【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Már épp közbeszóltam volna, hogy velem is nyugodtan aludhat, nem kell egy plüssel helyettesítenie, mikor a semmiből felkiáltott és a fagyiárushoz rohant. Nevetve követtem és adtam le én is a rendelésem, miután ő megkapta a sajátját. Régebben  sokszor élveztük ennek az édességnek a hűsítő hatását, egyszerűen oda és vissza voltunk azért a fajtáért, amit ketté kell törni és elfelezni valakivel. Sosem fogom elfelejteni, mikor az egyik fülledt nyári nappalon, amikor egy árnyékos részen a fűben heverészve kisujjesküt tettünk, hogy ez az apró dolog csakis kettőnk között létezhet, nem osztozhatunk mással a finomságon. Nem mintha meg akartam volna "csalni" ilyen téren is akár már egészen kicsi korunktól kezdve, főleg mikor láttam, mennyire idegesíti, mikor egyetlen alkalom sem telt el anélkül, hogy ne ette volna le magát. Ha vannak dolgok, amik örökké velünk maradnak, akkor nála határozottan ez nevezhető annak, mint most is tökéletesen megnyilvánult. A helyzeten viszont az sem segített egyáltalán, hogy nem épp a legmegfelelőbb helyen a legmegfelelőbb színárnyalatban köszönt vissza fagyija.

— Nem csalódtam benned, semmit sem változtál — nevettem fel halkan, de tisztában voltam a helyzet kínosságával. — Segítek — kaptam be az utolsó harapás fagyit, majd picit közelebb hajolva, az édességhez kapott zsebkendővel törölgetni kezdtem a pecsételődés helyét.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Nem csalódtam benned, semmit sem változtá. - nevetett fel halkan. Elég gáz volt a helyzet, de azért meg tudtam érteni, fordított esetben én is hasonlóan tettem volna. - Segítek - ette meg utolsó falatját, majd közelebb hajolva, a kezében lévő papírkával törölgetni kezdte nadrágom. Mivel a folt elég furcsa helyre esett, cselekedete nem kicsit hozott zavarba. Éreztem, ahogy minden vérem az arcomban összpontosul.

- Hyun... Hyunjinie! - fogtam rá csuklójára. - Hagyd csak, majd én megcsinálom! - ennél kínosabb dolgot el sem tudtam volna képzelni.

Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Legalább máshová esett volna. Mint például a pólómra, vagy a földre, de neeem. Pont az ölembe kellett pottyannia.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Nyugi, mindjárt megvan — hagytam figyelmen kívül, tovább dörzsölve az anyagot. — Komolyan, Inie, annyira kisgyerek tudsz lenni, mi is lenne veled nélkülem — kuncogtam. — Lehet jobban járnánk, ha kimosnád valahol, mert nem úgy néz ki, hogy egyhamar ki fog jönni — néztem körbe, de sehol sem láttam egy arra alkalmas mosdót. — Nézzünk körbe, addig is...

Mielőtt bármit reagálhatott volna, combjától fogva felkaptam a hátamra, amitől egy picit meggörnyedtem, de pár másodperc múlva már hozzászoktam a hirtelen jött súlyhoz, és gondtalanul haladtam előre. Jeonginnal igen szerencsésnek mondhattam magam ilyen téren, akármennyit is evett, ugyanolyan pihekönnyű maradt, amitől nyugodtan szállíthattam egyik helyről a másikra. Ezzel pedig vagy halálra idegesítettem, vagy megnevetettem. Vagy mindkettő. Akárhogy is, előszeretettel piszkáltam épp emiatt, de sosem lett belőle sértődés, tudta, csak viccelődök vele.

Hosszas keresés után végül találtunk egy kiépített mosdót, ahol mindössze páran lézengtek.

