⚠️Kicsit összevissza lesznek az események, vagyis kronológiailag nem feltétlen követi a First 'I love you' eseményeit.

T/N = te neved

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:
Ő vigasztal téged:
Le kellett mondanom az Archie-val való randimat, ugyanis apát lehet lecsukják, így anyának el kellett mennie, hogy megpróbálja elsimítani a dolgokat. Egyedül maradtam itthon, vigyázni a húgaimra.

Azonban arra nem számítottam, hogy vendégünk lesz, ezért, mikor meghallottam a kopogást, szemöldökráncolva indultam a bejárati ajtó felé.

– Ti maradjatok itt, rendben? – néztem a kis nappaliban játszó húgaimra, akik csak bólintottak.

Félve nyitottam ajtót, és meglepődve mosolyodtam el, amikor megpillantottam Archie vörös buksiját.

– Hát te hogy kerülsz ide? – tudakoltam. – És végig tudtál úgy jönni az utcán, hogy nem estek neked a focis dzsekid miatt?

– Igen – nevetett. – Gondoltam eljövök, és megnézem, hogy vagy a helyzethez képest. Bejöhetek?

– Persze – bólintottam, majd arrébb álltam az ajtóból.

***

Délután felé, mikor a húgaim lepihentek, mélyet sóhajtva ültem le Archie mellé – aki az utóbbi egy órában velünk társasozott.

– T/N, tudom, hogy tartod magad a húgaid kedvéért, de most nincsenek itt.

Ahogy Archie szavai eljutottak a tudatomig, a szemeim könnyekkel teltek meg, és halkan sírva öleltem meg a vöröskét.

– A-annyira félek! Tudom, hogy apa nem tett semmi rosszat, de félek, hogy... hogy...

– Biztos minden rendben lesz – simogatta a hátamat. – Valahogy biztos minden megoldódik. Addig én bármikor itt leszek neked – puszilgatta az arcomat.

– Köszönöm – pillantottam fel rá könnyes arccal.

Te vigasztalod őt:
2x01 eseményei

Amint reggeli közben megkaptam az üzenetet Archie-tól, már rohantam is a Riverdale-i Kórház felé.

Mire kissé kifulladva odaértem, a váróban már ott voltak a barátaink. Ahogy megpillantottam Archie-t, odasiettem hozzá, és szorosan megöleltem.

– Jöttem, ahogy csak tudtam – mosolyogtam rá szomorúan, miközben viszonozta az ölelésemet. – Van már valami fejlemény?

– Nincs... az ég világon semmi...

– Ne félj! Apukád nagyon erős ember. Ki fogja bírni – simogattam Archie vörös haját. – Addig pedig ránk számíthatsz – pillantottam a barátainkra.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:
Ő vigasztal téged:
Egy héttel az első csókunk után kiderült, hogy a szüleim miért nem jöttek el értem. Egyelőre még ismeretlen körülmények közt meghaltak.

Amikor ezt megtudtam, képtelen voltam ottmaradni Bettyék házában. Kellett egy kis távolság a helytől, így a Pop's-ba mentem.

Nem rendeltem semmit, csak az ablaknak támasztottam a fejemet, és a parkolót szemléltem. Ennek ellenére nem figyeltem oda arra, kik érkeznek a kajáldába enni egy kicsit, vagy épp a rendelésüket elvinni.

– T/N? – hallottam meg Jughead hangját, de ennek ellenére nem pillantottam rá. Leült mellém, átkarolta a vállam, és magához húzott. Akkor bukott ki belőlem a sírás.

– Nagyon sajnálom – simogatta a hajamat. – Betty felhívott, és megkért, keresselek meg.

– Ne-nem tudom, mi lesz velem – hüppögtem.

– Nézd, nem vagyok jó a vigasztalásban, de... a nagynénéd biztos ki fog találni valamit. Addig pedig velem bármikor beszélhetsz – puszilta meg a fejem búbját.

– Kö-köszi.

