【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Mindjárt... Várj egy kicsit — fordítottam magan felé és tapasztottam ajkaim az övére, hogy elhallgasson, ezzel is kikerülve a lebukást.

Gyanúm beigazolódott, alig pár pillanat múlva nyitódott az ajtó és valószínűleg pár, velünk egy idős srác jött be hangosan röhögve valamin. Kicsit elváltam Jeongintól, majd tenyerem a szájára tapasztottam, amíg újra csend nem telepedett a helyiségre.

— Hahh, ez közel volt — sóhajtottam mélyet, míg hátra dőltem megkönnyebbülten. — Sosem hittem volna, hogy pont miattad fogok ilyen helyzetbe kerülni. Olyan kis ártatlan vagy, nem mint én — nevettem fel, míg tincsei közé borzoltam. — Mondjuk... Csak jól jött, hogy közbeléptek, lehet tényleg megtörténik a dolog. Te viszont jobbat érdemelsz ennél első alkalomra, de még korai, nem kell elsietni, el fog jönni ennek is az ideje — adtam csókot ajkaira. — De csak hogy tudd, vagy velem lesz vagy senkivel, világos? — néztem a szemeibe.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Mindjárt... Várj egy kicsit - fordított szembe magával.

Szinte azonnal elvesztem sötéten csillogó szemeibe. Mielőtt bármit is szólhattam volna, ajkait újra enyémekre tapasztotta, ami egy kis megnyugvással töltött el. Ekkor azonban elvált tőlem, és ajka helyett, tenyere landolt számon. Érdeklődve vizslattam tekintetét, de ekkor meghallottam a nevetgélést. Szóval ezért csinálta. Hogy ne bukjunk le. Ravasz. Amint elmentek megkönnyebbülten lélegeztem fel, és előbbi izgalmi állapotomat is a hátam mögött tudhattam.

- Hahh, ez közel volt - sóhajtott fel ő is, majd hátrább dőlt, én pedig újfent elég kényelmetlen helyzetbe kerültem. - Sosem hittem volna, hogy pont miattad fogok ilyen helyzetbe kerülni. Olyan kis ártatlan vagy,  nem mint én - ha te azt tudnád édesem. Mostanában szinte minden álmom erről szól. Arról, ami  az előbb majdnem megtörtént. Lehet, hogy a tudatalattim akar üzenni? - Mondjuk... Csak jól jött, hogy közbeléptek, lehet tényleg megtörténik a dolog. Te viszont jobbat érdemelsz ennél első alkalomra, de még korai, nem kell elsietni, el fog jönni ennek is az ideje - csókolt újra ajkaimra. El sem hiszem, hogy ennyire engedtem a vágyaimnak. Én tényleg egy wc-ben akartam? Fhuuj. - De csak hogy tudd, vagy velem leszel, vagy senkivel, világos? - nézett mélyen szemeimbe.

Ezt nem hiszem el. Miért mond mindig ilyeneket? Tudja jól, hogy teljesen zavarba hoz vele. Vissza kell vágnom!

- És ha én mással szeretném? - néztem rá ártatlanul.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

—... Olyan választ nem fogadok el, Picúr — paskoltam meg nevetve az arcát. — Senkire sem cserélnél le, nem tudod, mit hagysz ki ezzel — vigyorogtam rá, de a gondolat szöget ütött a fejemben.

Vajon tényleg ennyire magabiztos lennék a dolgokban, hogy a nyakamat is rátenném, én vagyok az egyetlen számára? Elvégre... Mindenkivel tökéletesen kijön, szinte biztos vagyok benne, hogy percek alatt az ujjai köré tudna csavarni bárkit nemtől függetlenül. És még csak erőlködnie sem kellene, amilyen mázlista, elég ránézni és elolvad az ember.

— Csak nem hagynám, és kész — szögeztem le, miután kiléptünk a szabad levegőre, ezzel is megálljt parancsolva az egyre csak hullámzó gondolataimnak. — Szomorú lennék. És sírnék. És beállítanék sírva a házatokba, hogy végignézd — pillantottam rá hatalmas kiskutyaszemekkel, míg kezeimet továbbra is csípőjén tartottam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Annyira édes, amikor ennyire birtokolni akar. Imádom. Sose tudnék neki fájdalmat okozni, és elhagyni sem lennék képes. Mindig is összetartoztunk, akár csak az éjszaka és a csillagok.

