Harminchetedik fejezet

𝐈 𝐟𝐨𝐫𝐠𝐢𝐯𝐞 𝐲𝐨𝐮

Mivel Ryder nem volt hajlandó elmenni, én pedig nem voltam hajlandó beszélni vele, inkább a szobámba rohantam és magamra zártam az ajtót. Túl sok információ volt ez egyszerre, még ha akartam sem tudtam volna ezt tiszta ésszel átbeszélni. Átverve és kijátszva éreztem magam, mintha mindvégig ez lett volna a célja, én hülye pedig könnyedén bedőltem neki. Winstont is megsajnáltam, mivel fogalmam sem volt róla, hogy mit, miért tett és mégis simán eltoltam magamtól. Nagyon dühös voltam, magamban mindenért Rydert okoltam, ezért sem szerettem volna meghallgatni. Alexiát kértem meg, hogy jelezzen, ha Ryder elment, de meglepő módon elég sokáig nem érkezett tőle semmi. Nem szerettem volna elrontani a saját születésnapomat, de nehéz volt elfolytani a ki kívánkozó könnycseppeket.
Azt hittem már sose megy el, aztán megérkezett Alextől a jelző üzi. Mire kinyitottam a szobám ajtaját a lány már előtte várt rám.

- Mi a franc történt? - mérgelődött értetlenül.

- Majd holnap megbeszéljük. - öleltem át szorosan.

- Ryder teljesen kiborult Winstonra, még szerencse, hogy a ház előtt őrjöngtek. - mesélte a történteket, melyek alatt én bujkáltam.

- Nem érdekel ez most. Menjünk le. - próbáltam teljesen felülkerekedni a dolgon.

- Ahogy akarod. - törödött bele, hogy nem mondok semmit.

Visszatértünk a többiekhez, de gondolhatjátok mennyi kedvem maradt a bulizáshoz. Szerencsére az idő gyorsan elment, hiába nem így kellett volna érezzek a saját bulimmal kapcsolatban. Másnap reggel szörnyű fejfájással keltem, az életerőm egy fárasztó iskolai naphoz egyenlő volt a nullával. Nicholas heves törtetése ébresztett fel teljesen.

- Mi van? - hunyorítottam a látszólag dühös fiúra.

- Hova tűntél az este? - vont kérdőre.

- Itt voltam a szobámban. - válaszoltam két ásítás közt.

- Szuper. Képzeld én a két testvérrel küszködtem, akik miattad parádéztak. - kapálózott, teljesen kikelve magából.

- Nyugodj már le - próbáltam csillapítani - Nem érdekel. - feküdtem vissza.

- Nagyon is kéne, hogy érdekeljen! Nem játszadozhatsz kedved szerint mindenkivel. - oktatott ki. Ezzel a megjegyzéssel kihúzta a gyufát.

- Én játszadozok?! - ültem fel mérgesen - Te tudtad, hogy mindketten benne vannak illegális bizniszekbe? - nem adott választ csak állt egyhelyben - Hát persze, hogy tudtad. - háborodtam fel.

- Én figyelmeztettelek. - próbálta védeni magát.

- Igen Nicholas, te mindig. Te vagy a törődő nagy testvér, neked mindig igazad van. Köszönöm, de ezentúl nem kérek belőled, megoldom egyedül a gondjaim. - prédikáltam, közben az ajtóhoz lépkedtem, kinyitottam jelezve, hogy menjen ki.

- Ahogy akarod. - vont vállat és kisétált, én pedig becsaptam utána az ajtót.

Őszintén, meg sem lepett Nicholas reakciója. Akármi történik körülöttem, szerinte mindig én vagyok a hibás. Úgy kezel, mint egy meggondolatlan gyereket, magát pedig egy felelősségteljes felnőtthöz hasonlítja. Nem volt elég a tegnap este, most még neki köszönhetően is bosszúsan kezdtem meg a napot. Még jó, hogy Alexiával megyek iskolába, talán ő eltudja terelni a gondolataim erről a sok zűrről.

- Zúg a fejem. - köszöntött, amint kiléptem a házból.

- Neked is szia. - nevettem el magam.

- Nem lógjuk el a napot? - tette fel a kérdést, ami egyáltalán nem rá vall, meg is lepett.

- Nekem már sok van a rovásomon. - ellenkeztem.

- Akkor az első két órát átaludjuk. - jelentette ki.

- Nem is ittál olyan sokat. - próbáltam megérteni a szenvedése okát.

