megcsapott a hűvös levegő, ezért sietősre vettem a tempót, folyamatosan a fiún jártatva eszemet. Ahogy odaértem a házához, a hátsó bejáratot célba véve léptem be a szépen kidíszített, otthonos lakásba, majd felkiáltottam.

— Inieeee, megjöttem! — húztam le a cipőmet, majd tekintetemmel őt kezdtem keresni.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Miután letettük a telefont még hosszasan gondolkodtam. Milyen szép is lenne ha nem betegedtem volna le, és együtt lehetnék Hyunjinnal. Vajon lesz még rá esélyem? Vagy újra levegőnek fog nézni? Felesleges ezen rágódnom, inkább elmentem fürdeni. Megengedtem a vizet, ruháimat pedig a szennyesbe helyeztem. Még mindig fáztam, így a forró víz kellemesen hatott átfagyott lényemnek. Bevizeztem a hajamat is, és alaposan átmostam mindenem. Felhúzva kedvenc békás pizsimet települtem vissza törzshelyemre, és kapcsoltam be az xBoxot. Épp a többszáz játék közt válogattam, mikor furcsa zaj ütötte meg a fülem. Mintha mászkálna valaki. Paranoiás lennék? Vagy csak beképzelem? Fülelni kezdtem.

- Inieeee, megjöttem! - hallottam meg barátom hangját, amitől hirtelenjében még a víz is levert. Nem számítottam rá, hogy átjön, eléggé váratlanul ért a dolog.

- Hogy-hogy itt vagy? Nem szabadott volna átjönnöd. A végén még elkapod tőlem - tettem kezemet arcom elé.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Jaj ne, akkor kénytelen leszek itt maradni még pár napig, hogy ne cipeljem haza a bacit — sóhajtottam drámaian visszafolytott mosollyal. — Komolyan azt hitted, hogy hagylak egyedül szenvedni? Ne viccelj már, Inie, ennyire ne nézz szívtelennek — ültem be mögé, majd öleltem át lábaimmal derekát, államat vállán pihentetve.

Nosztalgikus érzés töltött el, ahogy mellkasomat hátának préseltem és beszívtam a nyakából áradó kellemes, fürdés utáni illatát. Mióta az eszemet tudom, imádtam ezt a pozíciót, úgy éreztem, így minden rossztól képes vagyok őt megmenteni. Álmosan ásítottam egyet, ahogy lecsuktam a szemeim és minden figyelmem a pillanat varázsának szenteltem. Hiába szerettem Changbint teljes szívemből, egyedül Jeongin mondhatom annak a személynek, a képes otthonérzetet biztosítani a számomra.

— Nincs lázad? Hozzak egy teát? — motyogtam félálomban. Teljesen elbódított az illata.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Miért csinálod velem ezt? Miért ölelsz úgy mint régen? A puszta közelsége megőrít. Rengetegszer álmodoztam erről, hogy majd visszajön hozzám, elmondom mit érzek, ő pedig viszonozza, és majd összebújva filmezünk vagy csak szimplán létezünk. Régebben is sokszor ölelt így, de akkoriban még hittem benne, hogy van esély arra, hogy kialakul valami köztünk, de aztán jött Changbin, és eltávolodtunk. A szívem hevesen vert, szinte ki akart szakadni a mellkasomból. Annyira szeretem őt, bárcsak ezt ő is tudhatná. Hasamban megannyi pillangó kezdett el repkedni, arcom pedig pirosba ment át. Nem akartam, hogy ezt ő is észre vegye, így tennem kellett valamit.

- Nem vagyok lázas, ne aggódj, teát pedig készítek magamnak. Tényleg nem szükséges rám pazarolnod az időd. Én jelenleg csak bacikkal szolgálhatok - nevettem fel kínomban. - Azt pedig nem várhatom el, hogy napokig itt legyél, Changbin sem örülne neki. - hajtottam le a fejem, és egy kicsit távolabb húzódtam tőle.

🥀🥀🥀