Negyvenegyedik fejezet

𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐡𝐚𝐝 𝐭𝐨 𝐡𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧 𝐭𝐡𝐢𝐬 𝐰𝐚𝐲

Amint beültünk az autóba Ryder ismertette a tervét, amihez hozzátartozott, hogy bekösse a szemem egy kendővel. Elsőre nem támogattam ezt az ötletet, de végülis úgy voltam vele, mi bajom lehet. Nagyon nehéz volt kibírni az utat megfosztva a szemem világától, de bíztam Ryderben, és abban, hogy mindez megéri majd.

Miután megálltunk, kisegített az autóból és magához közel tartva irányította minden léptem. A hallásomra tudtam csak hivatkozni, mivel nem számolt be róla, hogy mégis hova megyünk. Egy női hang szólalt fel, de nem a mi nyelvünkön, ezért nem értettem semmit, Ryderrel ellentétben, aki folyékonyan beszélte azt. Minél több apró kis részletre derül fény vele kapcsolatban, annál inkább kezdem közelebb érezni magamhoz.

- Hamarosan megszabadulhatsz tőle. - szólalt fel nevetve. Biztosan észrevette, hogy folyamatosan a kendőnél matatok.

- Már irritálja a szemem. - elégedetlenkedtem. Ezalatt egy lift ajtó nyitodására lettem figyelmes.

- Csak egy pillanat kedvesem. - léptünk be a felvonóba, Ryder pedig egy puszit nyomott az arcomra és a karjai közé zárt.

Amint kiléptünk a liftből levette rólam a kendőt és végre újra láttam. Rögtön körül tekintettem, a tetőtéren voltunk, egy szépen megterített asztallal előttünk. Több randin vettem már részt életem során, de hasonlón még soha. Ryder minden részletre oda figyelt, egyértelműen kitett magáért és gőzerővel készült erre az estére, amiért én nagyon hálás is vagyok. Rá pillantottam, ő pedig csak mosolygott a reakcióm láttán.

- Ez hihetetlen, nagyon boldog vagyok! - ahogy leültem ismét szemügyre vettem mindent körülöttünk.

- Örülök, ha tetszik. Féltem, hogy túl nyálasnak találod. - kételkedett magában. Sosem láttam még ennyire zavarban.

- Nem, dehogyis! Fantasztikus. - tettem a kezem az övére. Próbáltam a lelkesedésemmel bíztatni.

- Minden tizenöt éves koromban kezdődött. Amikor rajtakaptam apámat, ahogy az asszisztensével csalja anyámat - kezdett szóhoz. Az arckifejezéséből ítélve, nem volt egyszerű erről beszélnie. - A nővel, akivel az imént hallhattál beszélni.

- Hogy mi? - akadt meg a torkomon az éppen lecsúszó korty a szavai hallatán.

- Ez az épület az apámé, illetve a cége.

- Az apád itt él? Miamiban? - pislogtam döbbenten.

- Is. Folyamatosan utazik, ezért nem volt feltűnő anyámnak, ha megcsalta. Ezért nem hiányzott nekünk sem, mivel szinte sose láttuk.

- Milyen céget vezet? - kérdeztem kíváncsian.

- Látszatban egy egész átlagos, a világ javulását segítő vállalatot, azonban, ami valójában történik az ennek a tökéletes ellentéte. - tekintett rám bizonytalanul.

- Miről van szó?

- Csalás, sikkasztás, minden amit ezek mellett el tudsz képzelni. És mindebbe könnyedén belerántott, mintha ez lenne a sorsom.

- Figyelj - érintettem meg az arcát, amint megláttam, hogy felzaklatja amiről beszélünk - Még mindig áll, hogyha nem akarsz róla beszélni, nem kell.

- Muszáj tudnod, hogy megtudjalak védeni. Ezért nem olyan egyszerű kilépjek, mivel családi dolog és félek, ha én szembeszállok vele, Winstont veszi elő.

- Ígérem, hogy mindenben melletted leszek, és megoldjuk. Együtt. - próbáltam tartani benne a lelket, de nem volt egyszerű dolgom.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen komoly helyzettel állok szemben. Egy percig sem bánom, hogy Ryder megosztotta velem mindezt, csak attól tartok, hogy emiatt ellök magától. Már régen is tudtam, hogy az apja nem egy átlagos ember, márcsak a kisugárzása is megerősítette ezt. Aggódtam Ryderért, hisz az apja egyértelműen nem törődik vele, hogy mibe keveri bele a saját fiát, és nem tudom meddig képes elmenni, hogy elérje amit akar.

- Ezért próbáltam távol maradni tőled, és bíztam benne, hogy az öcsémmel közös tényezőre juttok, de nem így történt. Védeni akartalak mindkettőtöket.

- Semmi nem változtat azon, hogy veled akarok lenni. Az első perctől fogva éreztem veled kapcsolatban valamit, amire nem találtam magyarázatot. Most már tudom, hogy mindennek így kellett történnie. - mosolyogtam.

- Bízom benne, hogy te leszel a kiutam ebből az egészből. Ez a két hónap ráébresztett, hogy bármennyire is kéne, nem tudnék távol maradni tőled. Szeretlek téged Vanity és azt szeretném, hogy légy a barátnőm. Csak a magaménak akarlak, nincs másra szükségem.

Kettős érzések tántogtak bennem, amikor kimondta, hogy legyek a barátnője. Az egyik felem egyből a nyakába ugrott volna és az igent ismételgetné, a másik felem azonban alaposan megfontolta a választ. Minden vágyam, hogy Ryderrel egy párt alkossunk, de ez egy jelentős változás kezdetét jelentené. Igaza volt, az elmúlt két hónap ráébresztett arra, hogy napról napra jobban hiányzik, ha nincs mellettem. Ha most megfutamodnék, az nem én lennék, ezért a legnagyobb határozottsággal mondtam ki az igent. Elfogadva mindent, ami jönni fog, amivel számolnom kell. De nem egyedül, Ryder Palmerrel az oldalamon.