- Én sem értem mi ez az egész.

- Szimplán csak gyenge vagy ott fent. - cukkoltam, ő pedig eljátszotta, hogy nevet.

- Egyébként mi történt? - tért át arra, amire pont nem szerettem volna.

- Ryder hazudott nekem. - igyekeztem rövidre fogni.

- Valami olyasmit kiabált Winstonnak, hogy ezt nem tőle kellett volna megtudd. Mit? - érdeklődött kitartóan.

- Hogy illegális ügyei vannak.

- Komolyan? De milyenek? - bámult tátott szájjal.

- Nem tudom Alex, számomra már ez is túl sok volt.

- Nem is szeretnéd meghallgatni? - folytatta a kérdezgetést, azonban ezen komolyabban elgondolkodtam.

- És mi van, ha a teljes igazság csak rosszabb? - húztam a szám letörten.

- Erős vagy, megemészted. Inkább bizonyosodj meg róla, hogy miről van szó, minthogy előítéletes légy. - adott tanácsot.

- Igazad van. - bólogattam egyetértve.

Alex jól beszélt. Minden cselekedetnek van egy miértje. Ha esélyt sem adok Rydernek, hogy végre elmondja az igazat én sem lennék különb nála.

Sikeresen átvészeltem a napot és rögtön Rydert próbáltam elérni, de nem érkezett visszajelzés. Próbáltam felkutatni a helyeket ahol együtt voltunk, de nagy részét nem találtam meg, egyedül a bárt, ott viszont nem volt. Végső lehetőségnek az otthona maradt. Az ajtó előtt vártam és csak remélni tudtam, hogy ő fog a másik oldalán állni.

- Miben segíthetek? - szólalt fel egy női hang. A fiú helyett, Mariah nyitott ajtót.

- Ryder itthon van? - kérdeztem félénken. Bevallom tartottam Mariah - tól.

- Nincs. - válaszolt zordan.

- Köszönöm. Elnézését a zavarásért. - gyorsan lezártam a kínos helyzetet.

- Miért keresed? - szólt utánam.

- Fontos dologról kéne beszéljek vele. - próbáltam kitérni a pontos válaszadás alól.

- Megvárhatod, nem rég ment el. - invitált be a házba.

- Erre semmi szükség, tényleg nem szeretnék zavarni. - továbbra is ellenkeztem.

- Én is szeretnék veled beszélni. - ragaszkodott.

Nem nagyon volt más választásom, muszáj volt szembenéznem a múltbeli hibáimmal. Nagyon higgadtan állt hozzám, ami valamilyen szinten megnyugtatott.

- Kérsz valamit? - kínált meg.

- Nem, köszönöm.

- Nem kell félj, nem harapok. - viccelődött, de nem éppen jutott eszembe nevetni.

- Furcsa ez a helyzet. - magyaráztam a szótlanságom.

- Nekem is. - ült le a mellettem lévő fotelba.

- Körülbelül mikor ment el? - próbáltam megelőzni a kínos csendet.

- Egy fél órája talán. Csak egy cetlit hagyott, azt írta hogy dolga van, majd egyszer jön. - nyújtotta felém az említett papírt.

- Rendben. - tettem az előttem lévő asztalra, miután elolvastam a rajta lévő szöveget.

- Őszinte leszek veled - kezdett szóhoz - Hosszú ideig téged hibáztattalak, amiért sikerült elcsábítanod a férjem. Majd rájöttem, ha te nem, más is könnyedén megtette volna, mivel a házasságunk már romokban hevert. Nehéz volt elfogadnom, hogy nem én vagyok már többé, akire vágyik. - ismertette a nézőpontját. Láttam a szemében a fájdalmat, iszonyúan megsajnáltam.

- Nagyon röstellem, ha tehetném meg nem történté fordítanám az egészet.. - mondtam őszintén, lesütött tekintettel.

- Tudom, hidd el én sem vagyok büszke arra, ahogy bántam veled, hisz csak egy kamasz lány vagy.

- Nagyon sajnálom. - húztam a szám.

- Megbocsátok. A fiam érdekében is. - tette a kezét a kezemre és biztatásképp elmosolyodott.

Amikor kimondta, hogy megbocsát, mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről, és újra fellélegezhetnék. A lényeg, hogy nem feleslegesen jöttem el ide. Ha Ryderrel nem is tudom megbeszélni a dolgokat, ezért már bőven megérte.