Zayn megcsinálta a zöldséges csirkét, ami nagyon finom volt, nem hittem volna, hogy ilyen jól tud sütni-főzni.

- Harry, beszélhetünk? - kérdezte meg tőlem Louis.

- Persze, akkor menjünk ki a teraszra. Liam, Zayn kimegyünk beszélgetni.

- Rendben. - mondták szinkronba.

Ezzel kimentünk a hátsóajtón, majd a kis kanapéra ültünk. Szemébe néztem, és szólásra nyitottam szám.

- Mit szeretnél mondani? 

- Tudod nagyon bejössz, mikor meglátlak majd kiugrik a helyéről, nem éreztem még ilyet, először nem tudtam mi ez az érzés, végül rájöttem. Szóval, ha nem bánnád, akkor eljönnél velem egy randira?

- Persze, de nem lesz baj a paparazzik miatt?

- Majd szólók a testőröknek.

- Rendben. - mosolyogtam rá boldogan, olyan boldog vagyok. Közelebb ültem, majd egy apró puszit nyomtam szája szélére. Meglepődötten nézett, én magam is meglepődtem saját magam kreált műveleten.

- Ezt miért kaptam?

- É-én csak... - dadogtam össze-vissza paradicsom vörösen.

- Ne-nem minthogyha baj lenne. - mondta halkan lehatott fejjel. Mindketten felkaptuk fejünket, mert hirtelen megszólalt Lou telefonja. - Jó napot! Igen azonnal! - mondta ijedten. - Sajnálom Angyalka, most mennem kell próbára, teljesen kiment a fejemből a koncert. - ezzel felállt, odahajolt hozzám és egy lágy csókot lehelt párnácskáimra. - Szia! Majd írok. - ezzel el is ment. Majd én is utána mentem. Elköszönt Zaynéktől is, majd kilépett a ajtón, és elhajtott kocsijával.

Leültem Zaynék mellé, és telefonozni kezdtem, 10 perc után, meguntam e műveletet, szóval felálltam.

- Szerintem én haza megyek. - szólaltam meg hirtelen.

- Biztos? - kérdezett vissza Liam.

- Igen, kicsit fáradt vagyok.

- Akkor kikísérlek. - mondta Zayn, majd felállt és kijött velem a kapuig.

- Mi történt köztetek? - nézett kíváncsian.

- Bevallottam neki, és Ő is nekem. Majd a szája szélére nyomtam egy puszit. Majd felhívták, és elment próbára.

- És, együtt vagytok?

- Nem tudom. - hajtottam le fejemet. - Nem mondtunk semmit.

- Biztos megkérdezi majd. Higgy nekem Harry.

- Rendben. - mosolyodtam el. - Most megyek. - majd kimentem a kapun és elindultam házam felé. Egyedül lakok, már 1 éve. A szüleim sokat dolgoznak, és össze vesztem velük, és elköltöztem tőlük. Azóta igaz, anyával már kibékültem, apa pedig... meghalt, tőle nem sikerült elköszönnöm. Ami nagyon bánt.

Tíz perc alatt hazaértem, majd rábasztam magam a kanapéra. Telefonomat kezdtem fürkészni, de nem csináltam vele semmi különöset. Felmentem fürdőmbe, mert úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok. Levetkőztem, majd beálltam a zuhanyrózsa alá. Hűvösebb vizet engedtem magamra, majd megfogtam tusfürdőm (szerk. azt hitted mást igaz?!) és magamra kentem. Megmostam vele testem, majd kiszálltam. Magamra kötöttem egy törölközőt, majd beléptem szobámba. Odaléptem szekrényemhez, és kivettem belőle egy lenge pólót és egy szabadidőnadrágot. Na meg persze a fiókból egy alsót. Magamra kaptam ruháim, majd megszólalt telefonom: Ismeretlen szám. Megfogtam, majd elhúztam a kis zöld gombot.

- Szia Harry, Louis vagyok. - szólt bele telefonba az ismeretlen szám gazdája.

- Oh, szia Lou. Miért hívtál. - kérdeztem meg tőle. Remélem átakar jönni, gondoltam magamba.

- Itt vagyok Liaméknél, most mondták, idézőjelben, mert nem nyitottak ajtót, és felhívtam, és olyat hallottam, amit lehet nem kellett volna. - nevette el magát. - Na igen, azt mondták, hogy elmentél haza, majd letette. Csak egy gáz van ezzel, hogy nem tudom hol laksz. - nevetett fel kínosan.

- 3 utcával arrébb. Felfelé, a kis bolt fele.

- Rendben.

- Akkor várlak. 

- Oké, sietek. - majd vonalat bontott. Ez az, átjön.

3 perc után, megint megszólalt a mobilom, Louis száma volt az. Felvettem.