Te vigasztalod őt:
1x11 eseményei

Először nem tudtam, Jug hová rohant el az öregdiák bálról, miután közölték vele, hogy az apját lecsukták.

Aztán beugrott, hogy talán a lakókocsijukhoz ment, így elindultam a város déli oldala felé.

A Sunnyside lakókocsi parkban már több méterről láttam, hogy Jugheadék lakóhelyének ajtaja nyitva van. Odakocogtam, és a bejárat előtt a földön hevertek a rendőrségi szalagok.

– Juggie, itt vagy? – léptem be félénken, és meg is találtam a pici nappaliban, ahogy összegömbölyödve ült a padlón.

Szomorúan sóhajtva térdeltem le mellé, és a karjaimba zártam.

– Nagyon sajnálom. Fogalmam se volt, hogy a nagynéném ilyet tervezett. Becs szó.

– Tudom. Tudom, hogy nem tudtál róla – mondta halkan, és a hüvelykujjával a kézfejemet cirógatta.

– Ugye nem akarsz butaságot csinálni?

– Úgy ismersz? – vonta fel a szemöldökét.

– Dehogy... Segítek neked kideríteni az igazságot – pusziltam meg a halántékát.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:
Ő vigasztal téged:
Mióta együtt vagyunk Sweet Pea-vel, a suliban kissé kinéznek engem, hiába békéltek meg nagyjából a déliekkel.

Ma, az egyik óra után a szekrényemhez indultam, de egy egész tömeg gyűlt össze körülötte, melynek középpontjában Sweet Pea veszekedett Reggie-vel – mellesleg a focis dzsekijénél fogva a szekrényeknek is szorította.

– Mégis mi a szarért kellett szétbarmolnod T/N szekrényét?! – kérdezte dühösen a magas barátom.

– Miből gondolod, hogy én voltam?

– Mert egyedül te vagy ilyen rohadék az egész iskolában!

Eljutott a tudatomig, miről vitáznak, és közelebb furakodtam. Betty annak idején mesélte, hogy megrongálták a szekrényét, mikor elkezdett Jugheaddel járni.

Velem is pont ez történt. Még a "Menj a pokolba, Kígyó kurva!" szöveg is stimmelt.

Könnyes szemmel meredtem az összebarmolt szekrényemre, egészen addig, amíg Sweet Pea meg nem fogta a kezem, és elhúzott a tömegtől.

A zeneterembe mentünk, becsukta maga után az ajtót, és miután leültünk, sírva fakadtam.

– Miért ilyen bunkók velem? – hüppögtem, miközben Sweet Pea magához ölelt.

– Mert minket, Kígyókat továbbra se szeretnek itt látni. Bár inkább rajtunk vezetnék ezt le. Annyira sajnálom.

– Ne te kérj bocsánatot! Nem tehetsz róla – szipogtam.

– Örülök, hogy ezt mondod, mert talán piszok, önző dolognak tűnik, de ettől függetlenül veled akarok maradni.

Te vigasztalod őt:
2x21 eseményei

– Annyira sajnálom, Sweetie. Fangs tuti rendben jön – simogattam a barátom vállát.

– Honnan tudod? Valamelyik rohadék északi meglőtte. Bele is halhat! – fakadt ki.

– Tisztában vagyok vele, Sweet Pea. De jelen pillanatban csak reménykedni tudunk.

– Fangs a legjobb haverom. Mi lesz, ha nem bírja ki?

– Kibírja – öleltem meg. – Fangs erős srác. Túléli, meggyógyul, és ökörködhettek, mint eddig.

– Köszönöm... Ez... ez most jól esett – hajtotta a fejét a vállamra, és szorosan megölelt.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:
Ő vigasztal téged:
Charlesszal éppen randira készültünk, de még muszáj volt tanulnom egy kicsit. Szerencsére ez őt nem zavarta.

