-Ojou-sama {kisasszony, young Lady}! Itt az ideje felébredni.- szólított egy nagyon csábító, mély férfihang. Lassan kinyitottam a szememet és enyhén megdörzsöltem. Majd végignéztem a szobámon azután, hogy a komornyikom elhúzta a sötétítőfüggönyöket, és a felkelő nap első sugarai megvilágították az arcomat.

-A mai reggeli két szelet pirítós, vajjal, eperlekvárral és körteszeletekkel. Zsírszegény túró, piros gyümölcsökkel és frissen facsart narancslé, a napi c-vitamin bevitel érdekében.-
Felültem és ránéztem Sebastiánra, aki az ágyam mellett állva mosolyogva figyelt. Ha nem keltem volna fel, biztosan lehúzta volna rólam a takarót...
Fehér kesztyűbe bújtatott ujjait az állához emelte, és egy incselkedős mosoly kíséretében megállapította
-Valóban igaz a mondás, miszerint a hercegnők is kócosan ébrednek.- Azt követően megfordult és a tálcatartókocsihoz sietett. Hallottam a porcelán halk csörömpölését és hamarosan előttem állt Sebastian, ezüst tálcával a kezében.
-Ami a reggeli teát illeti, a mai egy fehér tea, áfonyával és bodzavirággal, az English Tea Shop-tól. Bourbon vanília ízesítésű házi teasüteménnyel.-

-Köszönöm.- elvettem a csészét és óvatosan beleittam.
-Mi áll a mai időbeosztásban?-
-Reggeli után etikett órája lesz a tanításaim alatt. Azt követően felszolgálom az ebédet...-

Miután megittam a teát Sebastian elvette a csészét, lehúzta a takarómat és rámadta a mamuszomat. De előtte megcsókolta a lábfejemet.
-Ebéd után át kell néznie néhány levelet a vállalat részéről, majd a délutáni ötórai teához egy vendég fog csatlakozni önhöz.- folytatta, miközben az ágyammal szembeni fésülködőasztalomhoz kísért.

Kihúzta a hockert és miután helyet foglaltam, betolt a tükör elé.
-Milyen vendég?- kíváncsiskodtam, miközben a tükörből egyenesen a mögöttem álló Sebastian vérvörös szemeibe néztem. Ő mellém nyúlt a hajkefémért és elkezdte megfésülni a hajamat.
-Lord Edward Midford, az unokatestvére mindenképpen személyesen akar önnek házassági ajánlatot tenni.-
-Megmondtam, hogy minden ajánlatot elutasítok. Kérlek mond le a nevemben.-
-Sajnos nem tehetem, mivel Lady Angelina, a nagynénje külön a Lordot ajánlotta. Nagyon elszántan keres önnek férjet.- sóhajtotta.
-Nem lehetne valahogy mégis...- néztem kétségbeesetten a komornyikomra.
-Elég ha csak szóba elegyedik Lord Edwarddal és elfogyaszt egy teát. Majd elutasítja az ajánlatot. Ez ellen Madam Rednek sem lehet kifogása.- közölte komoly arccal.
-Rendben. Úgy teszek, ahogy javaslod, Sebastian.-

Miután rendbe hozta a hajamat, az állótükröm elé vezetett és bekötötte a szemét egy fekete kendővel.
-Ha megengedi, Ojou-sama.- letérdelt előttem és elkezdte kigombolni a hálóingemet, ami lecsúszott a vállamról és tehetetlenül a földre esett. Reflexből elkezdtem takargati magam.
-Majd én felöltözök...- zavartan hátat fordítottam.
-Ez a munkám Ojou-sama, kérem ne érezze magát feszélyezve. Különben is, korlátozva van a látásom. De ha nem is lenne, én soha...- nyugtatott kedves hangon.
-De hisz ez...-
-Illetlen? De hát nem maga küldött el minden nevelőnőt bizalmatlanságra hivatkozva?- súgta a fülembe. Én viszont csak szótlan álltam a tükröm előtt és onnan néztem végig, ahogy Sebastian levetkőztetett. Szégyenkezve szemléltem a fedetlen testemet és a komornyikot, aki már annyiszor megtette ezt, mégis minden alkalommal zavarba hoz vele.
-Talán ez azért van, mert férfi vagyok?... Vagy mert egy démon...?- búgta erotikus hangon a csupasz vállam felett.

Így van. 17 éves grófkisasszony létemre a komornyikom öltöztet. Igazából házitanító, szakács és tanácsadó is egyben. Még a nevelőnők feladatát is elvégzi. Rólam és a kastélyról is gondoskodik. Etikettet, franciát, matematikát sőt, még táncórákat is oktat.

Egy átlagos ember képtelen lenne ennyi mindent, egyedül elvégezni. De Sebastian Michaelis képes rá, mert ő egy démon.

Egy démon, akivel szerződést kötöttem.

Sebastian mindig úgy bánik velem, akár egy porcelánbabával. Megfésül, öltöztet, megfürdet és tanít is. Ezekhez már teljesen hozzászoktam.
Ezen a hatalmas birtokon csak mi ketten vagyunk. Ennek az oka egyszerű, az az eset óta senkiben sem tudok megbízni rajta kívül.

A 10. születésnapomon tűz ütött ki a kastélyban és én akkor eltűntem. Mindenki halottnak hitt és gyászolt, közben pedig egy okkultista szervezet rabszolgája lettem. A poklot is megjártam és készen álltam a halálra. Teljesen össze voltam törve.
De akkor megjelent egy démon és ajánlatot tett, amit habozás nélkül elfogadtam és szerződést kötöttem vele.

Most ő a komornyikom.

A szerződés a 18. születésnapomig érvényes. Miután betöltöttem ezt az életévet, Sebastian fel fogja falni a lelkemet.

-Ojou-sama, ma este is át kíván hívni?- súgta azon az igéző hangján.
Vele egy nagyon különös kapcsolatba léptem.
Ebben a korban már fel akartam fedezni a szexualitást. Ugyanakkor soha nem tapasztalhattam meg, hogy milyen érzés egy férfi érintése. Ezért arra utasítottam a komornyikomat, hogy fedje fel előttem az áhított, buja világot. Mást nem is akarnék magamhoz közel engedni.

És Sebastian megtette.

Ugyan odáig még nem jutottunk, azzal még várni szeretnék.
Bizonyára szórakoztatónak tartja a kívánságomat, viszont minden érintése mámorító érzés. Amit velem tesz, az képes a teljes önfeledségbe taszítani.
Talán ez azért van, mert ő egy pokolfajzat?

De amit mi ketten elkövetünk, az bűn, ahol minden érintés tiltott. Ezt nem lenne szabad. Démon és ember között mindenféle testi érintkezés tilos.

Végül azt is megtanultam, hogy ha egyszer belemész a sötétség játékába, onnan már nincs visszaút.