Miközben levegő után kapkodva meredtem magam elé, csak arra tudtam gondolni, hogy talán azért álmodhattam ilyesmit, mert a halálom napja egyre csak közeleg... Pedig én már felkészültem rá.
Mély gondolataimból Sebastian hangja rázott ki. Egyszeriben megjelent az ágy mellett.
-Jó reggelt Ojou-sama. Nahát, ma korán kelt.- nézett rám egy halovány mosollyal az arcán, majd lassan kitakart, mikor belemarkoltam a frakkja ujjába.
-S-Sebastian... Tegnap este itt jártál?- kérdeztem bizonytalanul, mire a démon döbbent tekintetével találtam szemben magamat.
-Valóban meglátogattam önt miután Lord Edward elment, de addigra már mélyen aludt. Talán felébresztettem?-
-Nem... csak egy nagyon furcsa álmom volt, ami annyira valóságosnak tűnt... De már nem fontos.- mondtam zavarodottan, miközben rámadta a mamuszomat és felsegített.
-Valóban? Akkor nem is faggatózom. Viszont igyekeznünk kell, mivel hamarosan a Midford családdal fog reggelizni.- mondta, mialatt a komód felett pihenő aranykeretes körtükör elé kísért. A hajkefémért nyúlt és lassan elkezdte kifésülni kócos tincseimet. Ez a jelenet kísértetiesen hasonlított az álmomban történtekhez. Így visszagondolva annyira kimerült voltam, hogy alig emlékszem rá, mi történt miután Earl Grey visszakísért...

-Ha megengedi kisasszony.- mikor feleszméltem, Sebastian már végzett is a hajammal és már bekötött szemekkel várta, hogy az állótükör elé kísérhessen. Fehér kesztyűs kezét felém nyújtotta, én pedig megilletődve csúsztattam ujjaimat a markába. Miután a tükör elé vezetett, alázatosan letérdelt elém és lassan kigombolta a hálóruhámat. Pont abban a pillanatban futtattam végig tekintetem az enyhén elnyílt ajkain, amikor az anyag lecsúszott a vállamról és a földre esett. És bár a szoba hideg levegője azonnal megcsapta a csupasz bőrömet, az arcom rögvest lángolni kezdett. Nem tagadom, eljátszadoztam a gondolattal, hogy azok a húsos ajkak érintése kéjjel társult fájdalmat képes okozni.

Sebastian bekötözött szemekkel ugyan, de felpillantott rám, amitől enyhén összerezzentem. Úgy éreztem, mintha kendőn keresztül is rám emelte volna vérvörös íriszeit.
-Kérem forduljon meg, hogy meghúzhassam a fűzőjét.- így is tettem, az állótükör elé fordultam és megkapaszkodtam a szélén.
-Ha megengedi.- a komornyik egy erős és határozott mozdulattal húzott egyet a fűzön, majd a keze köré tekert a szalag végéből és ezt többször is megismételte. Minden egyes rántásnál vettem egy mély levegőt és megfeszítettem az izmaimat. Mintha a szuszt is ki akarná préselni belőlem... Egy erősebb húzásnál halkan felszisszentem.
-Még egy kicsit bírja ki úrnőm. Mindjárt készen vagyunk.- mondta biztatóan, és igaza is volt, mert hamarosan az utolsót is befűzte, majd egy szoros masnit kötött a végére.
-Meg is volnánk.- tette hozzá a szokásos mosollyával az arcán, majd megfordult és a válfára kikészített ruhához lépett. Én addig a tükörből végignéztem a fehérneműn.

A démon hamarosan mellém lépett egy rózsaszín ruhával a kezében. Hagytam, hogy mint minden reggel, felöltöztessen.
Miután begombolta a ruhát és hátul is megkötötte a szalagot, egy gyöngyberakásos, masniért nyúlt, amit gondosan megkötött a gallér alatt. Még ügyelt is rá, hogy a fodrok eltakarják a pecsétjét. Azontúl fehér harisnyába bújtatott lábamra adta a cipőmet, végezetül megigazította a fodros hajpántot és az állam alatt megkötötte a csipkeszalagot.

