────────────────────────────
– megjöttem. – súgtam halkan a bejárati ajtónak, majd miután nagyon sok káromkodás és keresés után megtaláltam a kulcsomat szépen kinyitottam az ajtót és amilyen csendben csak tudtam, beléptem rajta.

meglepetésemre a villany égett és cseppet sem úgy tűnt, hogy Yeosang az igazak álmát alussza.

miután megszabadultam a cipőmtől, kulcsra zártam az ajtót és halk léptekkel megindultam a szobámba.

már majdnem sikeresen elértem a szobám ajtajához, amikor nagy hanggal kivágódott Yeosang ajtaja és egy mérges anyukához hasonló személy szemezett velem.

– beszélni valóm van veled! – mondta nagy hanggal és a hangja cseppet sem csengett nyugodtan.

megijedve megindultam a szobája felé, majd beléptem a helyiségbe.

– valami baj van? – kérdeztem tőle és biztonságos távolságot tartva leültem inkább az íróasztala előtti székre.

– én nem tudom. szerinted van valami baj? – a hangjában érezhető volt a csalódottság.

– szerintem nincs. – mondtam könnyedén és rásandítottam.

– gondolkodj egy kicsit.

– hiába, semmi se jut az eszembe! – háborodtam fel, majd sóhajtottam egyet.

– megsúgom neked, hogy San nem is annyira idegenként ismert meg téged, mint ahogyan azt te gondolod. – mondta, én pedig azt se tudtam, hogy mire érti.

– talán részeg vagy?

– én nem, de te anno az voltál. – elővette a telefonját, majd az arcomba nyomta a San által megosztott képet az Instagramon.

– most nem értem. nem csinálhatok vele egy képet? – értetlenül bámultam legjobb barátomat, akinek arcán az érzései minden magyarázat nélkül percenként cserélődtek.

– Wooyoung, annyira szeretlek, de néha olyan hülye vagy. – lerakta a telefont – gyere, ülj ide mellém. – invitált maga mellé az ágyra, amit szívesen fogadtam, mert ez a fából készült széke nem is annyira kényelmes, mint amennyire drága volt.

– szóval? – kíváncsivá tett nem megszokott viselkedése és őszintén nem tudtam elképzelni, hogy ebből a beszélgetésből mégis mi fog kikerekedni.

– emlékszel hat évvel ezelőtt arra a bulira? – helyeslően bólintottam. – aznap este eléggé túl öntöttél a garatra és lefeküdtél egy sráccal, amire aztán az istenért se emlékeztél, mivel nekem kellett összeszedjelek téged. az a srác nem más volt, mint San. – fejezte be a mondandóját, aminek a végére bizony semmiképp se számítottam.

– hogy mi? – idegesen tördeltem az ujjaimat és képtelen voltam felfogni az előbb hallott információkat.

– ha hamarabb tudtam volna, hogy kivel keveredtél kapcsolatba biztosan szóltam volna neked. – sóhajtott.

– baszki. – elképedve összeszedtem magam és nem épp tiszta fejjel inkább a szobámba sétáltam.

– Wooyoung, kérlek pihenj. ne csinálj semmi hülyeséget! – kiabálta Yeosang, de a csukott ajtón keresztül épphogy csak értettem mit mondott.