- Csak szívatlak  Jinie - léptem hozzá közelebb. Kezeit még mindig csípőmön pihentette, így én is visszahelyeztem mancsaimat nyakába. - Mindenkinél és mindennél jobban szeretlek. És ezen senki, és semmi nem tud változtatni - adtam egy aprócska puszit párnácskáira. - Vagyis, egy valaki talán mégis... - villantottam meg gonosz mosolyom, de mielőtt befejezhettem volna, beállítottak barátaink.

- Oh, hát végre megvagytok srácok! A megbeszélt találkozó már egy kicsit lejárt. Minden rendben? - pillantott ránk fülig erő mosollyal Felix.

Végigvezettem rajtuk tekintetem és két dolog is szemet szúrt. Az egyik, az összekulcsolt ujjaik, míg a másik Changbin levakarhatatlan mosolya volt. Ennyire jól alakult volna a kis randijuk?

- Jól vagyunk - válaszoltam megköszörülve torkomat. - Csak leettem a nadrágom, és eljöttünk kimosni.

- Nem is te lennél Inie! - kuncogott a vöröske. - Mi viszont lassan indulunk. Átjön Changbin filmezni - pillantott az említettre.

- Mi is indulunk akkor - néztem én is a mellettem állóra. - Később beszélünk - köszöntünk el tőlük, majd mi is hazaindultunk.

Elképesztően elfáradtam, nem akartam mást, mint aludni.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Alig tudtam elhinni, hogy azok ketten máris ennyire egymásra találtak, de csak örülni tudtam a dolognak. Changbin szemét volt velem kapcsolatunk későbbi periódusában, ez tény. De ezzel párhuzamosan az is, hogy eléggé elhanyagoltam, és többet beszéltem Inieről, mint bármi másról, amivel valljuk be, bárkinek az idegeire mehettem volna könnyedén. Összességben tehát nem rossz fiú ő, Lixszel kiegészítik egymást. Míg ők a sétálás mellett döntöttek, mi inkább megvártuk a városba visszavivő járművet. Egész hazafelé vezető úton csak Jeongin arcát figyeltem, ahogy félig mosolyogva, félig szomorkásan figyeli az egyre távolodó vidámparkot a busz ablakából, míg fejét vállamra hajtotta.

— Köszönöm ezt a csodás napot — adtam puszit feje tetejére, ahogy összekulcsoltam lassan ujjainkat. — Remélem még több ilyenben lesz alkalmunk együtt — mosolyogtam rá, majd eszembe jutott valami, amit meg kellett tegyek. — Akkor ez után a nap után... Lennél a barátom? — fürkésztem szemeit izgatottan.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Hiányozni fog a vidámpark, jó volt itt lenni és reméltem, máskor is eljövünk még. Az ablakon át bámultam az egyre távolodó helyet, míg fejemet Hyunjin vállán pihentettem.

- Köszönöm ezt a csodálatos napot - kulcsolta össze ujjainkat. - Remélem még több ilyenben lesz alkalmunk együtt - kezdett el halkan beszélni hozzám. - Akkor ez után a nap után... Leszel a barátom? - nézett rám csillogó szemeivel. Lesokkoltam. Nem hittem, hogy ilyen hamar megkérdezi, de örültem neki.

- Igen! Igen, igen és igen! - válaszoltam boldogan. Valahogy hirtelen minden fáradtságom elillant. Egy levakarhatatlan vigyorral arcomon fordultam vele szembe, majd kezeim közé véve arcát néztem egyenesen szemeibe. - Hwang Hyunjin, szívesen lennék a barátod - adtam egy aprócska csókot ajkaira, majd boldogan visszahelyezkedtem előbbi kényelmes testhelyzetembe. Szerencsére hamar hazaértünk, anya már otthon volt, és épp a vacsorán szorgoskodott a konyhában.

- Segíthetek valamit? - léptem mögé.

- Elmosogatnád azt a pár edényt? Az hatalmas segítség lenne - nézett rám hálásan.

