Éreztél egy enyhe ugrást az ágyon, és ahogy kinyitottad a szemed, Laylával találkoztál.

– Jó reggelt Layla – mondtad, miközben megsimogattad. Fel szerettél volna kelni az ágyból, azonban két erős kar derekad körül megfeszült, majd Jaeyun közelebb húzott magához.

– Ne menj el, olyan kellemes – motyogta. Kicsit elfordítottad a fejed, hogy rá tudj nézni és egy nagyon édes, félig éber Jaeyun-al találkozott tekintetted.

– Meg kell etetnem a kislányunkat – a mosoly amely Jaeyun arcán megjelent leírhatatlan volt, ahogy a boldogság is amit érzet, mivel ugyan úgy szeretted a kutyust ahogyan ő. De őszintén, mikor hónapokkal azelőtt kezdtetek el randevúzni, nem Jaeyun miatt aggódtál, hanem Layla miatt, hogy esetleg nem fog megkedvelni. De szerencsére első pillanattól kezdve szeretett a kutyusa. Vagy ahogy ő fogalmazott pár napja, a lányotok.

– Rendben, akkor én addig elkészítem a reggelit – mondta miközben nyújtózott egyet és ásított is. Hosszú időszakon van túl a csapattal, amiről természetesen nem tudsz mert erről még nem esett szó, de mivel komolynak gondolja kettőtök kapcsolatát, szeretné elmondani foglalkozását. Csak éppen megfelelő időt nem talál rá. De mindemellett jól esett neki a kiadós alvás melletted.

– Mit szólnál ha a mai randevúnkra elvinnénk Laylat is? Nagyon sok kutya barát kávézok vannak, tudok párat ahol nincsenek is sokan, szóval Layla nem fogja rosszul érezni magát. Aztán elmehetnénk vele a közeli parkban sétálni. – mondtad neki ötleted ami nagyon tetszett. Boldog volt, hogy a kutyájáról sem feledkezel meg.