— Gyere — tettem le az ajtó előtt és léptem be, ahol már rögtön a csaphoz is léptem.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Nyugi, mindjárt megvan – törölgette tovább nadrágomat Hyunjin, ami még az eddiginél is jobban zavarba hozott. – Komolyan, Inie, annyira kisgyerek tudsz lenni, mi is lenne veled nélkülem – kuncogott jóízűen szerencsétlenségemen. Jelenleg jobban örültem volna neki, ha nem lenne itt. Vagyis inkább, ha nem előtte történt volna. Maga az is ciki volt, hogy leettem magam, nem hogy még az, hogy az ölemben lévő fagyi foltot dörzsölgeti egy zsepivel. Eleve nagyon csikis vagyok ott. – Lehet jobban járnánk, ha kimosnád valahol, mert nem úgy néz ki, hogy egyhamar ki fog jönni – pillantott körbe. – Nézzünk körbe, addig is… - hagyta félbe mondatát, majd mielőtt még ellenkezhettem volna a hátára kapott.

Ettől csak még jobban elpirultam. Miért csinálja ezt velem? Úgy érzem magam, mint egy tini lány valami szerelmes drámában, aki beleszeret a nagy menő srácba, és akár egy pillantásától is elalél. Bár… Majdnem ez is történt. Attól eltekintve, hogy én fiú vagyok. Megszólalni sem mertem, nem hogy még ficánkolni. Némán tűrtem, ahogy hátán cipelve elbotorkált velem egy mosdóhoz.

– Gyere! – tett le az ajtó előtt, majd beljebb lépve egyből a csaphoz sietett.

- Ha most nekiállsz bevizezni csurom vizes lesz. A végén még megfázok – ellenkeztem.

Vizes nadrággal mégsem mászkálhatok, ugye? Kellett valami kifogást találnom, hogy egy ideig ne érjen hozzám. Valamiért nagyon furcsa érzés járta át a testem. Kellemesen fura, és megmagyarázhatatlan.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Jeongin, vagy húsz fok van kint — fordultam felé vizes kezekkel. — Csak egy pici folt, semmi perc alatt megszárad, de így csak nem járkálhatsz — guggoltam le elé, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam a belőlem kikívánkozó széles vigyort.

Annyira élveztem zavarban látni, tudtam, hogy kétségbeesetten próbál valamiféle kifogásokat keresni, amivel meggyőzne afelől, hogy minden cselekedetem felesleges, de kénytelen volt belenyugodni a dologba, ugyanis túlságosan élveztem a helyzetet kínossága ellenére. Az már csak tetőzött a dolgokon, hogy a mosdóban egyedül mi tartózkodtunk, ami akaratlanul is mozgásra bírta fantáziám. Ennek ellenére a legártatlanabb tekintettel tevékenykedtem a folt kiszedésével, hogy azért mégse kínozzam szegény fiút annyira.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Jeongin, vagy húsz fok van kint - pillantott rám miközben vizes kezeivel közelített felém. - Csak egy pici folt, semmi perc alatt megszárad, de így csak nem járkálhatsz - guggolt le elém egy aranyosnak látszó ártatlan mosollyal.

Az őrületbe kerget ilyenkor, ezzel csak ront a helyzeten. Mintha direkt élvezné, hogy kínozhat, de visszakapja majd még ezt, azt garantálom. Nem is tudom mi a rosszabb; hogy csak kettesben vagyunk, és ennyire zavarba ejtő amit csinál, vagy ha mások is lennének itt. Mindenhogy szörnyű a helyzet.

- Köszönöm, így már szerintem tökéletes lesz - próbáltam meg távolabb húzódni tőle. A nadrágom jelenleg úgy festett, mintha bepisiltem volna. Mondhatom, így tényleg sokkal jobb. - Elmegyek pisilni - hátráltam be az egyik fülkébe, hogy egy kicsit fellélegezhessek.

Miért érzek ilyesfajta bizsergést a testemben? Máskor is voltam már a közelében, de most mégis más. Nem tudnám megmondani, hogy miben, de más. Le kell nyugodnom! Egy mély levegővétel után, próbáltam eltűntetni arcom pirosságát. Menni fog Jeongin!

🥀🥀🥀