- Rendben - bólintottam rá, majd hozzá is kezdtem.

- Milyen napotok volt ma? Mi jót csináltatok? - tette fel a kérdéseit miközben hozzálátott megteríteni az asztalt.

- Jó volt, elmentünk a vidámparkba - pirultam bele mondatomba. Újra eszembe jutottak az ott történtek.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

El sem tudtam mondani, mennyire örültem, mikor egyértelmű igen válaszát meghallottam. Mintha annyi idő után végre hazaértem volna és beteljesedett az életcélom. Ott és akkor megbizonyosodtam, hogy akármi is történjen, nem fogom elhagyni és a tőlem telhető összes dolgot megteszem annak érdekében, hogy boldognak lássam. Azt mondják, ha jól érzed magad, hamarabb telik az idő; ezt pedig tökéletesen felvázolja a mi helyzetünk is, ugyanis szinte seperc alatt hazaértünk, s mivel már nem akartam megismételni az előző esti akcióm, hogy egyedül sötétben járkálok, úgy döntöttem, még egy estét Jeonginéknál töltök. Nem mintha féltem volna valamitől, de Chanékkal mondhatni másabbnak bizonyult kint járkálni ebbem az időszakban.

Mire beértünk, Inie anyja már javában a vacsorával foglalatoskodott, tehát miután lepakoltuk a dolgainkat a szobában, a segítségére mentünk. Amíg párom mosogatott - tudja jól, mennyire irtózom tőle, mélyen hálás voltam azért, hogy elvállalta -, addig én a terítésnél segítettem be.

— Milyen napotok volt ma? Mi jót csináltatok? — kérdezte kedvesen, de láthatólag fia eléggé zavarba jött tőle.

— Jó volt. Elmentünk a vidámparkba — pirult el teljesen, én pedig csak mosolyogni tudtam rajta.

— Ezt tanúsítom — pakolásztam. — Már hiányoztak az ilyen délutánok Inievel — pusziltam nyakára, ahogy a felette elhelyezkedő polcon lévő tányérokért nyúltam. — Többször is megismételhetnénk... Csak kevesebb fagyival — ejtettem felé gonosz vigyort, de meg is változtattam arckifejezésem, ahogy a nő felé fordultam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Ezt tanúsítom – szólalt meg Hyunjin, miközben segített anyának a terítésben. – Már hiányoztak az ilyen délutánok Inievel – puszilt nyakamba, miközben átnyúlt felettem a tányérokért. – Többször is megismételhetnénk… Csak kevesebb fagyival – mosolygott rám azzal a tipikus pimasz mosolyával.

Muszáj megint felhoznia? Tudja jól, hogy számomra kínos ez a téma. És abban sem vagyok biztos, hogy ezt pont anya előtt kellene kitárgyalnunk.

- Ezek szerint történt valami érdekes? Túl sok fagyit ettél és fáj a torkod? – nézett rám aggódva anya, míg az arcom egyre jobban változott át egy paradicsomot megszégyenítő árnyalatra. – Te jó ég! Ki vagy pirulva. Ugye nem vagy lázas? – sietett oda, majd tapogatni kezdte arcom.

- Nem anya. Nem ettem sokat. Jól vagyok – motyogtam, miközben a majd meg pukkadó Hyunjinra pillantottam.

Örülök neki, hogy ő megint ilyen jól elszórakozik. Csúnyán bosszút kell állnom rajta most már.

- Biztos kincsem? – vizslatott tovább anya. – De akkor mi volt ez a fagyis incidens? – vonta fel szemöldökét.

Most mégis mit mondhatnék? Természetesen az igazat nem. Valamilyen szinten tudja, mi van köztünk, de azért annyira mélyen még nem kell tudnia a dolgokról.

- Biztos, én csak… Leettem magam. Ezért többet nem eszek fagyit nyilvánosságban – nevettem el a végét. – De együnk! Farkas éhes vagyok!

Most az egyszer sikerült szépen kimentenem magam ez alól a kínos szituáció alól. Csak vacsizzunk meg Hyunjin… Olyan büntetésben lesz részed. – vigyorogtam magamba gonoszan, miközben számhoz emeltem egy falatot az előttem lévő ételből.

🥀🥀🥀