Hibák fellelhetők benne~

Felix körübelül öt lépésnyire Chan előtt járt, miközben az autójához sétáltak. Az arca piros, de rá tudja fogni az időjárásra, ha az idősebb rákérdezne.

Egy szórakozott nevetés hallatszódott mögötte.

- Hé, várj Lix lassíts már.

Chan három hatalmas lépést tett, így Felix elé került elzárva az útját. A gyorsasága miatt a fiatalabb nem tudta lábait lelassítani, így végül neki ütközött.

Csak egy sóhaj kíséretében lehunyja a szemét és inkább Chanhoz hajol, beszívva fahéj illatát. Amikor tekintete kissé feljebb téved ügyel arra, hogy ne fedje fel az egész arcát, hiszen ezen a ponton valaki össze tévesztheti őt egy paradicsommal.

Chan önelégült mosollyal nézett Felixre.

- Hellóka - intett röviden, majd felnevetett.

A szeplős egy elégedetlen hangot hagy kikúszni ajkai közül és megpróbál elmenni az idősebb mellett, de ismét elzárja az útját.

Felix morogva sarkon fordul és ellentétes irányba megy tovább, nem egészen tudva, hova lyukad ki.

Meglepetésére megint Chan fekete ingjével találkozik. Behunyja a szemeit és felnyöszörög észre nem véve, hogy konktérétan belekapaszkodik az idősebbikbe.

- Mit akaaaarsz? - motyogása alig hallgató, de Channek így is sikerült meghallania.

- Hová mennél? - nevetett fel.

- Bárhova, kivéve a közeledbe - válaszolt Felix.

- Nézz magadra - kötekedett az idősebb sértődöttséget színlelve. - Konkrétan könyörögve bújnál hozzám, hogyha rákérdeznél.

A szelplős kezei továbbra is az ingjét markolták, ellentmondva a "bárhova csak a közeledbe nem" koncepciójának.

Elhúzodik és kiengedi a levegőjét tüdejéből.

- Hmm, valaki csalódott? - kuncogott Chan.

- Nem tudom, te szeretnéd, hogy valaki csalódott legyen? - vágott vissza Felix és határozottan még mindig nem ismeri el, hogy amúgy jó hangulata van. Sóhajt, majd megragadja Chan karját, így az autó felé húzva őt.

- Gyerünk már, elég késő van - suttogta.

Az idősebb hagyta magát ráncigálni, de ettől függetlenül se szállt le Felixről.

- Valószínűleg csak mérges vagy, mert nem csókoltalak meg.

Ebben a pillanatban pedig a szeplős keze Chan száján foglal helyet.

- Te - emelte fel szabad kezét, hogy az idősebb mellkasára bökjön. - Maradj csendben.

Chan drámaian bólintott szinte már tisztelegve, így Felix egy enyhe kuncogást hallatott a terapeuta legnagyobb örömére.

Már húzná el a kezét a szeplős és szóra nyitná a száját;

- Imádnivaló.

De tenyerébe temeti arcát.

- Tudom, ezt már vagy milliószor elmondtad. Siess.

Próbálta mozgásra bírni az idősebbet, de nem mozdult. Chan se tudja miért, de elhatározta, hogy rendkívül idegesítő lesz az esti órákban.

- Chan.

- Hmm?

- Sétáljunk.

- Nincs hozzá kedvem.

Felix csalódottan lehunyja szemeit és mély lélegzetet vesz. Kezeit Chan kabátja alá a derekára csúsztatja, miközben gecincén végig fut a hideg a melegségtől.

- Mm..fáradt vagyok és fázok, haza mehetnénk? - majd elő készíti végső fegyverét; a nagy barna kiskutya szemeket, majd így néz fel Chan szemeibe.

Az idősebb egy gyors mozdulattal hátrál meg, próbálva takarni magát.
- Istenem, ne csináld ezt - nyögte ki.