Azonban a matek nem az erősségem, így tudtam, hogy időben biztos nem végzek. Annyira próbáltam felfogni a füzetbe leírt példákat, de egyszerűen nem ment.

Idegességemben összecsaptam a füzetemet, lesodortam az asztalról, és a tenyerimbe temettem az arcomat.

– Hé-hé! – állt fel a fotelomból Charles, odajött hozzám, és a vállamra tette a kezét. – Talán pihenned kéne.

– Nem lehet, Charles! Az év végi jegyem múlik rajta. Megbukhatok!

– T/N, drágám, épp ezért pihenj egy kicsit. Nem kell elmennünk a randira. Csak dőljünk le, pihenni.

– Charlie, én félek – motyogtam könnyes szemmel.

– Át fogsz menni – térdelt le elém, miközben a kezemet fogta. – Tudod honnan tudom? Mert nálad okosabb lánnyal még nem találkoztam. Igen, van, ami nehezen megy, de kitalálsz valamit. Bízok benned – puszilta meg a kézfejemet, majd letörölte az arcomról a könnyeket.

– Köszönöm – mosolyodtam el.

Te vigasztalod őt:
5x02(Preppy Murders) eseményei

Gyűlöltem Bettyt és Jugheadet. Rájöttek Charles titkára, és bár elérték, hogy ne csukják le, az ő hibájukból mindenki más is megtudta. Szegény Charlest kirúgták – bár az FBI jól fizetett, így még elég sok pénze maradt –, a városban mindenki kerüli, és ferde szemmel néznek rá.

Épp a szőkeség takaros házához tartottam. Látni akartam, hogy a helyzethez képest jól van-e.

A teraszára érve óvatosan benyitottam, majd körbenéztem.

– Charles, drágám, itthon vagy? – kérdeztem félve, mire a bejárattal szemben lévő nappali felől hallottam papír sercegést.

Óvatos léptekkel mentem oda a helyiség ajtajához, és láttam, ahogy Charles a kanapén ül, előtte, a dohányzóasztalon egy rakás levél. Idegesen, a hajába túrva nézett rám.

– Mi a baj? – mentem oda hozzá. – Ezek számlák?

– Rosszabb – mondta halkan. – Mióta a város tudja a titkomat a génjeimről, leveleket kapok.

Aggódva ültem le mellé, és kezembe vettem egyet a sok levél közül, majd bele olvastam.

– Charles... az összes... az összes ilyen? – néztem a mellettem ülőre.

– Igen. Már napok óta ilyen fenyegető és obszcén leveleket.

– Miért nem szóltál? – tettem a kezem a vállára. – Nem kell egyedül megbírkóznod vele.

– Tudom... – rázta a fejét, majd kezébe vett egy újabb levelet, néhány pillanattal később, pedig dühösen csapta le a dohányzóasztalra. – A rohadt életbe!

Kissé összerezzentem a hirtelen jött, erős zajra, és ezt Charles kissé félreérthette, mert bocsánatkérően nézett rám.

– Ne... kérlek ne félj tőlem! Könyörgök! Sajnálom, nem akartam – hadarta a fejét rázva – még könnyeket is felfedeztem a szemében –, majd szorosan megölelt. – Sajnálom... de ezt már nem bírom! Nem megy.

– Charles, szívem, nem tőled ijedtem meg. Hanem attól, hogy lecsaptad a levelet. Tőled nem tudok félni – toltam el magamtól, de csak annyira, hogy a kezeim közé foghassam az arcát. – Mi a baj?

– Csak eszembe jutott... hogy mikor egyszer... a nővéreknél megijedtem, engem senki nem vigasztalt meg, és...

– Semmi baj – pusziltam meg az orrát. – Már nem az árvaházban vagy. Hanem itt, velem. Tudom, hogy most nehéz, de... mindent megoldunk. Előbb-utóbb elfelejtik, és közben találunk neked új melót. Ígérem – töröltem le a könnyeit.

– Nem érdemellek meg – rázta meg a fejét, de azért szorosan magához ölelt.