-Most is elragadóan gyönyörű. Biztos vagyok benne, hogy Lord Edwardot teljesen el fogja varázsolni.-
-Sebastian... ha vége lesz ennek a hajóútnak, szökjünk meg. Nem számít hova, csak messzire innen.- törtek elő a szavak a számból.
-Parancsolja?- hirtelen mindenféle mozgolódást abbahagyott és kérdő tekintettel nézzet rám.
-Nem akarom Edwardot faképnél hagyni az oltárnál. Nem ezt érdemli...-
-Inkább félredobja a kötelességeit és bújkálna élete hátralévő félévében a jegyese elől?-
-Inkább, mintsem hogy tovább hitegessem, becsapjam és hazudjak neki.- válaszoltam halkan, ám határozottan.
-Így is-úgy is azt fogják gondolni önről, hogy 'elmenekült' a házasság elől. Ezzel szintén megszégyeníti a vőlegényét és családját.- a szavaitól ismét elbizonytalanodtam, és még inkább aggodalmat keltett bennem a gondolat.
-De ha úgy kívánja, eljátszhassuk a 'halálát'. Ismét tűz ütne ki a birtokon, majd mindenki azt hinné, hogy a mindent felemésztő lángok magukkal ragadták Lord Edward drága aráját. Senki sem vetné meg a Phantomhive-okat, sőt nem gyűlölettel és haraggal gondolnának vissza magára. A Lord meggyászolná, majd idővel túllép és esélyt ad egy új szerelemnek, azontúl boldog életet élhet.- ahogy ez lejátszódott a fejemben, úgy éreztem ez lesz a legjobb döntés. Igazán hálás voltam a démonnak, amiért ezt javasolta. Így már nyugodtan eltávozhatok anélkül, hogy még ennél is nagyobb fájdalmat okozzak Edwardnak.

~

A következő két nap hasonlóan telt el. Az idő nagyrészét a Midford családdal töltöttem, főként Edwarddal. Sebastiannnal alig tudtam beszélni, viszont mikor sikerült kettesben maradnunk, elmeséltem neki az Undertakeres esetet. Nem tudta ki lehet ő, még sosem hallott róla. Mikor említettem, hogy hasonló méregzöld szemei voltak, mint annak a három férfinak, a komornyikban felmerült, hogy lehet az idegen is egy halálisten volt. Mindenesetre azt javasolta, legyek óvtos és rögvest hívjam, ha ismét találkoznék vele.
De szerencsére azóta nem láttam őt. Időközben nem csak Lord Edwarddal és Lizzyvel tölthettem több időt, hanem még Earl Greyel is megismerkedhettem. Meglepő, de igencsak élveztem az utazást. Segített kikapcsolni és szinte már kezdtem 'normális lánynak' érezni magam. Egészen addig a pillanatig...

~

A harmadik éjszakán arra ébredtem, mintha valaki járt volna a lakosztályomban. Riadtan felültem és körülnéztem a sötét szobán. A szívem nagyon hevesen vert és a tenyereim izzadni kezdtek. Különös érzés volt, de minthogyha egy hideg ujj végigsimított volna az alsó ajkamon... a nyakamon pedig... egy hatalmas marok szorítását éreztem.
Mikor oldalra hajtottam a fejemet, egy különös nyakékre lettem figyelmes, ami az ágy szélén pihent. Meglepetten figyeltem a semmiből felbukkanó ékszert, majd lassan az ujjaim közé vettem és közelebbről is megvizsgáltam. Gyönyörű volt, főleg az üvegbe zárt, apró vörös rózsa.

Gondoltam, hogy nem véletlenül került a párnám mellé és biztos voltam benne, hogy valaki járt a szobában... De megpróbáltam arra gondolni, hogy valószínűleg csak Sebastian akart meglepni vele. Bár ilyesmi még soha nem fordult elő, de el akartam hinni, hogy csakis ő lehetett.