Második évad | Hatodik fejezet

𝐑𝐮𝐧 𝐚𝐰𝐚𝐲

sᴢᴇʀᴅᴀ

Ryder az esti meglepetése után nem jelentkezett, bár a megjegyzés, amit a távozásakor ejtett meg, a fejemben motoszkált minden pillanatban.
Szerencsére a megszokott mindennapok bőségesen lefoglalták a figyelmem. Marcus nagyon a szívére vette a kialakult helyzetet, ha eddig nem féltett volna Rydertől, akkor most már biztosan.

Egy fárasztó munkanap után, a pihenésen kívül nem volt máshoz hangulatom. Marcus azonban ragaszkodott egy egyszerű vacsorához az egyik közeli étteremben. Végülis egész gyorsan beleegyeztem, mivel főzni sem volt kedvem, szintúgy Alexnek sem. Ő a rendelésnél maradt, én pedig elfogadtam Marcus meghívását, szóval mindenki jól járt.

Épp öltöztem, amikor csengettek az ajtónál. Biztos voltam benne, hogy nem a férfi az, mivel megbeszéltük, hogy üzenetet hagy, amikor a házunk elé ér. Nem törődtem vele, hogy ki lehet, Alexre hagytam az ajtónyitást.
Amint elkészültem, már indultam is elköszönni a lányoktól. Legnagyobb meglepetésemre, a nappaliba lépve Ryderrel találtam szembe magam, ahogy egész jó kedvvel cseveg a barátnőmmel. Ahogy ő is észre vett, rögtön elhallgatott és a megjelenésem kezdte vizsgálni. Figyelmesen végig mért tetőtől-talpig, ezzel baromira zavarba hozva.

- Ez igen csajszi, jól nézel ki! - dicsért meg Alex, egy szívélyes öleléssel kisérve.

- Köszönöm. - öleltem vissza. Szia Ryder. - köszöntöttem a fiút, aki továbbra is csak bámult engem.

- Gyönyörű vagy. - mosolyodott el, közben a kezét zsebre tette. Hirtelen olyan félénknek tűnt, még sosem láttam ilyennek.

- Köszönöm. Hogyhogy itt vagy? - tértem ki a váratlan látogatásra.

- Egy kis időt szeretnék tölteni Mayával, nem gondoltam, hogy programod van. - mondta nyugodtan.

- Alex itthon lesz, én is hamarosan jövök. Ha tényleg akarsz, maradhatsz.

Válaszul hevesen bólogatni kezdett. Bevallom nem lett volna szívem elküldeni, főleg úgy, hogy Maya miatt érkezett. Tudva, hogy Alex is itthon lesz, bizalmasan hagytam el a házat. Egy csöppet meg is könnyebbültem Ryder viselkedését látván. Biztosan leesett neki, hogy valakivel találkozok, de mégsem rendezett jelenetet.

Sokkal lelkesebben ültem be Marcus mellé az autóba, amit ő is észrevett. Nem szerettem volna, azzal elrontani a hangulatot, hogy Rydert emlegetem, szóval ezt a kis részletet nem osztottam meg vele.
Az étterem, ahová érkeztünk, nagyon elegáns és komfortos volt, minden nagyon tetszett. Marcusszal hasonló az ízlésünk, ezért nem csalódtam a választásában.

Kellemesen telt az idő a vacsora mellett. Beszélgettünk komoly, és apró dolgokról is, majd az egyik pillanatról, a másikra nagyon izgulni kezdett. Nem értettem mi ütött belé, addig, ameddig meg nem osztotta velem.

- Vanity - vette a kezeimet az övébe és mélyen a szemeimbe nézett. Csak bólintottam felé, jelezve, hogy figyelek rá. - Te, és Maya vagytok a legjobb dolog, ami hosszú ideje történt velem. Nem szeretnék tovább várni, úgy gondolom ez a legjobb alakalom, hogy megkérdezzem. Lennél a barátnőm? - mosolyodott el bizakodva.

Hirtelen lefagytam. Nem tudtam, hogy mit mondjak, vagy miként reagáljak, még a saját érzéseimmel sem voltam tisztában. Marcus egy csupa szív ember, és a legjobbat érdemli, de nem vagyok benne biztos, hogy én ezt megtudnám neki adni. Rydert a mai napig szeretem, mégha próbálom is leplezni, nem tudok a kész tényeken változtatni. Mivel túl sokáig tétováztam a választ illetően, a remény a tekintetében teljesen elillant.

- Ryder az oka, igaz?

- Nehéz ez az egész. Részt akar venni Maya életében, ezáltal az enyémben is. Ezt először magamban kell tisztázzam. - válaszoltam, és úgy tűnt, hogy megért.

- Rendben. Hagyok neked teret, időt, amennyit csak kell, de kérlek ne lökj el magadtól. - ismét felcsillantak a szemei, ami megnyugtatott.

A vacsora végét, egy kisebb kínos csendben fogyasztottuk el, de a hazavezető utat megszakítatlan nevetésben tettük meg.
Próbáltam a legcsendesebben végig lopakodni a házban, nehogy felkeltsem Mayát, mivel már bőven eltelt éjfél, de a tervem szükségtelen volt. Ryder, a kislánnyal a mellkasán feküdt a kanapén. Az egyik kezében a játékkonzol, a másikkal Maya hátát simogatta. Az érzés, amit a látvány keltett bennem, elmondhatatlan. Pillanatok alatt elérzékenyültem, de Ryder észrevett, ezért próbáltam magam türtőztetni.

- Várj. - suttogott, közben óvatosan felkelt a kanapéról és Maya szobájába vette az irányt.

Legszívesebben elszaladtam volna, amíg távol van, de a lábaim nem mozdultak. Az egyik részem még mindig közel akarta érezni magához, a másik pedig olyan messze menekült volna előle, amennyire csak lehet.