Miután Earl Grey visszakísért a lakosztályomba, egyedül maradtam elmerülve a gondolataimban. Annyira üres ez a hely Sebastian nélkül. Mivel ő a szolgálóm, ezért csak egy másodosztályú kabint kapott, valahol jó messze.
Már késő éjjel volt, de nem jött álom a szememre. Még mindig rettegtem a gondolattól, hogy mit tett volna velem az a férfi, ha Grey nem lép közbe. És hogy honnan ismerhette az apámat...
A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben, emellett furcsa volt, hogy egy teljesen idegen helyen voltam, ráadásul három teljes hétig együtt fogok utazni a Midford családdal, és egyben Edwarddal. Most döbbentem rá igazán, hogy mire is vállalkoztam...

Hirtelen valaki kopogott az ajtón.
Ki lehet ilyenkor?
Lassan az ajtó elé sétáltam és megálltam. Éjszaka senkit nem lenne szabad beengednem... ráadásul hálóingben vagyok...
     De mi van, ha Lizzy az?
     Vagy pedig Sebastian?
Ismét kopogtak.
-K-ki van ott?- kérdeztem félénken, a szívem hevesen vert és a térdeim remegni kezdtek.
-Csak én vagyok kedvesem.- hallottam meg Edward aggódó hangját az ajtó túloldaláról. Megkönnyebbültem nyomtam le a kilincset, és miután kinyílt az ajtó, Edward rögvest magához szorított.
Annyira meglepődtem, hogy még realizálni sem volt időm a helyzetet.
-Úgy örülök, hogy nem esett bajod.- búgta a vállamba, majd egy puszit nyomott a homlokomra és eltávolodott tőlem.
-Mikor megtudtam, hogy Lizzy miatt eltévedtél rögtön a keresésedre indultam, de sehol sem találtalak. Majd Grey elém állt azzal, hogy 'jobban kéne vigyázzak rád, de ne aggódjak, már biztonságban vagy.'- hadarta, majd miután észrevette, hogy hálóingben állok előtte, fülig pirult és zavartan elfordította a fejét.
-Köszönöm Edward, hogy aggódtál értem, de jól vagyok.- mondtam egy lágy mosollyal és nyugtatásképpen kezemet a vállára helyeztem. Az érintésemtől mintha enyhén megrezzent volna.
-Annyira sajnálom kedvesem. Máskor jobban oda fogok figyelni rád.-

~

Egy kicsit még beszélgettünk Edwarddal, de nemsokára elment.
Miután becsuktam az ajtót, háttal nekidőltem és halkan felsóhajtottam. Minél több időt töltök vele, annál nagyobb lesz bennen a bűntudat...
Nehéz léptekkel az ággyal szembeni komódhoz sétáltam és kivettem a hajkefémet az egyik fiókból. Majd a tükörbe pillantottam, de csak egy hazug ember nézett vissza rám, aki becsap másokat. Lassan elkezdtem kifésülni a hajamat, de egyszeriben valaki hátulról a fülembe suttogott.
-Valami aggasztja úrnőm? Gondterheltnek tűnik...- hirtelen kivert a víz, majd a tükörből megpillantottam Sebastiant, amint a vállam fölött áthajolva, vigyorogva figyelte az arcomat.
-Már mondtam, hogy ne ijesztgess.- karbafont kezekkel szembefordultam a démonnal.
-Pedig nem is tudja milyen édes, mikor akkorát dobban a kicsi szíve és felgyorsul a légzése.- szája még szélesebb vigyorra húzódott, éles szemfogai megvillantak ajkai alól.
Mikor éppen szóra nyitottam volna a számat, Sebastian komor tekintettel végigsimított a felkaromon.
-Ezeket mégis hol szerezte?- először nem értettem mire céloz, de amikor lenéztem Undertaker körmei nyomát fedeztem fel a bőrömön.
Vettem egy mély levegőt és elmeséltem neki a történteket. Azt is, hogy nézett ki az idegen, és hogy ismerte az apámat.

Ezek hallatán a démon tekintete ködössé vált.
-Azt hiszem tudom kiről beszél. Kérem maradjon távol tőle, ő veszélyes.- mondta komor hangon, majd óvatosan kivette a hajkefét a kezemből és a tükör elé fordított. Azontúl nem szólt egy szót sem, csak finom mozdulatokkal kifésülte {szín} tincseimet.
Miután végzett, egyik oldalra húzta a hajamat, majd áthajolt a fedetlenül maradt nyakam és vállam felett. Ettől önkéntelenül enyhén oldalra hajtottam a fejem, miközben nem tudtam levenni a szemem pokolvörös íriszeiről.
-Ha Undertaker itt van, akkor valószínűleg valami szörnyű dolog közeleg.- búgta, majd hátulról belecsókolt a nyakamba, amitől egy különös bizsergés futott végig rajtam.
-De nem fogom hagyni, hogy akár egy ujjal is önhöz érjen.- karjait lassan a derekam köré fonta, és mikor ajkait elemelte, egy vöröses folt maradt a helyén.
A bőrünk érintkezésének ára...

Azt követően lehunyt szemekkel végigpuszilt a vállamon, közben szorosabban magához ölelt.
Így maradtunk egy darabig.
A közelsége, a teste melege annyira jól esett, az erős karjaiban pedig biztonságban éreztem magam. Egyszeriben egy olyan vadító tekintettel nézett fel rám a tükörből, amibe a teljes testem beleremegett.
-Ön csak is hozzám tartozik. Ez a törékeny test, szív... és lélek.-
Nem tudom mi lelte Sebastiant, nem szokott így viselkedni. Talán az Undertakerrel való találkozásom zaklatta így fel?

Észre sem vettem, de a démon már játékosan harapdálta a vállamat és körülöttünk lassan fekete árnyak jelentek meg.
-S-Sebastian...?- néztem riadtan a férfira, akinek szemei már lilásan lángoltak, éles szemfogai elővillantak és karmai kihegyesedtek.
-Hagyd abba, megrémisztesz!- parancsoltam kétségbeesetten és igyekeztem kiszabadulni a fogásából, de nem engedte. Sőt egyre erőszakosabb lett, és a következő pillanatban már az ágyon, hanyatt fekve találtam magam. A démon fölém tornyosult, közben a szobát már teljesen ellepték a sötét árnyak. Mindkét csuklómat az ágyhoz szegezte és egy veszélyt sejtető vigyorral nézett le rám.
Nekem már minden porcikám reszketett és teljesen kétségbe voltam esve. Annyira tehetetlennek éreztem magam vele szemben...
-Sebastian... ügye nem akarod megszegni az egyezséget?- kérdeztem remegő ajkakkal.
-Már nem bírok tovább várni.- a hangja eltorzult, rá sem ismertem. Körülöttem minden teljes sötétségbe burkolózott, az árnyak akár a láncok körém fonódtak és lefogtak, kifeszítettek. Majd a démon sötétségből kiemelkedő arca a nyakam felé közeledett és száját hatalmasra nyitotta, majd az éles fogaival átharapta a torkomat___

~

Hirtelen kinyitottam a szemeimet és riadtan felültem az ágyon. A szívem 'majd kiszakadt a helyéről és teljesen leizzadtam.
Te jó ég!... nem lehet, hogy mindez csak álom volt, ahogyan Sebastian felfal...
De annyira valóságosnak tűnt.
Egy ideig csak mereven néztem magam elé, közben újra és újra lejátszódott előttem, ahogy a démon széttép.