- Szia, bocsi, de melyik ház az?

- 302-es házszám. Egy viszonylag szép, halványsárga ház.

- Oké, akkor mindjárt ott vagyok.

Pár perc után megszólalt a csengő. az ajtóhoz futottam, majd kinyitottam.

- Szia, Édes. - mi? Édes? Ezt nekem mondta. Egy paradicsom megirigyelt volna, olyan piros voltam.

- Sz-szia. - mondtam zavarodottan.

- Beengedsz? - nézett emelte fel fejem államnál, mert le volt hajtva. Igaz, kisebb nálam, de mégis felhajtotta.

- P-persze. - válaszoltam dadogva. Nem hiszem el, hogy ilyen balfasz vagyok. Hátrébb léptem, majd belépett az ajtón. Becsuktam az ajtót, majd a nappaliba invitáltam.

- Kérsz valamit? - kérdeztem meg, mire le huppant a kanapéra.

- Egy kis vizet.

- Rendben, akkor mindjárt hozom. - a konyhába siettem, majd a polcról elvettem egy teljesen átlagos üveg poharat, majd megtöltöttem vízzel. Vissza mentem Louishoz, és oda adtam neki az italt.

- Köszönöm. - köszönte meg, mire egy nagyot bele kortyolt, és eltüntette a folyadékot. - Ez jól esett.

- Milyen volt a próba? - kérdeztem meg, mert tényleg érdekelt.

- Semmi érdekes nem volt. Felénekeltem pár dalt és ennyi. - mondta egyhangúan, majd oda bújtam mellkasához. Erre egy apró mosoly jelent meg arcán. Kezeivel átölelt, majd így aludtunk el.

Arra keltem, hogy valaki mocorog mellettem, és elég szűkös is volt a hely. Kinyitottam szemeim, majd rájöttem, hogy Louisval elaludtunk a kanapén. Lou is ébredezni kezdett. Kinyitotta szemeit, majd megláttam a gyönyörű kék íriszeit. Elképesztően szép. Egésznap eltudnám nézni. Felült, és kócos haját kezdte el igazítani.

- Mennyi az idő? - kérdezte rekedtes hangon. Úristen de szexi hangja van így is, rögtön berosálok. De tényleg, mennyi az idő?

- Nem tudom, én is most keltem. - megkereste telefonját, majd megnézte az időt.

- 23 óra van. Már nincs kedvem hazamenni. Itt maradhatok? - ilyen késő? Itt akar majd, Harry, csak most az egyszer ne baszd el. Nagylevegő...

- Persze, mért ne maradhatnál?

- Lehet nem tudom vissza fogni majd magam. - jelentette ki, mire felkaptam fejem. Mi, ezt hogy érti? Úgy? Jézus, én erre még nem állok készen.

- Louis, én erre még nem-

- Harry, nyugi, nem fogok semmit se csinálni, ha te nem akarod. Azért nem kell ekkora perverznek nézni. - húzogatta fel-le szemöldök.

- Rendben, de velem alszol? - nézte rá kiskutya szemekkel.

- Ha nem zavar ez kemény farok, akkor igen. - közelebb kúsztam hozzá, majd megcsókoltam. Viszonozta gesztusom, majd maga alá terített. Kicsit megijedtem, sosem csináltam még ilyet. - Hazza, csak lazíts. Nem lesz semmi baj. - mormolta fülembe mély férfias és felizgult hangján. Éreztem ágyékomnál a keményedő kis-nagy Louist. Kezemmel átkaroltam nyakát, majd újra heves csókcsatába invitáltam.

- Nem lesz egy kicsit szűkös a kanapé? - váltam el tőle.

- Szeretnéd csinálni? - nézett rám komolyan.

- Nem, nem akarom úgy elveszteni, hogy nem vagyon együtt senkivel. Mármint, úgy hogy nem járok valakivel. - Lou felpattant, majd a bejárti ajtó felé vette az irányt, felvette sport cipőjet. - Én csak néztem utána, most meg mi ütött belé? Mi rosszat csináltam? Nem értettem az egészet. - Kiviharzott a házból, majd oda futottam én is az ajtóhoz, ki néztem rajta, de már a kocsijában ült és elindította a motort. Elhajtott. Elment, itt hagyott. Nem tudom mi történt, de becsuktam az ajtót, felmentem szobámba, majd felhívtam Zaynt.

Sziasztok!
Tudom, nem a BTS Oneshotból hoztam részt, hanem ebből.
Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy mi is legyen benne, remélem tetszett ez a rész.
Nyomj egy *-ot ha igen.
A zenét akkor hallgattam, mikor egy kisebb részletet írtam bele, és hát imádom ezt a zenét, és csak úgy itt hagyom nektek 😂
Puszi nektek.
Pusz-pusz!