【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Jeongin! — kaptam el a karját és fordítottam magam felé. — Figyelj, mert csak egyszer mondom el — tartottam kezeim az arcán, miközben mélyen a szemébe néztem. — Changbin és köztem már nincs az égvilágon semmi. Nem tudom, ha valaha is volt több hirtelen fellángolásnál, aminek kellett egy kis idő, amíg kialudt, de határozottan megtörtént. És nem csak az ő, hanem az én részemről is. Veled viszont minden teljesen más, túl sok időt töltöttünk el közösen ahhoz, hogy megváltozzanak az érzéseim irántad — simogattam puha bőrét. — Egyedül az zavart, hogy ilyen könnyen leráztak minket... És Téged is, nem az, hogy jóban vannak. De legalább lesz egy kis időnk kettesben most, aminek nagyon is örülök — adtam mosolyogva puszit ajkaira. — Használjuk ki, oké?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Ahogy ajkait enyémekhez érintette, valami elképesztő érzés volt. Örökre így tudtam volna maradni, nem létezett más, csak ő és én.

- Használjuk ki, oké? - nyújtotta felém kezét, amit azonnal el is fogadtam, majd ujjainkat összekulcsolva folytattuk utunkat egy céllövölde felé.

Imádom a plüssöket, ott pedig azt lehetett nyerni. A szemeim felcsillantak, amikor megláttam ezt a lehetőséget. Rengeteg fajta közül választhatott az ember.

- Próbáljuk ki! - néztem hatalmas kiskutyaszemekkel Hyunjinra, majd válaszát meg sem várva nyújtottam át a pénzt az árusnak.

Nem tudom mennyire lehetek jó ebben a sportban, de nekem kell egy Fogatlan-plüss. Pont annyira édes, mint Hyunjin, valamiért rá emlékeztet.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Hagyd, majd én — vettem ki kezéből a puskát és céloztam meg az egyik kupac poharat.

Meg kell neki nyerjem, attól biztos boldog lenne és magamnak is szerezhetek pár plusz pontot, ami sosem árthat. Igaz, csak egy hülye céllövöldéről volt szó, de ha ezzel boldognak láthatom... Azért bármit. Hunyorítva próbáltam összpontosítani az előttem elhelyezett tárgyakra, miközben csak a győzelem járt a fejemben. Fél szemmel az izgatottan bámuló Jeonginra néztem, majd lőttem. Mellé. Idegesen lazítottam el izmaim és vettem mély levegőt. Még két próbálkozás, meg tudom csinálni. Újra koncentráltam, és igyekeztem nem túl ráfeszülni a dologra, ami meg is hozta gyümölcsét, ugyanis a fél halom csörömpölve borult a földre. A következő lövésem is sikeresnek bizonyult, így boldogan fordultam Jeongin felé.

— Melyiket szeretnéd? — mosolyogtam szélesen, ahogy derekától fogva közelebb vontam magamhoz, és a kínálatot szemléltem.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Hagyd, majd én - vette át tőlem a puskát, majd becélozta a poharakat.

Látszott rajta, hogy egy picit izgul, aminek meg is lett az eredménye. Az első lövése mellé ment, aminek következtében alsó ajkamat kezdtem harapdálni. Tudom, hogy kedveskedni akar nekem, de nem szeretném hogy ha nem sikerül neki, rossz kedve legyen. Sokkal jobban szeretem ha gyönyörű mosolyával arcán néz rám, majd ad csókot ajkaimra. Szerencsére a másik két lövés teli találat volt, így egy büszke mosollyal arcán fordult felém.

- Melyiket szeretnéd? - vont közelebb magához derekamnál fogva. Kissé elpirultam, hogy a férfi előtt ennyire nyílt, de ha őt nem zavarja, akkor engem se fog.

- Fogatlant! Őt szeretném! - mutogattam a kiszemelt plüssre, amit a férfi készségesen át is nyújtott.

- Jó választás, nagy sikere van neki. Szinte mindenki ezt akarja - fűzte hozzá mondókáját.

- Ismerős az érzés, az én kis sárkányomat is mindenki akarja - pillantottam Hyunjinra. - De szerencsére már csak az enyém - préseltem ajkaimat pár másodpercre övéihez. - Tudod, tényleg nagyon hasonlítotok - tanulmányoztam a kezemben lévő figurát mosolyogva.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Őszintén meglepődtem, mikor ennyire nyíltan felvállalta alakulóban lévő kapcsolatunk egy vadidegen előtt, de csak örülni tudtam a dolognak; ha ennyire nem tart az előítéletektől, akkor teljes mértékben komolyan gondolhatja a dolgokat. Efelől tényleg semmilyen kétségem nem volt, ezzel viszont alá is támasztott minden apró-cseprő kételyt, ami felmerülhetett volna bennem. Imádtam. Imádtam mindenét, és erősen reméltem, hogy nemsokára többre is fog emlékezni közös múltunkból, amivel erősítheti kapcsolatunk. Igen... Kapcsolatunk. Akkor fogalmazódott meg bennem valami, amit később mindenképp meg szeretnék majd tenni, viszont ahhoz kicsit várnom kell még. Ha nem is túl sokat, legalább napnyugtáig.

— Tudod, tényleg nagyon hasonlítotok — nézett hol rám, hol pedig a puha játékra.

— Így gondolod? — méregettem az újonnan szerzett plüsst. — Még a végén féltékeny leszek rá — nevettem fel.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Így gondolod? - hajolt közelebb, hogy ő is megcsodálhassa nyereményem. - Még a végén féltékeny leszek rá - nevetett azon a tipikus édes nevetésén, amitől el tudnék olvadni.

- Nincs okod rá - simítottam arcára mosolyogva. - De nézz rá, mennyire édes! - toltam arcába az említett tárgyat. -  Ezzel fogok aludni! Annyira puha és ölelgetni való. Imádom. Akárcsak téged.

Ha valaki pár nappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy én ennyire boldog leszek e mellett a fiú mellett, kinevetem. Annyira lehetetlennek tűnt, hogy bármi is legyen köztük, erre most? Egy lépést nem tudnék megtenni nélküle.

- Fagyi! - kiáltottam boldogan és meg is rohamoztam az árust, hátam mögött hagyva párom, aki még nem is igazán a párom. De ez most nem lényeg. - Gyere Hyunjinie! Meghívlak! - kalimpáltam neki szabad kezemmel, mire ő is odajött. - Egy vaníliásat szeretnék - kértem ki részem, majd Jinie is választott.

Kifizettük fagyijainkat, ezt követően pedig letelepedtünk egy kis padra, ahol elmajszoltuk az édességet. Persze nem is én lennék, ha nem eszem le magam sikeresen. Méghozzá pont a nadrágomat.

🥀🥀🥀